Olyan sokszor eszembe jut, hogy ami az egyiknek kidobott szemét, az a másiknak valóságos kincs lehet. Szomorú, hogy ezt az állatvédelemben is meg kell tapasztalni nap mint nap. Újrahasznosítás. Életekkel. Nem szabadna játszani velük, mégis nap mint nap megtörténik. Kajszma és Jack története mintapéldája is lehetne ennek és annak a csodálatosan szerencsés fordulatnak, hogy ők ketten együtt maradhattak. Valaha együtt volt gazdájuk, együtt váltak feleslegessé és együtt dobták ki őket.

Anno így kerestünk gazdit számukra, reménykedve, de nem sokat remélve:

„A két kisöreg egyik nap még a gazdi mellett, a kanapén összegömbölyödve dorombolt, finomságokat talált a tálkájában és becéző szavak, simogatások gyűrűjében, családtagként tengette nyugodt életét. Ki lehetett menni a kertbe pillangókat hajkurászni, gömbölyű pocakot süttetni a kellemes napsütésben, de estére mindig várt a biztonságot jelentő otthon. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, egyszerre nem nyílt az ajtó, nem várt a teli tálka és nem lehetett a fázós, öreg csontokat megmelengetni a radiátornál. Kajszma és Jack tanácstalanul várt, először még reménykedve, hogy hamarosan nyílik az ajtó, bebocsát az imádott család. Aztán egyre kétségbeesettebben bújtak egymáshoz, reszketve kucorogtak az ablakpárkányon és vártak és vártak és már talán nem is reméltek…”

Szerencsére sokszor megesik, hogy a sok szenvedés után, a kidobott, eldobott állat révbe ér. Olyan szerető gazdit talál, aki csak őrá várt, szereti és megbecsüli. Valósággal kivirágoznak ilyenkor.
Mindig nehezebb persze a helyzet, h a öregecske állatról van szó, ráadásul kettőről is. Kajszma és Jack életében pedig megtörtén az ő kis saját csodájuk, az Álomgazdi együtt talált rájuk! Most pedig már fényképes beszámolót is kaptunk a páratlan páros viselt dolgairól, amit nagy szeretettel osztunk meg veletek.

"Szeretnék pár képet küldeni a két kis rosszaságról. Kajszma beilleszkedett teljesen, birtokba vette a lakást, a kanapét, a kaját, minket. Hihetetlenül önző mindenben és nem akar lemaradni semmiről. Ő hamar beilleszkedett, bújós, de csak ha kedve van persze. Eszik mindent, ami nem is neki való is megszagolja. Persze Jack elől mindig elenné, ha lehetne. Jackre nagyon féltékeny, mert ugye Jack sokkal félősebb még most is, így többet simogatjuk (mondjuk jobban is bírja, mint Kajszma cica). Hát ezt Kajszma nehezen viseli, ilyenkor megsértődik és elvonul az asztal alá.



Annyira viccesek. Azt végképp nem tudja elviselni,ha az ő kanapéján Jack is fekszik. Inkább hátat fordít neki vagy egyszerűen elpáholja Jackit. Nehezen hisszük el, hogy eddig együtt voltak. Jack napok óta kicsit szociálisabb, a bújást imádja, jön, akkor olyan, mint egy tank. Ölbe vehető, de azért fél még picit. Főleg ha felállva járkálunk a szobában. Viszont pár napja az is sokkal jobb. Nem ugrik le a kanapéról, ha jövünk le a recsegős galériáról, eszik rendesebben. Nem tölt már sok időt a kanapé alatt. Remélhetőleg most már nem lesz olyan ingadozó, mint eddig. Játszani imádnak, csináltunk nekik ilyen húzogatós fonalat. Már kijönnek a konyhába kíváncsiskodni. Csupa pozitív dolog.

Köszönöm a segítséget és a cicákat is. Imádjuk őket. :)"