Hétről-hétre, jobbnál-jobb gazdis beszámolókat kapunk örökbefogadóinktól, amelyeket rendre meg is osztunk veletek havi MacsNaplónkban. Minden kis levélke, vagy fotó megdobogtatja a szívünket, hiszen ez az amiért dolgozunk. Különösen nagy az öröm, ha egy igazán esélytelen cica kap lehetőséget a boldog életre. Ilyen cica volt a mi Hétfőnk is, aki elfekvő állapotban, borzasztóan elfertőződött szemmel, náthásan, csontsoványan került gondozásunkba. Tudtuk az első pillanattól, hogy bal szemét el kell majd távolítani. Egy fél szemű, fekete cica... vajon kinek fog majd kelleni? Remélni sem mertük, hogy alig egy hónappal később felbukkan Valaki, aki nem csak úgy általában cicát szeretne örökbefogadni, hanem épen Őt, csakis Őt. Így Hétfő cicánk a szemműtéte után egy csodás augusztusi napon, kicsi lokátorával a fején eltotyogott az álomotthonba, hogy Nyüzsi néven új életet kezdjen... Ezúton is hálása köszönjük Rékának és Ottónak, hogy Őt választották! Az Ő levelük következik, az egyik kedvenc beszámolónk a tavalyi évből:

Szeretettel üdvözlünk mindenkit!

Néha vissza szoktuk olvasni a Noé honlapján azt az adatlapot, aminek hála menthetetlenül beleszerettünk a mi kis Nyüzsi lányunkba, akkori nevén Hétfőbe.

"Annyira pici, sovány, törékeny, hogy az ember alig meri kézbe venni." Hát ez nagyon megváltozott. A kislány teste inkább hordócskás és bár elég jól nevelt, ha diétára fogjuk lopkodós lesz és mindenbe bele akar kóstolni. Bundája nagyon puha és fényes, látszik rajta, hogy egészséges kiscica.

Hétfő a bekerülése napján, és a szemműtéte előtt

"...ebben a kis satnya testecskében hatalmas szív és lélek van. Megállás nélkül dorombol, olyan hangosan , hogy az ember azonnal elfelejt minden borzalmat és csak szeretgetni, simogatni és ölelni szeretné." Na ez nem változott! Nyüzsike rengeteget bújik, nagyon hálás kis állat. Amikor hazaérünk hosszú köszöntő ceremónia következik, amit rendszerint azzal zár, hogy a vállunkon ülve doromboló papagáj pózba vágja magát. Akkor boldog ha az egész család együtt van, leginkább úgy szeret bújni, hogy egyszerre feküdjön egy kicsit anyán és apán is.

Gazdis kép a Noén, és otthon

Ősszel voltunk közös kiránduláson Dobogókőn, meglátogattunk a nagyiéknál pár cica nővért és bátyót, de leginkább itthon játszunk és szeretgetjük egymást. Érdeklődő, élénk, rosszcsont kislány, aki nemrég túl volt élete első névnapján! Aktívan kiveszi a részét a karácsonyi készülődésből is: velünk csomagol és hangolódik az adventre vasárnaponként.

Zárásul az a gondolat, ami szerintünk a végletekig teljesen megvalósult:
"muszáj megtapasztalnia milyen családban, boldog gazdis cicaként élni!"

Békés, hangulatos adventet kívánva:
Nyüzsi, Réka és Ottó

Nyüzsi most...