Teo sokáig boldog családban élt, ahol szerették és gondoskodtak róla, azonban a gazdija eltávozott az angyalok közé, ő pedig árván maradt, így került a NOÉ bulldog fajtamentés gondozásába.
Gazdája még mielőtt elment volna, ráírta a kutyus parazitamentesítő cseppjére, hogy azt mikor kell majd neki beadni. Szívbemarkoló volt látni a kézírást a dobozon, mert abban a gondoskodó gesztusban benne volt minden szeretet, amit Teo elveszített. Szegényke szomorúan, lelkileg összetörve csoszogott be az állatotthon kapuján, és eleinte egyáltalán nem értette, hogy mi történik vele.
A körülötte lévő gondozókkal és önkéntesekkel már megbarátkozott, de idegenekkel szemben eleinte bizalmatlan, megválogatja, hogy kivel hajlandó szóba állni. Lánykutyák társaságát kedveli, velük gond nélkül elvan, de a legjobban a szombati sétákat szereti. Ahogy meglátja a pórázt, boldogan indul neki a nagyvilágnak – olyankor látjuk igazán boldognak, és nagyon nem szeret visszamenni a helyére.
Teo nem fiatal, 7 éves múlt, és sajnos a bulldogokra jellemző gerincproblémái vannak, amire élete végéig figyelmet kell fordítani (porcerősítő, esetleg fizioterápia stb.).
Nagyon jó lenne, ha nem a menhely lenne számára a végállomás, hanem nyugdíjas éveit újra egy szerető családban tölthetné olyan gazdi oldalán, aki igazán tudná őt szeretni, mert ő egy végtelenül szerethető kis öregúr.
Ha úgy érzed, Te lennél Teofil új esélye, kérjük, jelentkezz!