Szomorú hírrel kezdődött ez a nap. Tegnap éjszaka a kis Nadal, akiről már beszámoltunk, feladta a harcot. Mind ideiglenesei, mi és mindazok, akik ismeretlenül is megszerették őt, reménykedtünk. Drukkoltunk, hogy mindazon főleg idegrendszeri tünet, amit tapasztaltunk csak átmeneti legyen, bár a lehetőség egy szörnyű végkifejletre azért ott lappangott a gondolataink között. Én azon szerencsések közé tartozom, akik találkozhattak vele, kézbe vehették és láthatták, hogyan néz az emberre csodaszép, kék szemeivel. A bizalma határtalan volt, imádta, ha dajkálják és nagyon akart élni. Fogadott testvérei mind nagyobbak voltak nála, rohangáltak körülötte, ő pedig próbált velük lépést tartani de nem nagyon sikerült. Végül tegnap este rosszabbodott az állapota, azonnal az éjszakai ügyeletre vitték, de reggelre elment. :( Nagyon sajnálom, hogy csak ennyi jutott neki, megérdemelte volna, hogy erős és egészséges felnőtt váljon belőle, hisz élni akarása hatalmas volt. Valamiért mégis ez a pár hét adatott neki de kijelenthetjük, hogy sokunk életére volt hatással ez a csepp kis cica. Megmutatta, hogyan kell küzdeni és feltétel nélkül szeretni. Sokan sírunk most tudom, mert sokan drukkoltunk neki de már egy jobb helyen van, ahol boldog és egészséges. A szivárvány hídon túl. Nem felejtünk el soha kicsi lány. Isten veled Nadal.



Nagyon köszönjük Katinak, Nadi ideiglenesének, hogy vigyázott rá, szerette és esélyt adott neki. Elmesélte nekünk mi is történt:

Nadi tegnap 6 órakor kontrollon volt, Boda doktorbácsinál. Egész nap sírdogált, nem evett, láthatóan nem volt jó kedve. Kapott étvágyjavítót, vitaminokat, és beöntést, mert szorulása van. A doktor úr javaslatára Ízisztől elkerült dajkaságba Bugattihoz, mert Ízisz kicsinyei már elég nagyocskák, és kezdi leválasztani őket. Nadi pedig hátrányos helyzetű, és még fiatalabb is , ezért jobb helye lesz Bugattinál, aki probléma nélkül állt rendelkezésére.
Sajnos a beöntés ellenére sem tudott kakilni, és este 11órára nagyon legyengült, a pocija fáj :-(((, és a szenvedés közben szopizni, enni sem tud. Ezért bevittük az éjszakai ügyeletre , hogy segíteni tudjanak rajta.
A doktornő szerint Nadi nagyon legyengült és kiszáradt, válságos állapotba került ez alatt a pár óra alatt, a pocija továbbra is görcsöl, ettől hangosan sír :-( ( én is)
Benn maradt a kórházban, ahol gyorsan ínfúzióra kötik, és megpróbálnak a pociján is gyógyítani.
Ma reggel 8-kor kiderült, hogy Nadi nem bírta tovább és elment :(



Nadi további fotói

Nadinak:

A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.

A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.

Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.

Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok, összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.

Együtt mentek át a Szivárványhídon.



Viki