Nemrégiben adtunk hírt nektek két új kisvédencről, akik nemes egyszerűséggel a
"beszarik" néven futottak nálunk. Ők Zokni és Mamusz, a csodaszép cirmos tesók.

Zsenge koruk dacára megtapasztalták az emberi gonoszságot és sajnos ez a korai tapasztalat mély nyomokat hagyott pici lelkükben, Mély, de nem jóvátehetetlen nyomot. Ők nagyon rettegtek, mi nagyon türelmesek voltunk és együtt nagyon hosszú utat tettünk meg.

Tegnap kicsit borongós, kicsit lusta vasárnap délután volt. Sok ilyen van, elrepülnek,
alig emlékszünk aztán rájuk. De a tegnapi tipikus, őszi vasárnap délután mégis egy
kicsit más volt. Emlékezetes. Mert történt egy apró kis csoda, ami óriási változást hoz
egy apró kis életben. Hogy hogyan is történt pontosan? Hát csak így „egyszerűen”:

„Innék egy kávét… Egyedül vagyok itthon, és az annyira ritka pillanat, hogy nagyon
tudom élvezni ezeket a hétvégi ráérős, minden belefér és minden megvár napokat. Így a
délutáni csendes pihenő is belefér a napirendbe.

Ébredéskor egy doromboló kismacska hangja fogad: Mamusz. Már éjjel is velem alszik,
többnyire a fejemnél. Ezt onnan tudom, hogy vagy a dorombolására, vagy az érdes nyelvére ébredek…

Zokni tisztes távolból, a macskabútor tetejéről figyel. Nagyon.Egyszer csak átugrik az ágyra, odasétál, megszagolgatja Mamuszt, melléheveredik. Én óvatosan megpróbálom megérinteni, és nem tiltakozik. Ott marad. Sőt. Elnyúl Mamusz mellett, és dorombolni kezd. Szemét becsukva élvezi azt, ami más cicának természetes. Időnként megnyalja a simogató kezem, és talán rájön, hogy az ember közelsége így is jólehet, nagyon jó….

Nem tart a csoda 10 percig sem, amikor megunja, feláll, lassan az ágy végébe sétál, és átfekszik a térdhajlatomba (mégis csak macska vagy mi). Ott van, testközelben, de azért egy kicsit távolabb… Nem volt egyszerű elhitetni ezzel a szeretetgombóc kiskamasszal, hogy az ember más is lehet, mint ahogy élete első időszakában megtapasztalta. Szóval innék egy kávét, szép lassan kihúzom a lábam a takaró alól, Zoknit betakargatom a plédemmel, és miközben a konyha felé indulok, ő mindenféle hirtelen mozdulat nélkül tovább élvezi az őszi napsütést az ágyamról…”

Mamusz életében azóta ismét óriási és nagyon boldog változás következett be:ideiglenes befogadói örökbe fogadták! Nagyon boldogok vagyunk, hiszen ő már révbe ért. Zokninál is nagy változások történtek, másik ideiglenes befogadóhoz került. Erre azért volt szükség, mert Zokni tesztje FeLV pozitív lett, míg mamuszé negatív. A betegség Zokninál egyelőre semmilyen tünetet nem okoz, és megfelelő immunerősítéssel boldog, teljes életet élhet, hosszú-hosszú évekig, de azt természetesen nem akartuk, hogy esetleg a tesót megfertőzze.

Nos, egyre inkább úgy tűnik, hogy Zokni egyáltalán nem az az elveszett alkat.
Fantasztikus átváltozáson ment keresztül az elmúlt hetek, hónapok során, tovább
oldódott és rengeteget nyitott. Már-már rendes, rosszcsont kamaszmacska kezd lenni.
Fogadjátok szeretettel ideiglenes befogadója beszámolóját:

„A cica udvarias, kedves, aranyos...

... mint mindig. Épp most keni szét a párizsi darabot a kövön.Kissé eleven. Alig valamivel jobban mint egy trópusi ciklon. Tehát átlagos esemény, hogy ha arra ébredsz, hogy a vesédben ér véget egy négymancsos vészhelyzeti hiperűrből kilépés.

Alig eszik: csak cirka 20dkg száraztápot, meg ugyanennyinek a másfélszeresét nedvesből. Naponta, nem hetente. :)

Cserébe felpörgette az öreglányokat, Nellike minden idők legnagyobb pofonjait osztotta
le, közel 0 eredménnyel. Mondjuk Zokni minden további nélkül áll bele fejjel egy
radiátort teljes sebességgel lefejelős buliba. Hogy aztán úgy fusson tovább, mintha épp nem az ő feje miatt visszhangzik a teljes ház fűtés rendszere.

Manci, aki korábban Amazon néven futott a Noén, teljes stresszben volt két hétig.
Nellike eleinte faarccal nézte, aztán amikor Zokni úgy futott be a cicahordozóban, hogy
közben Nellike épp az igazak álmát aludta közben, felgyűrte az ingujját és hangsebesség
közeli sebességű maflásokkal tette irányba a fiatalurat.

A hatás tartott... 1.5 - 3 másodpercig.

Szóval unalom az nem jellemző errefelé. A cicabútor teljes amortizálása megesett már, az aljában 2 db 3kg-os súlyzó szolgál horgonyként. (Miután valaki felugrott és magára rántotta a teljes kócerájt.)

Te a tegnapi műsor sem volt rossz, mert éjfél és fél kettő közt 2* nyargalt át rajtunk
miközben aludtunk az ágyban. Majd jött, hogy akkor most ő bújik. Helyből ugrotta a
seggeseket és a hátasokat az alkaromra, majd megpróbálta a fenekét beletolni az orcámba.

Utána bebújt "kiskiflibe" és elfeküdt... 8 másodpercig.Majd befúrta magát a takaró alá, 10 másodperc szünet múlva megpróbálta levadászni a lábujjaimat. Már mordultam volna, amikor a fejében lévő Han Solo meghúzta a hiperhajtómű vezérlőjét és a macska eltűnt valahol a konyhában.



8 perc múlva érkezett, cukin, kedvesen, mint egy 2.5 kg-os ágyúgolyó. A a két öreg nyugodtabb, csak nézik, hogy mit tombol őfelsége, aki meg nem tűnik úgy, mint aki depressziós. Minden nap lassul egy kicsit, nem feszül: játszik.

Meg eszik, alszik, nő.”

Zoknival kapcsolatban érdeklődni a macskamentes@noeallatotthon.hu email címen lehet.