2017.07.04. - A kezdetek
Ma igazán nagy döntést hoztam: jelentkeztem a Noé Állatotthon Macskamentésénél ideiglenes befogadónak. A férjem is nagyon örült neki, bár megemlítette, hogy allergiás a macskákra… Biztosítottam róla, hogy a világon semmi dolga nem lesz a picikkel, de megengedem, ha kedve támad babázhat velük (régi a kapcsolat). Fél óra múlva felhívtam, hogy kezdődik a nagy kaland: el kéne hozni 3 picit az állatorvostól, mert egy kukába dobva találták őket, és én nem érek oda zárásig… remélem nem válunk el… Zokszó nélkül haza is hozta a legédesebb szőrgombócokat, akiket valaha láttam, leszámítva, hogy macskára egyáltalán nem hasonlítottak. És akkor tudtam, hogy nagy a baj. Hogy itt nem csak a megrajzolt pihe-puha cuki kismacskák kapnak esélyt, hanem azok is (és főleg azok!), akik igazi segítségre szorulnak. Mert kidobták őket, mert nem kellettek, mert rossz helyre születtek, mert felelőtlenek voltunk, mert hagytuk. Elképesztő és leírhatatlan állapotban voltak (beszéljenek helyettem a képek), de leírhatatlan az is, amikor 3 hónappal később 3 életerős, eleven, gyönyörű kamasz cicát adtunk át a csillogó szemű gazdiknak! 😊

(Később ráhívtam az ügyeletet a férjemre, és kapott egy asztmainhalátort, de ilyen apró részleteken nem akadunk fenn!)

2017.11.11. – Ördögfiókák
Ma három gyönyörűséget hoztak hozzánk, az útszélen kidobva találták őket. A drága angyalok csendesen aludtak a hordozóban, nem lehettek régóta utcára téve, mert elég jól tápláltak, és gondozottak voltak.
Illedelmesen kikísértük a kedves párt, akik elhozták hozzánk őket, majd a házba visszatérve konstatáltuk, hogy az „angyalok” gyakorlott kommandósok alaposságával szedték atomjaira a házat cirka 5 perc alatt. Egyikük csendben himbálódzott a függönyön, másikuk szeretett fikuszunk ágai közt bújócskázott, majd dőlt el cserepestül, míg a harmadik az anyóstól házassági évfordulóra kapott dísztárgyat lökte le a polcról (rögtön a szívembe zártam). Szenvtelen arccal csak annyit mondtam, hogy egyébként is ki akartuk már cserélni a függönyöket, és a fikuszt is át kéne már ültetni. Abban pedig Zoli is mélyen egyetértett, hogy az erőszakosan lefejezett szobor valóban nem volt lakásunk dísze… :D


2018.04.27. - Új kihívás
Ma három, alig 3 hetes cica került a gondozásomba, akik még igencsak a tápszeres-szoptatós korszakban vannak. Zoli persze nem volt itthon, gondoltam, csak nem tűnik fel neki 3 kis valami a hálószobánkban, amik alig nagyobbak egy avokádónál. A hasonlat egészen addig tűnt találónak, míg hajnal fél 3 fele az avokádók egy meglett operaénekes tüdőkapacitásával nem kezdtek kajáért üvölteni… hárman. Sikertelenül próbáltam a szénmonoxid jelzőre fogni a ricsajt, végül be kellett valljam, hogy rajtunk kívül más is tartózkodik a házban. Mégis, mikor résnyire nyílt szemekkel végre elkészítettem egy cumisüvegnyi tápszert és bevittem nekik, ők pedig hangosan cuppogva szívni kezdték, úgy éreztem, semmit nem csinálnék most ennél szívesebben 😊 És valami Zolira is átragadhatott, ugyanis megkérdezte, hogy nincs e még egy cumisüveg… ❤️


2018.08.17. - Amiről nem szeretünk beszélni…
Ma 2 alig 8 napos pici került hozzánk, a szemük is alig nyílt ki. Rendkívül kreatívan Hacseknak és Macseknak neveztük őket - a névadás az egyik legizgalmasabb része a munkánknak. Néha egész brainstorming alakul ki, hogyan is lehetne – lehetőleg gender specifikusan – elnevezni 3-4-5, akár 6 picit, néha pedig valahogy teljesen egyértelmű milyen nevet fognak kapni 😊 Az egyetlen kritérium, hogy a macskamentés adatbázisában ne szerepeljen azonos nevű macska – hát ezért van, hogy neveztünk már el macskát latin közmondásról, mesehősről, Hollywoodi filmszínészekről, szomszéd bácsiról és zenei irányzatról is. Az ilyen piciknél az első 3 hét rendkívül kritikus – elfogadják e a tápszert, elég erősek e, tudnak e cumizni, van e háttérbetegségük? Macsek úgy tűnt, kis terminátor, túlélésre termett, de Hacsek köhécselt és szipákolt. Mindent latba vetettünk: Kishacsek inhalált, immunerősítőt, vitaminokat kapott, erőnek erejével próbáltunk tápszert erőltetni belé. Ez a kis lélek azonban akárhogy küzdött (és küzdöttünk mi is) nem volt elég erős, hogy velünk maradjon. Vasárnap halt meg, a kertbe temettük. Nem tudok erről többet mondani.



2018.10.08. – A közösség
Ma az Állatok Világnapja volt a Noén. Ez egy szuper rendezvény koncertekkel, gyerek programokkal, állatokkal, kávéval, minden, ami kell. Ilyen eseményeken mindig megmutatkozik milyen szuper csapat is a Macskamentés. Aki tud süt, más kávét főz, pólót árul, gyerekjátékokat vezényel, akadályversenyt bonyolít, stb.stb. A facebookon egyébként A4-es hétköznapokon is folyamatosan kapcsolatban vagyunk, a tapasztaltabbak mindenben kisegítik a kezdőket, tanáccsal, fuvarral, és hát néha, mikor teltházasak vagyunk bonyolult szervezésre van szükség, hogy a cicák helyet cseréljenek, és a legtöbb picit tudjuk biztonságosan, szeparáltan elhelyezni.

Az Állatok Világnapjáról hogy máshogy, mint egy gyönyörű krémszínű cicával jöttem haza. Ismét reménykedtem, hogy Zoli nem szúrja ki, de a kis állat mimikrije nem volt tökéletes. Az volt a szerencse, hogy Nugátot nem lehetett nem imádni, szerelem volt első látásra. Ezt a gazdijelöltek is így gondolták, így Nugát oltva, chipezve gazdihoz költözött, csakúgy, mint az előtte itt keccsölő huszonpár sorstársa 😊
Sokszor nevetünk, néha sírunk, és persze, bosszankodunk is rajtuk, de ahogy végig nézem ezeket a képeket, tudom, hogy megéri. Az átvirrasztott éjszakák, a törött kaspók, szakadt függönyök eltörpülnek amellett, hogy nekik, nélkülünk nem sikerült volna.❤️


Ha Te is kedvet kaptál, hogy hasonló kalandokban legyen részed, úgy érzed rendelkezel elég idővel, térrel és lelkesedéssel, próbára tennéd a házasságod, vagy a párod idegeit, van felesleges dísztárgyad és/vagy növényed, vagy csak szeretnél egy szuper csapat tagja lenni, együtt nevetni, sírni velünk, akkor jelentkezz a macskamentes@noeallatotthon.hu email címen mihamarább!

U.i.: Zoli macskaallergiája elmúlt! És nem váltunk el... ❤️