Rikács, Pogi és Tipli története
2011.02.06.

Fürge róka lábak, surranó kis árnyak
Hipp- hopp, jön Vuk.
Híres nagy vadászok, jobb ha félreálltok
Hipp- hopp, jön Vuk
Ő az éjszakától sohase fél,
bár a sűrű erdő csupa veszély.
Azt mesélik róla, ravasz, mint a róka.
Jön, lát, győz, fut.
Felragyog az ég is, felkiáltok én is:
Hipp-hopp, jön Vuk!

E sorokat olvasva akaratlanul is eszünkbe jut a rajzfilm kis rókakölykei...

Állatotthonunk Rókamentő projektje 2010. áprilisába vette pártfogásába Rikácsot, Pogit és Tiplit a pár napos korukban árván maradt kölyköket.

Anyjuk egy tehenészetbe fialta le őket Göllén (Fekete István a Vuk c. regény írójának szülőfaluja), de aztán vagy elpusztult, vagy megijedt az emberek közelségétől és nem ment vissza értük. A tehenészet dolgozói felkeresték állatotthonunkat, sőt gondoskodtak megfelelő tartásukról, amíg Rókamentő csoportunk elszállásolta őket.

A kölykök minden gondoskodás ellenére legyengült állapotba kerültek hozzánk, ezért a cumiztatás helyett a nem annyira természetes gyomorszondázás mellett döntöttünk. Hátránya, hogy gyakorlatot igényel, de a legyengült, szopóreflexszel nem rendelkező kölyköknél életet mentett. Előnye, hogy ellenőrzött mennyiséget tudtunk adni és kiküszöbölhettük a kölyköknél oly gyakori tüdőgyulladást.




A csapathoz időközben Melák és Szonja a két borzkölyök is csatlakozott, sajnos hasonló legyengült állapotban és szörnyű múlttal.
(Egy somogy megyei kotorékos ásatta ki kutyájával, aztán az otthoni műkotorékban gyakorlatoztatta rajtuk a kutyáit. A falubeliek hívták ki rá a rendőröket, a rendőrök pedig minket értesítettek. )



Rendhagyó óvodánk tagjai szépen cseperedtek, megkezdték oltási programjukat és élvezték egymás társaságát, a gondtalan gyermekkort.








Napról-napra erősödtek, megbíztak bennünk "simabőrűekben".





Azonban egyszer minden elmúlik, a szívünkhöz oly közel álló kis kölykök is megnőttek, gyönyörű büszke és egészséges példányai lettek fajtájuknak.





Majd eljött a költözés ideje, elérkezett az idő, hogy megismerjék társaikat a rókarezervátumban. Kezdetben egy mobil kennelen keresztül figyelhettek és ismerkedhettek a rókarezervátum életével és leendő társaikkal, de hamarosan beilleszkedtek és szerves részei lettek a Rókamentő projekt által mentett csapatnak.

Megnyugtató érzés, hogy ezentúl Rikácsot, Pogit és Tiplit szabadon, de biztonságban tudhatjuk.




További képek ITT!

Teilen

Vissza a cikkekhez