Korábban is volt már szó téli ideiglenes befogadóink csúfos bukásairól. Ez a tél
valahogy érthetetlenül szerelmetes tavaszi zsongást hozott. Sorra kapjuk ugyanis a
híreket, hogy a kezdetben csak a zord és hideg hónapokra, átmenetileg vállalt
bársonytalpúak, bizony már nem költöznek vissza tavasszal a kifutóba.
Hatalmas öröm számunkra, hogy ezúttal is egy mintaszerű buktáról számolhatunk be. Poci, csodaszép, de nagyon bátortalan fekete lányka, régóta a Macskamentés védence volt már. Félénksége nem akart oldódni, így sajnos gazdit nem tudtunk számára találni, de még ideiglenes befogadója sem akadt.
Hosszú évek várakozása után, ezen a télen végre felragyogott Poci szerencsecsillaga.
Jelentkezett egy ideiglenes befogadó, Zsanett, hogy ő bizony nagy fába vágná a fejszéjét és megpróbálná megszelídíteni a kis félős fekete párducot.
Az első fotók, amelyek nyomokban Pocit tartalmaznak :)
A hónapokig tartó közös munkának, türelmes törődésnek, lépésről lépésre haladásnak meg is lett az eredménye: a szinte érinthetetlen Poci megnyílt és megnyugodott, kedves, barátságos cica lett belőle.
A sorra érkező jó hírek hatására már éppen kezdtük azt gondolni, hogy itt az ideje Pocinak egy végleges otthont találni. Ekkor azonban „derült égből villámcsapásként” ért
minket a hír (na jó, annyira azért mostanában már nem vagyunk meglepődve az ilyen
híreken…), hogy Zsanett teljesen érthető módon, maga kívánja learatni munkája
gyümölcsét és BEBUKJA POCIT!!!
Azt hiszem nem véletlen, hogy a már nem fiatalka, ellenben a fekete cicák
kedvezőtlenebb gazdira találási esélyeivel induló Poci, éppen Zsanettnél kötött ki. Nem
véletlen, hogy épen nála nyitott a világra, vele lett gazdis cica. Ők ketten egymásra
találtak, és ennek mi szívből örülünk. Nagyon sok és nagyon nagy boldogságban
eltöltött közös évet kívánunk nektek!
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.