Aki igazán ismeri a cicákat, az pontosan tudja, hogy nincs köztük két egyforma. Az emberi természethez hasonlóan az ő szokásaik, jellemük és viselkedésük is egyedi. A mentett cicák esetében pedig régi életük, bekerülésük körülményei is teljesen különbözőek. Nincs két egyforma sors, nincs két egyforma cica.

Bántalmazott, balesetes, beteg, borzasztó fizikai és lelki állapotban. Pár naposan, icipici, védtelen újszülöttként kidobott apróságok, alig-eséllyel az életre. Megunt, eldobott, kiöregedett házikedvencek, akiket hirtelen szakítottak ki addigi boldog és biztonságosnak hitt környezetükből. Senki fia gazdátlanok, száguldó autók között kóborlók, kukából maradékot kuncsorgó csontsovány éhezők, akik azt sem tudják talán, mit jelent a simogatás.

Aprók és öregek. Rettegők és emberfüggők. Vadak és hízelkedősek. Nincs két egyforma.
Abban mégis egyezik a sorsuk, hogy az élet hozzánk vezérelte őket. Hihetetlen erővel küzdenek és küzdünk mi is azért, hogy egy szép, boldog, tökéletes jövő várjon rájuk. Megígérjük nekik, hogy soha nem fog már semmi szörnyűség történni ezután. Hogy megkapják az új esélyt. Ők pedig lassanként elkezdenek bízni bennünk és hinni nekünk.

Akár kicsi, akár nagy, akár félősen bujkálós, akár talpraesett ölbemászós, valamiben mégiscsak egyformák. A legjobb esélyük az újrakezdésre akkor van, ha családba, gazdihoz kerülnek, minél hamarabb. Még ha csak ideiglenesen is, de a testi-lelki rehabilitáció és a szocializáció csodálatos feladata otthoni környezetben működik igazán. Egy odaadó önkéntes, egy ideiglenes gazdi, a továbblépést, a jövőt jelenti ezeknek a csodálatos kis lényeknek.

Segítségre van szükségük. Már nincsenek veszélyben, de ahhoz, hogy valóban megmentsük őket, az ideiglenes befogadók odaadó munkája kell. Arra kérünk, hogy csatlakozz önkéntes csapatunkhoz ideiglenes befogadóként. Ments életet, lásd nap, mint nap, ahogy a kezed munkája nyomán boldogabbá válik a világ. Lásd, ahogy a doromboló, selymes kis pamacs az öledbe telepszik és azt hunyorogja: rád bízom az életemet.