Castro eddigi története sok gondról, bajról, csalódásról, frusztrációról, reményről, kitartásról, végtelen türelemről és empátiáról szól. Amikor anno örökbe adtuk, nem is sejtettük, hogy esete mennyire egyedi és mennyire macskát és embert próbáló lesz.
A történet eleje szokványosnak indult, Castrót – még tejfelesszájú kölökmacskaként – boldogan örökbe adtuk. Aztán, nem sokkal később, kezdődtek a gondok. Castrónak vizelettartási problémái lettek, így az
alomhasználata nem volt stabil. Hol sikerült, hol nem, de inkább nem. Gazdája egy ideig próbálta, de sajnos nem tudott rájönni a probléma okára, így azt megoldani sem sikerült. Castro végül visszakerült gondozásunkba.
Szerencsére azonnal egy ideiglenes befogadóhoz költözhetett, aki vállalta, hogy
fényt derít a gond eredetére és minden lehetségest megtesz annak érdekében, hogy Castrót a rehabilitáció útjára segítse.
Természetesen először az egészségügyi hátteret szerettük volna tisztázni. Több vizsgálat elvégzését követően végül, Castrónál húgyúti fertőzést találtak
orvosaink, amelyre azonnal antibiotikumos kezelést kapott. Mindazonáltal úgy tűnt, hogy a fertőzés mellett, lelki okai is vannak a problémának, a hosszan eltelt idő rossz beidegződéseket eredményezett. Castro lelki rehabilitációját ideiglenes befogadója vette kézbe.
Rengeteg türelemmel és megértéssel kezdte meg a szoktatást. Sorra túllépett a nehézségeken, a legkellemetlenebb helyzetekben sem adta fel és kitartása lassanként eredményre vezetett. Castro lassan oldódni kezdett, magabiztosabbá
vált és természetesen teljesen szerelmes lett ideiglenes mamijába. Kedves, bújós, játékos cica vált belőle. Ahogy egyre inkább biztonságban érezte magát és ezzel párhuzamosan az antibiotikumos kezelés is hatásosnak bizonyult, úgy mérséklődtek a pisigondok is.
Castro ideiglenes befogadója blogot vezetett a tapasztalatairól, a szinte napról-napra tapasztalható fejlődésről. Ezekből a blogbejegyzésekből szeretnénk most idézni, hogy lássátok, hogy a türelem, az odafigyelés, micsoda változásokat tud
eredményezni egy problémás állatkánál.
2016. január:
„Lassan két hete lakunk együtt és úgy látom, hogy Castro megtorpant egy szinten.Hullámzó, hogy mikor használja az almot és mikor nem. (Ma például egyáltalán nem használta.)
Beszereztem egy halom pelenkaalátétet különböző méretekben a kanapéra és a plédjei
alá, de azt hiszem nem lesz elég. Még mindig bepisil álmában és amikor felébred arra, hogy mit csinált, úgy menekül a tetthelyről mint akit kilőttek, de még a környékéről is.
Ami érdekes az az, hogy csak akkor pisil álmában, ha a kanapén alszik. A szőnyegen
eddig még nem pisilt (lekopogom). Amikor szembesítve vagyok a sárguló ténnyel, látom
a fején, hogy azt várja, hogy most mit fog kapni. Rendszerint csak annyit mondok neki,
hogy “Ezt nem kellett volna, miért nem mentél az alomtálcába pisilni?”, de szemmel láthatólag ez nem nyugtatja meg. Percek múlva is – mikor már azt feltételezem róla, hogy már rég elfelejtette – ha megsimogatom, illetve megsimogatnám, félve húzza össze magát, és várja a büntetést. Aztán meglepődve néz rám, mikor nem bántom, hanem
megsimogatom.
Update:
Az előbb együtt néztük a tv-t. Illetve én néztem, ő meg szundikált mellettem. Fenekünk alatt pelus. Egyszer csak megérzem a jól ismert szagot…. Ránézek.Szemei hatalmas pupillák, mint mikor fél. Néz rám és nem ismer meg, csak néz. Farka felemelve és pisil. Mikor befejezte menekült a szoba másik felébe és nézett rám, hogy most mi lesz. Mikor elindultam felé egyre riadtabban nézett, és mikor felényúltam húzta össze magát.”
2016. február:
Kezdetben rettenetesen félt enni-inni, minden falat után körbenézett, fogy ki fogja bántani. Jóízűen csak éjjel evett, amikor már csend volt és sötét. Sokszor felébredtem arra, hogy a sötétben ropogtatja a szárazkaját és reggelre mindig üres volt a tányérja.Ma már akkor is mer enni, ha ott vagyok a konyhában és mondjuk éppen mosogatok. Már nem néz fel minden percben, békésen ropogtat, vagy csámcsog a tányérjából. Azt is megszokta, hogy hol talál ennivalót, és azt is, hogy mindig van benne valami, akkor is, ha nem vagyok itthon. Ha pedig nincs ennivaló, hangosan óbégatva közli, hogy most azonnal, rögtön éhen akar halni.
Az első naptól fogva mindenhova felmászott, felugrált, kivéve a konyhapultot és a
konyhaasztalt. Talán a volt gazdinak köszönhető, hogy ezek nem érdeklik. Az ételt nem lopja el, nyugodtan kint lehet hagyni bármit. A Fressnapf-ban vásárolt távol-tartó spray tökéletesen bevált, egy hibája van csak, mint minden spray-nek: egy idő után elmegy a szaga és újra kell fújni, viszont akkor olyan intenzív, hogy még az én orromat is “báncsa”. Castro viszont ebben is felülmúlja társait, ugyanis ha befújok valamit, akkor oda nem megy… egészen addig, amíg érzi a citrom illatot. Na de ha az illat elillan, akkor kezdődik újra minden. Az egyetlen dolog, ami távol tartja az a pelus. Nem szereti a szagát, vagy hogy egy kicsit “csörög”, nem tudom. De ezt is le kell teríteni ha nem akarom, hogy a kanapéra pisiljen.
Még mindig fél. Hol tőlem, hogy máshol. Ha pisil valahova, rettegve nyargal a lakás
másik részébe és néz rám rettenet szemekkel, hogy most ki fog kapni. Nem, nem fog, de
ezt még mindig nem érti.Rettenetesen szeret az ölemben, vagy csak rajtam aludni. Ilyenkor felkéretőzik a kanapéra, és ha azt mondom “gyere”, már pikk-pakk és ott van az ölemben és dorombolva cincálja a lábamat. Majd összegömbölyödik, megmosdik és alszik.
Szerintem nem szeret egyedül lenni (teljesen másképp viselkedik, mikor itthon vagyok),
iszonyatosan szeretetéhes és ragaszkodó, de csak addig, amíg ő akarja. Olyan nincs,
hogy felveszem babusgatni, mert azt nem szereti, retteg az ölelő karoktól, talán a
magasságtól is, és abban a pillanatban menekülne. Mondjuk ugyanez a helyzet, ha a
földön próbálom meg átölelni, egyből menekülőre fogja.Valójában a lelke mélyén egy játékcica. Bármikor, bárhol, bármivel kapható egy kis játékra. Ez nálunk rendszeresen hajnali fél 2 és fél 3 között van előjegyezve, minden nap. Próbálom rászoktatni, hogy nappal játszunk, hátha estére kifárad és akkor alszik majd (a szomszédom legnagyobb örömére) de eddig nem sok sikerrel jártam, mert hiába fárasztottam le napközben, este ugyanúgy kipattant a szeme, hogy játszani akar. Szó szerint jön, hangosan nyávogva, kurrogva követeli, hogy játszunk és nem hagy addig békén, amíg nem megyek.”
„1 hónap és 1 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy Castro-t elhoztam a Noétól.Nem volt könnyű az indulás, és még nagyon messze vagyunk a végétől.Sok mindenen vagyunk túl. Szidásokon, hízelgéseken, hisztiken, duzzogásokon és beszélgetéseken, és megint szidásokon, fenyegetőzéseken, dorombolásokon és kurrogásokon, pisiken és kakikon. Nem volt könnyű időszak. Sok kérdés merült fel, amik
úgy kezdődtek, hogy “Miért” meg “Hogyan”. De volt olyan is, hogy “Most mi a francot
csináljak veled?” Kevésre kaptam választ és még több megválaszolatlan van.Tudom, hogy lesz olyan, amit nekem kell majd megfejtenem, és tudom, hogy lesz, amire nem fogok választ kapni. De mind a ketten igyekszünk. Én is, és Castro is.Főleg Castro, hiszen neki a legnehezebb. Bár igaz, némi hektikusságot vitt a design-ba, de kétség kívül igyekszik.
Jelentem Castro 2,5 napja rendeltetés szerűen használja az almot.Néha ugyan kicsöpög, meg kifötör belőle mindent, de használja. Ha át teszem a másik szobába, keresi a helyén.
Minden művelet után meg van dicsérve, hogy okos és ügyes (mert az is).
Csak azt remélem, hogy nem kiabálom el az egészet.”
2016. március:
„Castro egyre felszabadultabb. Nagyon ügyesen használja az almot, most már be is kaparja a művét. Esténként meg megy a ramazuri. Ilyenkor bohóckodik, fel-le rohangászik a lakásban hátracsapott füllel. Néha még kommenteli is saját magát. Amikor elfárad, jöhet a szunya.”
„Lényegégben én csűrhetem-csavarhatom a szavakat nem tudok mást mondani, minthogy Castro egy nagyon jó cica. Imádja, ha párnának használhat, rettenetesen szeret az ölembe aludni és ha lehet, akkor egész nap. Persze ezt mindig ő dönti el, nekem nincs beleszólásom. Azt nem igazán kultiválja, ha felveszik, nem bírja az ölelő karokat. A dobozokat viszont annál inkább. Az előző dobozát csúnyán összepisilte, így ki kellett dobni, bár nagyon szerette. Napokig kereste szegénykém, de hát nem volt több felesleges dobozom. A minap hozta a futár az új külső vinyómat, amit a méreteihez képest egy kb. 10-szer nagyobb dobozban küldtek ki. Mikor kibontottam, és a dobozt félreraktam, nem is figyeltem Castrora, mert a párnáján szunyókált.Mire a nagy örülés közepette eszembe jutott, hogy akkor kidobom a dobozt, addigra elkéstem. Castro kisajátította magának. Kérdeztem tőle, hogy ezt most komolyan gondolja-e, tényleg kell az a doboz, mert különben kidobom, szemetet nem gyűjtök. Bősz máo-máo volt a válasz. Azóta minden este abban alszik el, persze a fél segge sem fér
bele, de azért belepasszírozza magát. Szóval a kis burokban minden a legnagyobb rendben van. Eszünk, iszunk, pisilünk, kakilunk, jó nagyokat játszunk és randalírozunk, bohóckodunk, és dobozolunk.”
„Ami a rejtvényt illeti még megfejtésre vár. Castro szépen használja az almot. Nappal
nincs semmi gond. Oda megy, beleül, pisil kakil, elkaparja. Ha nem sikerült rendesen
elkaparni, visszamegy és megcsinálja. Mondom, nappal. Éjjel meg… Éjjel valami oknál fogva nem pisil az alomba. Vagy legalább is nem mindig. Nem ereszti el ott ahol van, mint amikor idekerült, hanem oda pisil, ahova pelus van téve. Vagy azért, mert tudja, hogy oda szabad, vagy laza egyszerűséggel lusta feltápászkodni a szunyálásból. Még nem sikerült megfejtenem.”
2016. április:
„Jelentem Casto tökéletesen kiegyensúlyozott cicává avanzsált.Már nincsenek félelmei. Kifejezetten igényli a simogatást, ha lehet a napi 30 órában. Imád játszani, és ezt hangosan a tudtomra is adja. Szinte követeli, hogy játszunk. Rendesen eszik, és alszik, ahogy egy igazi Noés cicának kell. Már nem pisil-kakil a lakás különböző pontjaira, csak az alomtálcát használja. Nagyon ritkán belepisil a dobozába, de szerintem ez egyszerűen a lustaságának tudható be. Éli a mindennapos cica életét. Szaporíthatom én itt a szót, de egy a vége: Castro gazdisodható állapotba Azt kell hogy mondjam, Castro egy felnőtt cicatestbe bújt játékmester. Nagyon szeret játszani, rohangálni a lakásban. Igényli a törődést, a simogatást és a szeretetet. Hangosan követeli magának a simogatást, ilyenkor órákig tud szunyókálni az ölemben. Még mindig nem szereti, ha felemelik, vagy ha két ölelő kar közé szorul. Próbáltam ehhez is hozzászoktatni, de nem jártam sikerrel. Ez van, ő ilyen. Akkor ugrik az ember ölébe szunyókálni, amikor ő akar, és addig marad, amíg ő akarja.
Kíváncsi természetű, minden érdekli. Mindig mindent ő vizsgál meg először, és mindenbe beledugja az orrát. Beleszagol minden bevásárló szatyorba, és szeret nézelődni is. Sokszor ül az ablakban, vagy az erkélyajtóban és nézelődik. Dobozfétise van. Imádja a dobozokat, főleg azokat, amikbe belefér. Amint egy doboz lekerül a padlóra, ő megvizsgálja és ha megfelelő, kisajátítja magának. Castro nem konyhamalac, pont annyit eszik, amennyit kíván. Nem igazán vonzódik az emberi ételekhez, nyugodtan lehet enni mellette, nem nézi ki az ember szájából a vacsit, kivéve, ha csirkéből van, és a sonkát sem veti meg, de például semmilyen tejterméket nem szeret. Se tejföl, se joghurt, semmi. Ellenben a cicafüvet igényli, én már a 2. doboz füvet vettem nemrég, mert lelegelte az elsőt.
Olyan helyre van szüksége, ahol nyugalom van, nem visítoznak egész nap, nincsenek erős hangok, nem nyaggatják 5 percenként, hanem élhet a saját kis békés-rohangálós tempójában. Olyan gazdira van szüksége, aki figyel rá és figyel az igényeire. Leül vele
játszani, bohóckodni, mert Castro egyedül nem szeret. Elviseli, ha nem vagyok itthon, de nem szeret egyedül lenni. Ami az almozási szokásait illeti, tökéletesen használja az
almot, még vissza is megy rendesen bekaparni a dolgait. Egyre kell csak figyelni, hogy
mindig tiszta legyen, mert Castro igencsak finnyás ilyen téren.
Az elmúlt 78 nap mindkettőnknek izgalmas volt, és szinte minden nap hozott valami újat. Azt hiszem Castrónak volt a legizgalmasabb, az új élet a bántások és szidások nélküli kis burokban talán megnyugodott a kis lelke.
És most Castro, a mindenlébenkanál rehabcica új útra lép, hogy új, igazi csodagazdija
és új családja legyen, ahol soha többet nem fogják bántani és többé nem kell félnie az
embertől és boldogan élhet élete végéig.”
Castro cica után érdeklődni a macskamentes@noeallatothon.hu email címen lehet. Köszönjük!Többi cicánkhoz hasonlóan Castot is lehet támogatni bankszámla számunkra történő utalással
OTP 11710002- 20085016 (a cica nevét írd az utalás közleményébe), sőt, akár
virtuálisan is örökbefogadhatod.
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.