Kedves Noésok!

Nagyon örültem, hogy részt vehettem a tőletek örökbe fogadott Szelina cicámmal együtt február 12-én, szombaton a Valentin Napi Kisállat és Növényvásáron. Mindketten nagyon jól éreztük magunkat a Petőfi Csarnokban a Noé standjánál, és bátran állíthatom, aznap Szelina volt a vásár sztárja, a Noé reklámarca. Rengeteg látogatót vonzott a standhoz :), mindenki megsimogatta, számos örökbefogadója, sőt megvásárlója is akadt volna, de mindenkinek kedvesen a tudtára adtam, hogy Ő az enyém, és nem adom Őt a világ minden kincséért sem.

Vitathatatlan, hogy Szelina az állatotthon egy igazán különleges védence volt, aki nemcsak szépséges, hiszen egy házimacska alakú, de teljes mértékben fóka sziámi színű bakfis cicalány, hanem egy igazi tündér a személyisége is. Minden látogatót szívesen fogadott, dorombolt nekik, bújt, puszikat osztogatott. A kis huncut pontosan tudta, hogy kell sztároltania magát ;). Minden látogatót 10 másodperc alatt levett a lábáról, volt aki többször is visszajött, hogy újra és újra megsimogathassa. A legtöbben ledöbbentek, amikor mondtam, hogy Ő is a Noé egykori védence, nem akarták elhinni, hogy ilyen szép kisciát is képes valaki kidobni. Azt meg különösen nehezen hitték el, hogy egy fekete házi macsek az anyukája. Pedig így van, hiszen anyukájával (Mamus), két fekete és egy fekete-fehér testvérével kerültek az otthonba, amikor még nagyon csöpp cicák voltak.

Én azonnal beleszerettem Szelinába, amikor megláttam a Noé honlapján a képét róla. Pedig akkor még nem volt nyilvánvaló, hogy ennyire sziámis kinézete lesz majd, ahogy felnő. Picinek még alig voltak jegyei, épphogy az orra, füle és farka volt valamivel sötéttebbecske a bundája többi részénél. Rögtön felhívtam az állatotthont, írtam levelet is, hogy én szeretném Őt befogadni, de sajnos csak 2-3 hét múlva tudom magamhoz venni. Szerencsére megoldható volt a dolog, és mivel már egy ideje támogatója voltam az otthonnak, személyesen is többször jártam kint,ismertek a cicás lányok, így anélkül is engedélyt kaptam az örökbefogadásra, hogy személyesen odamentem volna. Kikerült a honlapra Szelina mellé, hogy már van gazdijelöltje. Hamarosan személyesen is meglátogattam Őt az otthonban, és akkor történt valami. Ugyanis egy másik cicus úgymond kiválasztott engem. Méghozzá Szelina anyukája, Mamus. Ugyanis mindkét mancsával kinyúlt a földön lévő ketrecéből, és átkarolta a bokámat, valamint keservesen nyávogott hozzá, nyomta ki az orrát a rácsok között. Annyira megható jelnet volt, hogy eldöntöttem, Szelina mellé viszem haza az anyukáját is, így anya és lánya együtt maradhatnak. Kis időre rá, mikor előkészítettem otthon a terepet két cica befogadására, értük mentem. Nagyon boldog voltam, hiszen régóta vágytam cicára, de az életkörülményeim sokáig nem tették lehetővé a felelős cicatartást.

Ennyit a Szelina-Mamus-én "szerelembe esésről", visszatérek a vásárhoz. Amikor egyeztettem Alma Katával, hogy szívesen önkénteskedek a Noé standon, de szeretném vinni Szelinát is magammal, volt egy kis félsz Kata részéről amiatt, hogy a rágcsamentő lányok visznek patkányokat és hörcsögöket, nem lesz-e baj abból, hogy macska, patkány és hörcsög együtt... Szerencsére Szelina olyannyira szobacica pici kora óta, soha nem élt a szabadban, és soha nem tanította meg az anyukája vadászni, hogy a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy a macskatápon és a sonkaszeleteken kívül egy patkány vagy hörcsög úgymond kaja lehetne a számára. Így aztán fújással reagált arra, mikor próbáltuk összehaverkodtatni a patkányokkal. A patkányok kíváncsian szaglásztak gyorsan mozgó orrocskájukkal Szelina irányába, de Szelina visszahőkölt, majd fújt egyet ;). Ezután ügyet sem vetett rájuk, elfoglalta magát az érdeklődő látogatókkal és elégedetten nyugtázta a bókokat.

Volt egy nagyon aranyos jelenet. Egy kb. 5-6 éves kislány odajött, és megsimogatta Szelikét, mire Ő elkezdett dorombolni. A kislánynak megállt a keze a cicán, elkerekedtek a szemei, és felkiáltott: "Rezeg!" Elnevettük magunkat a noés lányokkal, és mondtam neki, hogy az úgy hívják, dorombol. Általában akkor csinálja ezt egy cica, ha jól érzi magát és elégedett. A kislány valószínűleg még nem találkozhatott doromboló cicával előtte.

Természetesen Szelinával az ölemben körbesétáltuk a vásárt, és megnéztük a többi állatot. Kicsit izgultam, hogy a kutyáktól majd megijed, de abszolút nem zavartatta magát, egyik kutya sem hozta lázba. A rágcsálós és díszmadaras standoknál viccelődtek velem az eladók, hogy csak óvatos legyek a cicámmal, nehogy vacsorának nézze az eladásra szánt madárkákat és rágcsálókat. Mindenkit megnyugtattam, hogy Szelinának fogalma sincs arról, hogy ezeket az állatokat meg lehet enni, és hogy a Kitekaton, Whiskason túl is van élet. Érdeklődve nézte az állatokat, nyújtogatta a nyakát, de a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy beindult volna a vadászösztöne, hogy márpedik Ő most kanárit vagy egeret akar vacsorázni. Pedig valamennyi vadászösztön még szobacica létére is van benne, ugyanis rovarirtással nem kell bajlódni, amióta nálam lakik a kisasszony. Minden legyet, bogarat összefogdos, és megeszi ;).

Búcsúzóul néhény kép: Szelina egykor és most a vásáron.

Sok (cica)puszi,
Szelina és Szilvi

Szelina a Noéban:


Szelina a vásáron: