Tündér Palkó hazatérése
2011.10.26.

Ugye mindenki emlékszik, hogy úgy két hónapja búcsút vettünk a mi szép szemű Tündér Palkónktól, mert kehessége friss levegőt igényelt? Így elküldtük őt Mátracserpusztára, hegyi levegőre.

(www.zakuszkatanya.hu)

Miután elkerült tőlünk vártuk a javulásáról szóló jó híreket, de sajnos nem éppen így alakult. Sajnos Palkó állapota nem a várt javulást hozta. Meg hát a viselkedése is pöppet (kicsit) megváltozott… konkrétan a friss levegőtől valami zűr támadt az agyában és tündéri póniból átváltott lázadó táltossá. Folyamatosan feszültséget keltett az ottani, jól összeszokott ménesben, széttépte a villanypásztort, verekedett.
Mi ezt nem nagyon akartuk elhinni, hogy a mi kis ölelgetnivaló tündi-bündi pónink ilyen lenne, áhh kizárt… hát pedig de! Valahogy nem tudta értékelni, hogy mi jót akartunk neki, így a kis agyában az az ötlet támadt, hogy ha bosszúból lázad, akkor visszakerül hozzánk … sajnos elérte a célját! Pár hete jött a telefon hogy mi lenne, ha visszavennénk Palkót, mert hát elég nehéz vele az élet meg stb. stb.…

Természetesen visszafogadtuk. Így hát Meggyessel egy szép reggel elindultunk, hogy megtegyük közel 2 órás utunkat Mátracserpusztára. Mikor megérkeztünk kíváncsian vártam, hogy megismer-e minket a kis terrorista. Engem konkrétan le se kakilt (próbálok ügyelni a szép beszédre), Meggyesre úgy nézett mintha rémlene neki valami, de inkább megjátszotta a sértődöttet és elfordult tőlünk. Hát szép kis fogadtatás mondhatom. Én itt vártam a nagy találkozást, az öröm könnyeket, erre Palkó meg így fogad. Ilyenek ezek a Tündérpónik!



Nos, ha már volt szerencsém eljutni Zakuszka- tanyára (egy kis érdekesség: Magyarországon összesen 3 lómenhely létezik: vagyunk Mi a Noé Lómentés szerény csapata, van Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítvány és Zakuszka-tanya) és egy olyan ló bolondnak, mint jómagam ezek a helyek maguk a kánaán. kicsit éltem is a lehetőséggel és tutyúlgattam az ottani pacikat is. Persze itt is találtam magamnak egy szerelmet Ribic személyében (bocsi Carmen, de tudod, te maradsz nálam az első). Ezúton is szeretném megköszönni a szíves vendéglátást Várkonyi Andinak.



Miután alaposan ki lovaztam magam eljött az idő, hogy Palkóval együtt visszainduljunk a Noéra.





Mindenki búcsút vett a kis terroristától, de láttam én rajtuk, hogy hiányozni fog nekik. Ne is próbálják tagadni!
Utunkat probléma mentesen megtettük. Mikor megérkeztünk, izgalommal vártuk a többi lovunk reakcióját Palkóra. Megismerik? Kitagadják? Esetleg örülnek neki? Lovaknál soha nem lehet tudni. Hát a helyzet a következő volt... Rögtön bedobtuk a mélyvízbe a kis ördögöt és bíztunk a szerencsében, hogy nem eszik meg a többiek. Méneskünk furcsálló tekintettel nézet Palkóra és látni lehetett, hogy rémlik nekik valami, mintha ismerős lenne, de azért szép fogadtatásként jól megkergették és miután rájöttek, hogy kit is kergetnek békén hagyták.





Amálkától volt egy kis furcsa bakolós, visítós, hülye fejet vágós bemutatkozás, hiszen ő még nem ismerhette Palkót.



De hogy is van ez? Hiszen Amálkát elvileg cserébe kaptuk Palkóért. A helyzet az, hogy mindenki annyira megszerette ezt a pihe-puha plüss öszvérlányt, hogy nem engedtük vissza. Nameg természetesen senkinek nem lett volna kedve még egyszer végigjátszani Amálka lószállítóra való feltessékelését.

Szóval minden jó, ha vége jó, reméljük Palkó kehessége nem fog rosszabbodni (próbáljuk ezt
teáztatással javítani). „Szerencsére” megérkezett a várva várt eső is, így már nincs por, de tavasszal újra kezdődnek majd a problémáink.

Lehet örülni, szép szemű Palkónk visszatért!



Palkó hazatéréséről az összes kép megtekinthető ITT!


Baldi

Teilen

Vissza a cikkekhez