Lómentő Projekt
2009.12.21.

"Az embernek nem sikerülhet minden. Istennek is csak két dolog sikerült - a tavasz meg a ló."

Magyarország állatvédelmi szempontból a társállatok oldaláról sem maga a Kánaán, de még náluk is sokkal rosszabb helyzetben vannak sajnos a gazdasági haszonállatok, mely kategóriába beletartoznak a lovak is.



Lovasnemzet a magyar - a lovak társaink voltak a vadászatokon, hátukon hódítottuk meg a Kárpát-medencét, bajtársaink voltak győztes és vesztes csatákban, elengedhetetlen segítőink voltak a földművelésben, vigyázva hordozzák a hátukon a sérült és egészséges gyerekeket, felnőtteket, és még sorolhatnám. A lovakhoz olyan magasztos eszmék társulnak, mint a szabadság, a magyar mitológia egyik központi figurája a Táltos, a Fehér Ló.

A lovak számának kis százalékát kivéve azonban sok jót nem kapnak tőlünk cserébe.




Nagyon sok - túl sok - lovasiskolában lehet látni fásult bérlovakat, akik fájós hátuk, fájós lábaik ellenére becsületesen rójják a köröket az esetlen kezdő lovasok alatt napi több órában is. Ezeknek a lovaknak sok esetben az a sorsuk, miután kiöregednek, és már képtelenek a napi több órás munkára, hogy olcsón értékesítésre kerülnek és egy olasz vágóhídra tartó kamionon végzik. Szerencsésebb társaikat megsajnálja valamelyik bérlovas és megveszi, esélyt adva egy szebb öregkorra. Álmos lovunk is így került hozzánk a vágó elől.

Ennél is rosszabbak a kilátásaik az idényszerűen működő lovardákban dolgozó lovaknak. Az ilyen lovardák tavasszal olcsón fölvásárolnak senkinek sem kellő lovakat, akikkel végigdolgoztatják a nyári szezont, amikor sok a turista, aztán a szezon végén a kizsarolt, szinte halálra dolgoztatott állatokat eladják egy olasz vágóhídra tartó kamionra, hogy télen ne kelljen fizetni a tartásukat. Ezek az állatok akár napi 8-9 órát is dolgoznak pihenés nélkül, 3-4 hónapon át! Az ilyen lovardákat működtető tulajdonosok a lovakhoz érzelmileg nem kötődnek és nem terveznek velük hosszú távra, nem mérlegelik, hogy milyen következményei lehetnek a túldolgoztatásnak. Nem részletezem, bárki belegondolhat, nem sok fantázia kell hozzá, hogy megértsük, milyen lehet ezeknek a lovaknak az a pár hónap rabszolgamunka.

De - szintén kevés kivételtől eltekintve - vágóhídra kerülnek a nem sikeres galopp- és ügetőlovak, a megunt hobbilovak, a az átgondolatlan szaporításból született csikók, akik senkinek sem kellenek, és azok a lovak, akiket gazdájuk nem tud eladni, a kocsislovak, akik a falvakból is kiszorulnak a gépesítés, a traktorok miatt, és még sorolhatnám.




A rendszeresen megrendezett lóvásárokon is megszakad a a jóérzésű, állatszerető emberek szíve: a lovak zöme ezen a helyen olyan idősebb állat, akiken látszik, hogy végigdolgozták az egész életüket, a kemény munka miatt súlyos, kezeletlen lábsérülésektől szenvednek. Ők is kamionon végzik, csak elvétve egy-egy lovat sajnál meg valaki és vásárolja meg, hiszen ezek az állatok utána általában már könnyű lovaglásokra sem alkalmasak, egy ló tartása pedig költséges mulatság. Erre is van példa állatotthonunkban, a súlyos, idült patahenger-gyulladásban szenvedő Birset egy önkéntesünk vette meg a vágóhíd elől. A patahenger-gyulladás egyébként kezelhető, de igen lassan gyógyuló lábsérülés, kialakulása általában a kemény talajon való, bemelegítés nélküli megerőltető munkára vezethető vissza. A patahenger-gyulladásos lovat a kezelés mellett pihentetni kell - ha ez nem történik meg és a ló fájdalmával mit sem törődnek, a gyulladás idültté válik, a patacsont visszafordíthatatlanul megsérül. Innentől a ló soha nem lesz tünetmentes, élete végéig fájdalomcsillapításra szorul. Mikor a hagyományos fájdalomcsillapítás már nem hoz kellő eredményt, radikális lépéshez lehet folyamodni, ezt idegmetszésnek hívják. Ez gyakorlatilag nem más, minthogy az érzőideget átmetszi az állatorvos, így a ló innentől kezdve nem érzi a fájdalmat és egy-két szép évet még élhet. Mi is tudjuk, hogy a 9 éves Birs soha nem lesz öreg ló: de amíg élvezi az életet, és fájdalma csillapítható, addig nincs más dolga nálunk, mint legelészni és irányítani a ménest, hiszen ő a vezérkanca.

Annak ellenére, hogy viszonylag zárt rendszerű, kurrens üzletről van szó, egyre elterjedtebb hazánkban is a vemhes kancák vizeletének gyűjtése, valamint az úgynevezett szérumlovak tartása.
A három-négy hónapos vemhes állatok placentája termeli a PMSG-hormont, melyet a vizeletből vonnak ki, és klimax elleni készítményeket, valamint fogamzásgátlót készítenek belőle. A vizeletet egy speciális tartállyal gyűjtik, melyet a kancák testére szíjaznak. Szigorú állatorvosi előírások és szabályozások vannak erre, meg van szabva, hogy a pératartályt napi hány órában viselhetik a lovak - elvileg. Mert gyakorlatilag a cél nyilvánvalóan a minél több haszon.
A megellett kancákat azonnal újravemhesítik, a kancacsikók bekerülnek a vizeletgyűjtés ördögi körforgásába, a méncsikók pedig általában pecsenyecsikóként végzik egy olasz vágóhídon.




A szérumlovak tartása is igen kifizetődő. A ló ugyanis sok betegséggel szemben ellenálló, vére csak minimálisan toxikus az emberi vérre. Az éves "vértermelés" lovanként átlagosan 100-200 liter, a vérből többek közt pl. tetanusz elleni szérumot gyártanak.

Magyarország is évi több százezer lovat termel ki az olasz vágóhidaknak, de a legfőbb exportőr Románia, Lengyelország és a Balti államok. A földrajzi elhelyezkedés miatt minden, Közép-Kelet-Európából az Európai Unió felé tartó kamion Magyarországon halad keresztül, hiszen az Uniós import több, mint 80%-a Olaszországba irányul. Hiába vannak szigorú előírások az élőállat-szállításra, mivel a kamionok kevesebb, mint 8 órát töltenek el hazánk területén, a pihenőidőket, a kötelező etetési- és itatási szabályok betartását szinte lehetetlen ellenőrizni, hiszen a belépéskor elrendelt itatás végrehajtását a kilépő határokon nem ellenőrzik. Hazánkban jelenleg hat működő itató és két 24 órás pihentető állomás létezik. Ezeket magáncégek üzemeltetik, és a határátkelőkhöz közel esnek. Az állomások szolgáltatásait a kamionos a határállatorvos utasítására veszi igénybe. A technikai feltételek tehát rendelkezésre állnak az állatvédelmi előírások betartásához. Egy jól ellenőrzött, szakképzett dolgozókkal ellátott itatóállomás nagyon fontos szerepet tölt be a szállított állatok védelmében, különösen azért, mert jelenleg nincs olyan hatóság az ország területén, amely a járművek megállítására és az állatvédelmi előírások ellenőrzésére jogosult. Jelen pillanatban ugyanis Magyarországon nincs olyan hatóság, amely azonnal intézkedhetne az állatokkal szembeni visszaélések, az állatvédelmi előírások megszegése esetén. Ez okozza, hogy az egyébként korszerű jogszabályok végrehajtása akadozik.





Hazánkban egy ideje divat lett lovat tartani, ezért fordulhat egyre többször elő, hogy a hozzá nem értés és a tartási technológiák ismeretének hiánya miatt, vagy a ridegtartást rosszul értelmező tulajdonosok lovai borzasztó állapotba kerülhetnek. Szinte minden hétre jut hír lesoványodott, elhanyagolt patájú, rossz általános állapotú lovakról, földbe vájt barlangban tartott lovakról, zsúfolt istállókban nyomorgó állatokról. A hatóságok a gazdasági haszonállatokkal való kegyetlenkedésekkel szemben még bátortalanabbul járnak el, mint a társállatok, kutyák esetében, így igen kevés precedens-értékű intézkedésről hallani. Ékes példa erre Gazsi lovunk esete, akit nem megfelelő tartás miatt koboztatott el tulajdonosától a 18. kerületi Önkormányzat. Napokon belül rájöttünk, hogy korán örültünk, a "nem megfelelő tartás" pusztán arról szólt, hogy a közelben lakókat zavarták a legyek. Az, hogy az állat sovány, elhanyagolt, rossz állapotú volt, az senkit nem érdekelt, ennek leírása sehol nem szerepelt, hatósági állatorvos sem látta a lovat. A tulajdonos 2 napon belül megjelent az Önkormányzatnál egy darab papírral, amin úgymond "igazolta", hogy talált helyet a lónak vidéken, az Önkormányzat pedig közölte állatotthonunkkal, hogy a lovat vissza kell szolgáltatnunk. Ha azt akarjuk tehát, hogy a ló biztonságosan élhessen tovább, meg kell vásárolnunk a tulajdonosától, aki szerint a ló azért nem volt féreghajtva soha, mert úgysem férges, azért nem kapott soha, egyetlen kötelező(!) oltást sem, mert úgysem beteg. Gondolom enni meg azért nem kapott, mert úgysem éhes, ugye? Gazsi tehát egy több órás alkudozás során az Állatotthonban maradhatott, szépen beilleszkedett és szépen hízik is.





A Noé Állatotthon egyre nagyobb figyelmet szeretne fordítani tehát a bajban lévő lovak életkörülményeinek javítására. Magyarországon 2 lómenhely is működik, Őrbottyánban a Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítvány és Lómenhely és a mátracserpusztai Zakuszka-tanya Alapítvány A Rászoruló Lovakért, de túl sok a bajban lévő, segítségre szoruló ló, mindkét - szívvel és lélekkel működtetett - menhely folyamatos teltházzal küzd. Ezzel mi sem vagyunk másként, hiszen 2 év alatt máris 12 lovunk van, terület híjján többre nem is nagyon van kapacitásunk.

Ha úgy érzi, hogy akár minimális összeggel is, de hozzájárulna munkánkhoz, lovaink ellátásához a 11710002-20083777
 bankszámlaszámra való utalással, valamint honlapunk főoldalán on-line bankkártyás adományozással megteheti. A megjegyzés rovatba tüntessék fel, hogy „Lómentés”
Mentett védenceink támogathatóak virtuális örökbefogadással is!

Ha bárki bármilyen lovakkal való gondatlanságot, visszaélést, állatkínzást tapasztal, kérjük jelezze, küldjön fényképet, írjon, telefonáljon! Elfogadhatatlan, hogy a XXI. században, ahol a lóállomány jelentős része hobbiállat, bármelyik ló is éhezzen, szomjazzon, hozzá nem értés vagy emberi brutalitás miatt szenvedjen!

"... Lebeg a ló a könnyű tánctól,
Kantártalan, vadul viháncol
Ezer bitang ló-egy csapatban.
Sörényük és farkuk gomolyba,
Orruk a kín nem torzította,
Szájuk nem marta zabola,
Lábuk se fájt a vaskapocstól,
Nem érte hátuk bot vagy ostor,
Puszták ezer bitang lova,
Szélnél vadabb és mind szabad.
Mint habzó tengeren a hab ... "

Byron

Teilen

Vissza a cikkekhez