Utazás a NOÉ Lószanatóriumba
2012.06.27.

Néhány lovunk remek lehetőséget kapott nemrég: Diana, Barbie, Tündér Palkó és két öszvérünk Koksz és Amálka kamionra szálltak, és elhagyták a NOÉ-t.
Tündér Palkónak és Koksznak már régóta keresünk egy helyet, ahol legelőn lehetnek, hiszen mindketten kehesek, és egyáltalán nem tesz jót a tüdejüknek a poros, szmogos pesti levegő. Néhány hónappal ezelőtt jelentkezett nálunk egy német házaspár (Isabel és Martin), akik a Noé partnerszervezetének tagjai, és egy pár éve már Magyarországon élnek, hogy szívesen segítenének néhány lovunkat elhelyezni a saját tanyájukon.
Egyből a két kehes lovunkra gondoltunk, de ők felajánlották, hogy akár több lovat is el tudnának helyezni.

Hosszas egyeztetés vette kezdetét, míg végül lementünk megnézni Isabel-ék tanyáját. Ami ott fogadott minket, az maga volt a paradicsom a lovak számára. 15 ha zöld legelő, olyan dús és nagy fűvel, amilyet én még sehol sem láttam. Tágas futóistálló (akár 8-10 lónak is kényelmes), árnyékoló beálló egy nagy karámban. Egy kisebb karámban pedig szintén egy beálló, ahol 2 csacsi volt. A karámok körül pedig, amíg a szem ellát legelők. Házigazdáink saját lovai majd kicsattantak az egészségtől. Mondanom sem kell, egyből szerelmes lettem a helybe.




Hazafelé egész úton áradoztunk a helyről, és elkezdtük átgondolni, hogy melyik lovainkat küldjük le. Végül a két kehesen kívül a két vénlányra: Barbiera és Dianára, illetve ráadásként Amálkára esett a választásunk. A szállítást is meg kellett szerveznünk, hiszen 5 lovat már nem érdemes kettesével, utánfutóval lehúzni, ide kamion kellett. Isabelnek nagyon jó tapasztalatai voltak a Horse Trans Cargo (továbbiakban HTC) céggel, így őrájuk esett a választásunk.

Már az utazás előtt egy héttel lázban égtünk, próbáltunk mindent összepakolni a lovaknak. Nem is sejti az ember, hogy mennyi cucca lehet egy menhelyi kiszuperált pacinak (takarók, tápok, vitaminok, stb.), amíg el nem kezdi összeszedni ezeket. Közben lovaink megkapták az éppen esedékes oltásukat és féreghajtójukat is. Sajnos csak utolsó pillanatban derült ki az utazás pontos időpontja: szombat dél. Hát ennek mondjuk annyira nem örültünk. A Noén a szombatok a legforgalmasabb napok, a lovakat pedig minél kisebb „bolondokházában” érdemes felpakolni a lószállítóra, hogy ne idegesítsék fel magukat. Ráadásként erre a szombatra esett a Múzeumok Éjszakája is, amire állatsimogatónk is hivatalos volt, tehát önkénteseink jó része 2-kor fogta magát, és elindult a rendezvényre. Végül elég jól alakultak a dolgok, mert mire a kamion megérkezett (3 óra késéssel), addigra szinte teljesen kiürült a menhely. Volt egy kis technikai probléma a kamion menhelyig történő feljutásával, nevezetesen az, hogy néhány belógó ágat el kellett távolítani az útból, de a HTC-s srácok nagyon felszereltek, és pár perc alatt előkerült az ágvágó és a fűrész a kamionból és elhárították az akadályt.


Kezdődhetett a lovak felpakolása. Na igen…ettől a résztől már előre féltünk. Egyedül Tündér Palkóban bíztam, hogy gond nélkül fel fog menni, jobb esetben még Diana is, de abban szinte 100%-ig biztos voltam, hogy a két öszvérrel és Barbieval lesznek problémáink. Amálka a Noéra is úgy érkezett, hogy 2 óra volt mire feltessékelték egy utánfutóra, Koksz a legritkább esetben csinálja azt, amit mi szeretnénk, Barbie pedig egyszerűen csak ideggyenge.

Palika nem okozott csalódást, szépen felsétált utánam, miután várakozás közben előadta hisztizős-kapálózós-méltatlankodós magánszámát.


Kokszot már inkább a tapasztalt kezekre bíztam, eszem ágában sem volt síelni utána pl. egy bozótos felé tartva. Koksz nagy ámulatomra, szinte lendületből felment a kamionra - habár Palika is segített - hiszen a pakolás alatt végig üvöltve hívta a csajait.


Amálka következett: itt már biztos voltam benne, hogy minimum 1 óra lesz, mire felmegy. Hát, megint kellemes csalódás ért. 5 perc sem telt bele, és a HTC-s fiúk meggyőzték Amálkát, hogy semmilyen tigrisek nem fogják őt megenni a kamionon, és már fent is volt. Percekig nem hittem a szememnek!


Dianát volt gazdája és egyben támogatója Erika vezette fel a kamionra és mivel benne megbízik, így ez a művelet is csak pár perc volt.


Barbiet utolsónak hagytuk, hogy ne idegesítse fel magát, amíg a többieket pakoljuk. Ő legalább nem okozott csalódást. Már 10 m-ről lecövekelt a kamion mögött, és nagyokat fújtatva/horkantva hozta a tudomásunkra, hogy ő aztán oda…fel…soha! Végül egy kis türelem, bíztatás és ostorlengetés után meggondolta magát és remegő lábakkal ugyan, de felsétált a kamionra.


Az egész pakolás nem tartott tovább 20 percnél! Bevallom én szerény számítások szerint is minimum 2 órát szántam az akcióra.


Az utazás zökkenőmentes volt, szűk 2 óra múlva megérkeztünk a célállomásra ahol már nagyon vártak minket (na jó, inkább a lovakat).

Gyorsan levezettük a lovakat (lefelé persze már szinte maguktól jöttek), és mindenkit betettünk a helyére. Diana, Barbie és Amálka a nagyobb, futóistállós karámba került ahol szinte egyből elkezdtek legelni, mit sem törődve az új környezettel.
Palkó és Koksz pedig a két csacsihoz költözött be, a másik karámba. Koksz szokásához híven még szinte be sem ért a karámba, már egyből meghempergőzött, majd még egyszer és még egyszer, és csak ezután vette szemügyre a lakótársakat.



„Néémáár, ez csaj! És milyen illetlen, hogy idepisil elénk… Menjünk, nézzük már meg közelebbről!”


Koksz szemmel láthatóan örült a lakótársaknak, hiszen félig mégiscsak szamár ő is. Palkónak már voltak kifogásai a hely és a bánásmód ellen. Teljesen felhúzta magát azon, hogy mi el merészeltük őt választani a vénlányoktól, akik eddig az Ő háremét képezték. Hangos üvöltéssel, és fel-le rohangálással követelte, hogy azonnal engedjük őt át a csajokhoz. Hát…nem engedtük 



Palkóról tudni kell, hogy egyszer már kapott egy lehetőséget a Zakuszka-tanyától, hogy ott legelőn lehessen, de olyan rosszul viselkedett (ott is kiválasztott magának 2 öreglányt a háremébe és foggal-körömmel védte őket), hogy nem maradhatott ott, mert veszélyt jelentett önmagára és a többi lóra egyaránt.
Ezért döntöttünk úgy, hogy a továbbiakban a 2 csacsival és Koksszal fog élni. Tudtuk, hogy akár napokon keresztül is folytathatja a méltatlankodást, de Isabeléknek a lelkükre kötöttem, hogy ne sajnálják meg őt, és ne engedjék át a csajokhoz, a saját érdekében. Ha átengednék, megint ő győzne, és nem lehetne többet elválasztani tőlük.

Miután mindenki a helyére került, kipakoltunk, és elintéztük a papírmunkát. Isabelék minden lóhoz „használati utasítást” kaptak, amiben minden apró részlet le volt írva a lovaink/öszvéreink viselkedésével, etetésével, különleges igényeikkel kapcsolatban.
Később visszanéztünk a lovakra. Amálka, Barbie és Diana éppen felfedezték a hatalmas istállót illetve a karámjukat, amikor visszaértünk.




Palkó pedig…no komment 


„Engedjetek ki, mert megbánjátok!” nézés:


Panírospóni:


A csacsik flegma „ezhülye, majd abbahagyja és talán végre méltóztatik bemutatkozni” nézéssel, tisztes távolból figyelték Palika magánszámát:


Végül el kellett búcsúznunk lovainktól, de Isabelék megnyugtattak, hogy bármikor meglátogathatom őket, csak szóljak pár órával hamarabb, nehogy éppen akkor menjenek el vásárolni (más okból, nem igazán hagyják el a tanyát) Természetesen élni is fogok ezzel a lehetőséggel, amikor csak tehetem.
Búcsúkép:


Hazafelé egész úton azon gondolkoztam, hogy talán mégis csak léteznek még rendes emberek. Annyi negatívat, rossz példát hallani/olvasni mostanában, hogy igazán szívmelengető érzés a lovainkat biztonságban, jó helyen, jó emberek kezében tudni.
Másnap híreket is kaptunk a lovakról: A vénlányok nagyon élvezik az új helyet, szorgosan dolgoznak a karám füvének milliméteresre nyírásán.
Koksz gyorsan összebarátkozott a csacsikkal és úgy viselkedik, mintha már hónapok óta ott élne.


Palkó is megnyugodott, és mint kiderült hihetetlenül nagy színész. Amikor embert lát a közelben, elkezdi a magánszámát (amit már jól ismerünk), de ha elmennek és titokban figyelik, akkor szépen ellegelészik a karámban a többiekkel. Lehet, hogy át kéne keresztelnünk Hamlet-nek?!

A lovak természetesen a NOÉ Állatotthon védencei maradnak továbbra is, és gondoskodunk róluk, de tartásukhoz ideálisabb helyszínen.



Juli

Teilen

Vissza a cikkekhez