Sokakat megérintett Pompadour cicánk története, akit egyik önkéntesünk talált egy lépcsőházban kóborolva, vakon, betegen. Rengeteg támogatást, kedves üzenetet és jókívánságot kaptunk, így megkértük Pompit jelentkezzen be és mesélje el mi minden történt vele az elmúlt pár hétben.

Sziasztok,itt Pompi. Tudjátok, Pompadour, hallottatok már rólam biztos, engem találtak vakon, félve tapogatózva a mamim után egy lépcsőházban. Történetem itt olvasható.

Na szóval, azóta fittyet hánytam mindenféle orvosi véleményre és bebizonyítottam, hogy igenis látok. Ja, hogy látjátok a képeken, hogy az egyik szememet kioperálták, tehát ne kamuzzak? Nem kamuzok, lehet, hogy az egyiket kivették, de van ám nekem másik, amivel látok! Legalábbis fényeket biztos. Mert lesből támadok ám a mancsodra! Ja, hogy neked kezed van. Az nem számít, akkor arra!

A műtét nem fájt (max jó drága volt, de azért már had ne az én fejem fájjon), adtak valami tuti cuccot hozzá, amitől végigaludtam az egészet, sőt, másnap már újra a régi idegimnél találtam magam. Ja, hogy ezt nem is meséltem? Ezek ide-oda dobálnak engem. Az történt, hogy a régi idegim elment nyaralni, vagy hova a csudába, s addig áttoloncoltak egy másikhoz, ahol nem hittem az akkor még két szememnek, mert tudjátok mik voltak ott? Kutyák! Méghozzá négy!
Nade felvettem én a kesztyűt, megbarátkoztam velük is (még jó, különben kikapartam volna a szemüket, hogy egyenrangú félként küzdjünk meg). Hatalmas falka volt ott, azt sem tudtam, kit szekáljak, így örülök, hogy visszakerültem a régihez, mert itt csak egy cica van, Oscar így nem kell „apacukával” kiszámolnom, hogy kit is nyúzzak éppen. És van egy nyulam is Lalika.

Keményen edzünk Oscarral...

Szóval az élet egy szemmel is szép. Mióta van, aki vigyázzon rám, azóta boldog vagyok és kezdem elfelejteni, honnan is indultam. Rettentő elfoglalt vagyok, szemmel kell tartanom a környéket az ablakból, Lalikának is segítenem kell, hogy a szénájából kellő mennyiség jusson mindenhova a lakásban, mert Ő nem tudja egyedül elég ügyesen széthordani Oscar felszedett egy kis pluszt a távollétemben, ezért muszáj odafigyelnem rá, hogy eleget mozogjon. És még ott van az ideiglenes anyukám is, aki egész nap dolgozik, ezért esténként vele is kell foglalkoznom. Szóval most rohannom kell, ezer a dolgom, sziasztok!