Jó pár éve már annak, hogy költöztünk, de emlékszem, hogy a régi lakás kiürítése után,
amikor már tényleg mindent elhurcolkodtunk, visszamentem és alaposan kitakarítottam
a kérót. Tudtam, hogy az új lakók festeni, felújítani fognak majd, de akkor is úgy
éreztem helyesnek, hogy nem hagyok disznóólat magunk után. Meglehetősen nehezményeztem is aztán, hogy az új otthonunkban bizony az előző lakó nagyon nem így gondolta… Nekiveselkedtem a dzsuvának és napirendre tértem a dolog felett, ez van, nem vagyunk egyformák.

Régen történt már, hogy miért jutott mégis az eszembe? Mert a napokban valami olyasmi történt, ami felett nem tudok – nem is akarok – napirendre térni. Költözés, új otthon, nagy lépés, nagy változás. Nem egyik pillanatról a másikra hozzuk meg a döntést, végig gondoljuk, hogy hova, merre, hogyan tovább. Ez így normális. Maga a költözködés mindenkinek nemszeretem dolog, jó hamar túl lenni rajta. A kiköltöző hátrahagy egy nagy adag pókhálót és porcicát, egy nagy szatyor hulladékot, akár még a feleslegessé vált kis sámlit is. Nem valami dicséretes, de előfordul. De láttatok már olyat, hogy a megunt nagymamát, vagy unokahúgit hagyják ott egy költözés után???

Nos, szegény Kajszma és Jack története mégis így alakult. A két kisöreg egyik nap még a gazdi mellett, a kanapén összegömbölyödve dorombolt, finomságokat talált a tálkájában és becéző szavak, simogatások gyűrűjében, családtagként tengette nyugodt életét. Ki lehetett menni a kertbe pillangókat hajkurászni, gömbölyű pocakot süttetni a
kellemes napsütésben, de estére mindig várt a biztonságot jelentő otthon. Aztán, mint
derült égből a villámcsapás, egyszerre nem nyílt az ajtó, nem várt a teli tálka és nem
lehetett a fázós, öreg csontokat melengetni a radiátornál.

Kajszma és Jack tanácstalanul várt, először még reménykedve, hogy hamarosan nyílik az ajtó, bebocsát az imádott család. Aztán egyre kétségbeesettebben bújtak egymáshoz, reszketve kucorogtak az ablakpárkányon és vártak és vártak és már talán nem is reméltek…

Azt a fényképet látva, az én szívem meghasadt. Nem remélem, hogy a volt tulajdonos olvassa ezeket a sorokat, látja ezt a fotót, de ha mégis, üzennék neki: minden döntésünknek, minden választásunknak következménye van. Ez (lenne) a felnőtt élet.

De te úgy döntöttél, hogy ennek a két cicának romba döntöd a sorsát. A felelősséget nem vállaltad, nagyvonalúan túlléptél a problémán és hátrahagytad a teli szemeteskukát.

Nem szoktam megosztásokat kérni a cikkekhez. Most mégis arra kérlek benneteket, segítsetek ezt a dzsuvát eltakarítani nekünk. Segítsetek, hogy ennek a két kedves cicának az élete visszazökkenhessen a normál kerékvágásba. Kajszma 13 éves hölgy, Jack 8 éves, örökifjú uraság. Most csak egymásnak vannak ők ketten. Segítsetek, hogy ne hátrahagyott hulladék, hanem ismét családtag lehessen belőlük, együtt egy boldog
otthonban.

Többi cicánkhoz hasonlóan Jacket és Kajszmát is lehet támogatni bankszámla számunkra történő utalással OTP 11710002- 20085016 (a cica nevét írd az utalás közleményébe), sőt, akár virtuálisan is örökbefogadhatod.