Sziasztok, Peru vagyok. Most érkeztem ide erre a NOÉra ... vagy mire. Azt mondják ez egy tök jó hely, és lesznek majd barátaim is. Kicsit azért szomorú vagyok még, hisz szerettem én az előző otthonomat is, annak ellenére, hogy valójában csak az elmúlt egy évet töltöttem ott. Előtte pedig? Világot láttam. A gazdi és én folyamatosan úton voltunk, egyik helyről a másikra települtünk, hogy az embereket szórakoztassuk. Nehogy sajnálni kezdjetek, óóó dehogy, még csak eszetekbe se jusson. Szerettem ezt az életstílust, ahogy a gazdi is. A gazdit is szerettem, és ő is szeretett engem. Egy éve tehát letelepedtünk, lett saját állandó otthonom, nyugalomban éltem. Élveztem én ezt is, hisz a gazdival lehettem, nem kérdeztem miért nem utazunk többet… Hiba volt. Mikor ma idehoztak, megtudtam, hogy a gazdi megválik tőlem, mert a cirkuszunk becsődölt, és az én kezelésem költségeit sem bírja már kifizetni. Nincs ok aggodalomra, inkább ciki a dolog, mint veszélyes. Az van, hogy … hát … még leírni is gáz … szóval hát hiányzik a farkamról és az egyik fülemről egy kisebb mennyiségű szőr. A régi helyemen azzal biztattak, ne búsuljak, ha valaki nem azt figyeli, észre sem veszi, de tudják, kit etessenek … teljes tudatában vagyok megcsorbult szépségemnek. Állítólag itt segítenek majd az én kis „problémámon”… hát remélem tényleg így lesz, mert kissé önbizalom hiányossá tesz ez a dolog. Cserébe én pedig , majd bemutatom nekik hogyan ugrom át az akadályokat, hogyan sétálok szépen kötőféken és talán megtartom ama jó szokásom, hogy senkit sem köpök arcba.


További képek ITT!