Karácsonykor még több csoda történik, mint általában. Pedig egész évben tele vagyunk kisebb-nagyobb csodákkal, csak fülelni, leselkedni, jól figyelni kell. De a karácsonyi csoda az aztán igazán nagyon, de nagyon különleges. Mondhatnánk, hogy nincs megszelídíthetetlen cica, de aki imádkozott már hónapokon keresztül a kanapé aljának, ahonnan csak fújás és morgás érkezett válaszul, az nyilván nem így gondolja. Mondjuk inkább azt, hogy az igazi szeretet, a türelem és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét, és sokszorosan megtérül a befektetett energia. Ezúttal egykori védencünk, embert, tapasztalt önkéntest próbálóan vadóc Dragonellánk gazdijától érkezett beszámoló, nem kevesebbről, mint egy valódi karácsonyi csodáról! Fogadjátok szeretettel!

10.08-an kb. 1 hónap várakozás után örökbe fogadhattuk Dragonellat. Mar szeptemberben rátaláltam csak mivel messziről mentünk érte munkám miatt hamarabb elhozni nem tudtuk. Végre októberben hazahoztuk a kis vadócot. Átneveztem Chilinek. Eleinte elő sem jött, fujt, morgott. Kb. 1 hónapig bujkált előlünk, olyan volt, mint egy szellem, csak evett, wczett láthatatlanul. Ha rátálaltam a nappaliban, akkor elszaladt, elbújt. Minden nap beszéltünk hozza, foglalkoztunk vele. 1 hónap után fokozatosan kezdett enyhülni, előjött nekünk, kaját kért, egy idő után már nem szaladt el, lehetett vele játszani. Nem a félelem látszott rajta, inkább a szocializálatlanság. Rosszalkodott egyre többet, haspók lett, simogatni nem hagyta magát. Nem adtuk fel, foglalkoztunk vele, szerettük. 12.24-én Szenteste megtört a jég, életem egyik legszebb ajándékát adta nekem Dragonella/Chili, megszelídült, simogatható, doromboló gép lett. Megéri örökbe fogadni, vad cicát is, csak szeretet kell és törődés, nekik is kell egy esély. Köszönöm Noé, Betti ezt a csodát!
Üdvözlettel Niki és Chili/ Dragonella