Szeretünk égetnivalóan csintalan ex-védenceinkről hírt kapni. Egyrészt így
biztosan tudjuk, hogy makkegészségesek, másrészt hogy az álomgazdiknak csak
sikerül azt a kötélidegzetet szépen kifejleszteniük…

Ezúttal Batyuról kaptunk hírt, akire biztosan sokan emlékeztek. Nevét onnan
kapta, hogy egy táskába zárva lazán kihajították a menhelyhez vezető úton.
Szerencsére egyik önkéntesünk találta meg, így azonnal a Macskamentés
gondozásába került.

A „Szegény kisfiú panaszai” sorozatból fogadjátok most szeretettel Batyu
beszámolóját, de csak óvatosan, könnyű ám bedőlni a szívhez szóló szép szavaknak. Mi is már majdnem felkerekedtünk, hogy hősies mentőakciót hajtsunk végre, de szerencsére Batyu volt ideiglenes gazdija átlátott az ármányon és cselszövésen. Úgyhogy, drága Batyu, nem úszod meg, még jó pár év hasonló
sínylődést kívánunk neked az álomgazdival!

Sziasztok !

Lassan egy éve,hogy elbatyuztam tőletek. :)))
Sanyarú sorsomról már írtam egyszer. :))
Mivel a kleptománia néha unalmas, /tudjátok,mindent viszek,ami mozdítható),úgy gondoltam újabb vizekre evezek. Gondolok itt az ajtó kilinccsel történő nyitogatására, fiókok kihuzigálására, kipakolására.

Anyám és Apám vasárnap reggel se unatkozzanak, ne gondolják már,hogy délig alszanak,de még 7-ig sem. Erről gondoskodom úgy 4-1/5 körül . Először csak diszkréten simogatva próbálkozom,majd a szoba ajtó ide-oda huzigálásával,ám ha ennek se lenne foganatja,egy-két ruhaszárító felborul,na arra garantáltan felkel valamelyik és végre ad reggelit ! :)))

Lufit edzésben tartom,folyamatosan a lakás körberohanására bíztatom,/csak kicsit harapom torkon néha/mikor anyám megunja,egy 30 centis vonalzó felmutatásával vet véget a mulatságnak,időként megfenyegetve,hogy kiszögel falidísznek. Ilyet !
Sajnos nagyon rosszul tartanak,alig vagyok kb.8 kiló,ezt onnan tudom,hogy Lufit megmérték az orvosnál,ő 4 kiló-anyám könnyedén felkapja,míg engem két kézzel is igen nehezen.

Aludni se hagynak nyugodtan,amikor minden éjjel közéjük fekszem,úgy kell rugdosni valamelyiket,hogy elférjek.
Hát így telnek sanyarú napjaim !
Soha rosszabbat nem kívánok a Noés cicáknak !

Batyu :)))

Kedves Batyu!

Olvastam a sorok között, s értesítettem az állatvédőket sanyarú sorsodról, de azt mondták, hogy aki ennyit rosszalkodik a 8 kilójával, az nem lehet boldogtalan, s a szemtelenséged miatt inkább a gazdikat kéne megmenteni a terrorizmusodtól.

Szóval, akkor én most nagyon örülök annak, hogy te ilyen jól érzed magad, s a "Batyu" célba ért, oda, ahova tartozik. Boldoggá tesz, hogy a köztes időt nálam töltötted, de attól még boldogabb vagyok, hogy sokat nem kellett várnod a neked való gazdira. Remélem, azért ha Lufit meginterjúvolnánk, ő is az mondaná, hogy örül az érkezésednek, s az együtt töltött 1 évnek, mi több, az elkövetkezőket meg alig várja.

További jó rosszalkodást, hidd el, a gazdi ősz hajszálainak száma egyenes arányban van az irántad érzett mérhetetlen szeretettel.

Üdvözöl az ideiglenes gazdid, már ha emlékszel még rám egyáltalán.

Köszönöm a beszámolót, ilyenkor repes csak igazán a szívem!

Üdv

Nanda