Két nap élet, két nap remény. Ennyi jutott. Két napja, négy aprócska macskakezdemény érkezett önkéntes pótmamánkhoz. Négy fekete, szőrös kis gombóc, alig pár naposak. Átlagos történet, a mamát megmérgezték, a picik
magukra maradtak, és ki tudja mennyi jutott nekik is a méregből.
Két napja önkéntesünk éjt nappallá téve eteti, gondozza, szereti őket. Aggódik és
küzd értük.
Tegnap a négy piciből, néhány óra leforgása alatt, hármat elvesztettünk. Átlagos történet, kevés ilyenkor az esély a túlélésre, erre számítani kell. Csak éppen
megszakad a szív…
A pótmama két napot lehetett velük. Ennyi adatott meg. Kis csapatunk minden tagja egy emberként drukkolt, mint ilyenkor mindig és egy emberként ért minket a lesújtó veszteség, mint ilyenkor mindig.
Survivor, az egyetlen túlélő...
Ezek a pici gombócok már nem fognak ártatlanul csodálkozó, ibolyakék szemecskéket nyitni a világra. Nem fognak játszani, mókásan csetleni-botlani, valóságos minipárducként levadászni a csörgős labdát. Nem fognak dorombolva a gazdijukhoz bújni, simogatást, szeretetet, életet kérve.
Átlagos történet ma kicsiny hazánkban. Mérgezés. Egy halálraítélt család.Anikó küzd az egyetlen megmaradt piciért. Nem alszik, éjt nappallá téve nem foglalkozik mással, csak hogy az élet apró morzsáit lehelje a most végképp egyedül maradt apróságba. Nincsen mami, aki táplálja, nincsenek már meleget, életenergiát adó tesók sem. Fárasztó, kimerítő munka ez, 24 órás műszak. De tudom, hogy Anikó a sokszorosát is megtenné boldogan, ha azt a másik hármat
visszahozhatná…
Átlagos történet? Annak, aki a mérget kitette, bizonyára az. De mi, akik még
érzünk, ne feledjük február 20-a jelmondatát: „ELÉG! Börtönt az állatkínzóknak!”.
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.