Az ideig lenes családunk elutazott. SÍELNI! Hát elment ezeknek a jódolguk, mikor van nekik szép meleg otthonuk, fűtött, kanapékkal, meg fotelekkel, meg persze velünk. És elmennek egy hegyre, ahol hideg van, meg hó, és még a gyerekeket is magukkal viszik. Nem könnyen érthetők az emberek.
Mi mondtuk Gráciával (a tesóm, legalábbis lélekben, együtt érkeztünk), hogy hát mi nem megyünk egyáltalán ilyen helyre, meg amúgy is biztosak vagyunk benne, hogy az ideiglenes szerződésben van egy olyan pont, hogy az ideiglenes macskát szigorúan tilos hideg helyre vinni. Grácia ugyan elintézte volna annyival, hogy hurrá, nyaralunk, de ő még kicsi és sokat kell tanulnia az életről. Az ideiglenes családunk kinevetett minket, hogy nyugodjunk meg, a macskák a legritkább esetben járnak síelni, a fene sem fog fejenként két pár síbakancsot kölcsönözni nekünk, meg a hüttében amúgy sem lehet
szárazeledelt kapni, szóval más lesz itt a megoldás.

Grácia, aki még kicsi...

Azt mondták, hogy elvisznek minket egy másik ideiglenes gazdihoz, falura. Na, nem mintha annyira tudtuk volna mi az a falu, de ha van fűtés meg ágy, akkor jöhet. Berámoltak minket a macska-karcerba és utaztunk egy nagyot. Szerencsére az autóban jó volt a fűtés, így azután nagy bizodalommal álmodoztunk a hordiban a falusi nyaralásról. Meg az all inclusive ellátásról, mert azt már hallottuk, hogy nyaraláskor azt érdemes kérni. Grácia mondta, hogy neki mindegy, ha sok játék
lesz, de hát Grácia még kicsi és sokat kell tanulnia az életről. Mondta az ideiglenes gazdi, hogy mi nem vagyunk kutyakompatibilisek, így azután külön szobát
kaptunk, mert itt van egy csomó kutya, bent a házban és jó nagyok is. Állítólag iskolázottak, meg minden és egyáltalán nem esznek macskát, mert a virsli sokkal finomabb, de mi azért ragaszkodtunk a szobánkhoz. Elég tágas, bár van még benne néha rajtunk kívül is két cica, az egyik olyan nagyon szőrös, én hormon problémára gyanakodtam, de azután elmagyarázták a szállásadóink, hogy ő maine coon. Grácia szerint az csak yeti lehet, de Grácia még kicsi és sokat kell tanulnia az életről.

Aida

Hát első nap kerestük egy kicsit a helyünket, de egy kis pulykasonka segített megtalálni. Van itt egy csomó cica fekhely, meg játék, meg alagút, de ez mind semmi, képzeljétek, van egy igazi üres papírdoboz is! Grácia mindjárt bele is hevert egy ilyen pöttyös cicaágyba, én azért nem, nehogy a szállásadóink azt gondolják, hogy mi nem ehhez voltunk szokva világ életünkben. Hát önfegyelem meg tartás is van ám a világon, de Grácia még kicsi, sokat kell tanulnia. A kaja is elég jó, meg változatos, állítólag jobb napokon van még egér is, de ahhoz ki kéne mennünk a szobából, szóval azt azért mégse, meg hát nem is azért jöttünk nyaralni, hogy közben dolgozzunk. Pihenés az pihenés.

A szállásadók is elég rendesek, játszanak velünk, meg vakargatnak és éjjel alhatunk velük az ő ágyukban. Én persze nem élek ezzel, csak Grácia, de mint mondtam, ő még kicsi és sokat kell tanulnia az életről. Egy hibájuk azért van, állandóan hangosan sápítoznak, hogy hogy lehet, hogy két-i-lyen-
gyö-nyö-rű-macs-ka-még-nem-gaz-dis. Na, ezt misem értjük amúgy, csak mi már tudjuk, hogy
csendben is lehet kérdéseken gondolkodni, még Grácia is tudja, aki pedig még kicsi és sokat kell tanulnia az életről.

Szóval, ha valaki befizetne magához ilyen öröknyaralásra akkor írjon a macskamentős csajoknak, a legjobb ajánlatokra írásban válaszolunk, előre is köszi:

Aida (és Grácia, aki még kicsi és sokat kell tanulnia az életről)

Aida és Grácia, aki még kicsi, a macskamentes@noeallatothon.hu email címen várja a gazdijelöltek jelentkezését. Köszönjük!