Sokszor találjuk szembe magunkat azzal a problémával, hogy egy-egy cica érthetetlen módon „beragad”, sokáig nem talál gazdit magának, pedig az elején azt gondoljuk, hogy na, ő biztos hipphopp álomotthonra lel. Vannak aztán az olyan ragacsok, akikre kicsit számítunk is, a sok éves tapasztalat megkondítja a vészharangokat. Ilyenek a fekete és a cirmos cicák, az idősek, a valamilyen testi fogyatékkal, vagy betegséggel élők.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy ilyenkor egyszerűen a rajongásig imádunk tévedni! Azaz, amikor a valóság megcáfolja a jóslatainkat, az egy csúcsszuper érzés!

Figaróval is így jártunk, hiszen egy leukózis pozitív cica sajnos mindig hátránnyal indul a gazdifogó játékban. Pedig bár a leukózis gyógyíthatatlan vírus, megfelelő immunerősítéssel kiválóan karban tartható és hosszú ideig fenntartható a tünetmentes állapot. A teljes biztonság kedvéért mindig egykének, vagy más leukózisos cica társának javasoljuk az ilyen védenceinket.

Nos, Figaró fittyet hányt a vészmadárkodásunkra, és ideiglenes befogadójától hamarosan egy nagyon kedves családhoz költözött. A csodaszép kandúr egyedüli trónörökösként azonnal birtokba is vette új otthonát és személyzetét, mi pedig nagyon boldogok voltunk.

Nem sokkal Figaró szerencsés gazdisodása után, újabb leukózis pozitív védenc került gondozásunkba, az ellenállhatatlan szívrabló, Sármőr személyében. Aggodalmaink ugyanazok voltak, mint Figarónál. A valóság viszont szerencsére mesebelien alakult. Sármőr ugyanahhoz az ideiglenes befogadónkhoz került, mint korábban Figaró. Remekül érezte magát, csak a végleges gazdi hiányzott. És akkor megtörtént a második happy end, ugyanis Figaró családja megismerkedett Sármőrrel és egyetértettek velünk abban, hogy ellenállhatatlan. Sőt, kiderült, hogy ők tulajdonképpen nem is akarnak ellenállni! Így aztán Figaró után, Sármőrt is örökbefogadták. Még csak trónviszály sem kerekedett a két gyönyörű kandúr között!

Megkaptuk az első gazdis beszámolót is és alig győzzük örömmel, hogy az aggodalmaink feleslegesek voltak és a történet ilyen remekül alakult! Köszönjük Nektek, hogy ezt a két remek cicát választottátok és ismét beigazoltátok, hogy megfelelő körültekintés mellett, egyáltalán nem kell félni a leukózisos cicák örökbefogadásától!


“Az elején kicsit tartottunk a két cica találkozásától, hisz a betegségük miatt egyikőjük sem volt mostanában macskatársaságban. De hamar rájöttünk, hogy nem lesz itt semmi probléma. Pár óra alatt feloldottak és néhány nap elteltével már nagyon jó cimbik lettek. Játszanak, kergetőznek, legfőképp hajnalban. Az ágy nagy részét is kisajátították maguknak, ezért alváshoz kicsit össze kell húzni magunkat. A betegségük egyáltalán nem észrevehető, tele vannak élettel. Talán annyiban, hogy nagyon hálásak minden simogatásért, jó szóért, ételért. Egy percig sem bántuk meg, hogy két leukózisos cicát fogadtunk örökbe.”