Eredetileg bekerült:2011.02.22.

Üdv mindenkinek!

Ha már úgy csipázzátok itt a bullterriereket, akkor gondoltam én is beköszönök. Mert, hogy többek közt bullterrier is van bennem, csak egy továbbfejlesztett változat, némi jack russell-lel tökéletesítve. Ettől csodálatos ék alakú fejem van, jó kemény, minden értelemben, foltos – pöttyös bundám, rugó a fenekemben és akkora füleim, hogy Dumbót is megszégyenítem.

Nevem amúgy Crowley, de voltam már Lego is és most meg ismét Praclinak szólítanak Orsiék, az ideiglenes gazdijaim. Kész identitászavar… De kezdem az elején.

Történetem a Noén úgy egy éve kezdődött. Elütött egy autó és súlyos sérülésekkel kerültem az állatotthonba. Az orvosok velem is csodát tettek, a ripityára tört lábamat, medencémet helyrerakták. A műtét után egy durva fertőzést is kaptam, de a vasszervezetemnek és szívósságomnak köszönhetően gyönyörűen felépültem. Közben Orsiékhoz kerültem, akik ápolgattak és nagyon megszerettük egymást. Van náluk másik kutyus is és cicák, meg egy tündéri kislány és én imádom a gyerekeket. Nehéz őket kifárasztani, márpedig nekem fáradhatatlan játszópartner kell! 7 hónapig kecóztam Orsiéknál, aztán végre jött a gazdijelölt! Minden rendben ment, azonnal egymásba szerettünk az ottani másik kutyával, volt két kis játszópajtásom, úgy tűnt, révbe értem. Eltelt fél év, eljött a Húsvét, de nekem nem májas hímes tojást hozott, hanem a hírt, hogy a gazdik vissza akarnak adni a Noénak. Így aztán ismét Orsiékhoz kerültem, amitől olyan boldog lettem, ami Orsi szerint nem normális fél év gazdis élet után. Mindenesetre ott folytattam mindent ahol abbahagytuk, bár ezek azóta idecsődítettek egy másik kutyát, valami Kapocs nevű nyámnyila hófehérkét, ráadásul csak 3 lába van, na, mondom ezt simán lenyomom, de kiderült, hogy annyira nem is nyámnyila. Ráadásul ugatás helyett sikoltozik az arcomba, ha nem tetszik neki valami, amivel totál kiakaszt. Viszont megfigyeltem, hogy ha nem hörgök rá nagyon, akkor egész jókat tudunk játszani, meg hancúrozni, szóval lehet, hogy meg kéne próbálni jóban lenni vele, mert viszonylag jól bírja a tempót a kiscsávó.

Na de a lényeg: bár nem vagyok valami elérzékenyülős alkat, de azért nagyon bírnék már valami végleges helyet, ahol egyedi szépségemnek megfelelő bánásmódban részesülhetek. Nem vagyok nagyigényű… Korlátlan mozgás- és játéklehetőséget, bőséges és változatos élelmezést várok el, ha nagy ritkán pihenni kívánok, akkor azt természetesen ölben, ágyban, kanapén, folyamatos simogatás mellett szeretem, lehetőleg közben valaki duruzsolja a fülembe, hogy micsoda egy férfiszépség vagyok (van egy tekintetem, amitől a lábaimhoz ájulnak a nők).

...

Amúgy most másfél éves vagyok, minden oltásom megvan, a sérült lábam tökéletesen helyrejött és a második műtétnél, amikor egy vastelepet pakoltak ki a lábamból, ivartalanítottak is.

...

A teljes levél elolvasható: ITT!

Oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk örökbe!





További képek ITT!