Macskamentés logo
English English Deutsch Deutsch

Gazdira váró cicákGazdira váró cicák Gazdira váró perzsa cicákGazdira váró perzsa cicák Gazdira váró maine coon cicákGazdira váró main coon cicák Közvetített cicákKözvetített cicák Elveszett/talált cicákElveszett/talált cicák Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a macskatartásrólTudnivalók a macskatartásról A hét cicájaA hét cicája MacsNaplóMacsNapló MacskanyelvMacskanyelv Történetek állatainkrólTörténetek állatainkról Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól FotóalbumFotóalbum LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Noé Támogatói KlubNoé Támogatói Klub
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Öregasszony nem vénasszony, avagy Vilma és Nelli sikersztorija
2015.09.10.

Vilma néni, Nelli néni,
-letye-petye-lepetye!
dorombolnak a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
-letye-petye-lepetye!



Így kerestünk annak idején gazdit a két cicamamókának, titkon nagyon reménykedve
abban, hogy együtt sikerül új otthont találni számukra. Vilma és Nelli ugyanis
elvesztették szeretett gazdájukat és biztonságot nyújtó otthonukat. 10 pluszos szépkorú cicákról lévén szó, aggodalommal töltött el minket, hogy vajon sikerül-e majd a csoda, folytathatják-e életüket továbbra is együtt.

És igen, megtörtént a csoda, egy kedves család beleszeretett a két drága nyanyába és

örökbe fogadták őket. Az első fél év letyepetyével eltöltött kalandjairól kaptunk most nagyon bájos beszámolót, fogadjátok sok szeretettel:



Kedves Noésok!

Lassan fél éve, hogy itt lakik nálunk Vilma és Nelli a két idős, de nem öreg cica.
Volt meglepetés bőven, a kezdeti itt az alom, hol az alom játéktól, a mit miért nem eszünkön át, a kóbor fosásos, taccsolós partikig.


Aztán egyszer csak minden elrendeződött és a két macska megtalálta helyét a lakásban, ágyban, kanapén, széken. Néha vadásznak az asztalon és rendet raknak, ha úgy gondolják, hogy kupleráj van.
Előkerültek a régi rutin tevékenységek: alvásból felpattanós, 6 méteres sprint és koldulás a párizsiért, amit két szelet szétválasztásának hangja váltott ki az amúgy a tettől 6 méterrel alvó Nelliből.
Vilma pánikbetegsége is elmúlt, már nem ordít torkaszakadtából, ha reggel 8-nál tovább alszunk és úgy sejti: meghaltunk.



Emellé hoztak sok mindent:
- sok-sok szeretetet
- pár kiló macskaszőrt
- Hold-ciklust követő rutint (A telihold környékén mindig dugig az alomtálca)
- szolid (Vilma) és brutális méretű (Nelli) dorombolást
- sok játékot és gombolyag-, cérnakergetést
- némi izgalmat, és pórázon sétát
- ügyes meglépést és megtalálodást Nellike által
- rengeteg új nyelvi eszközt, hisz Vilma még mindig nagyon szépen ejti az "a"-t a miaaaaaaú közben, míg Nellike autentikusan nyekereg a kajáért.
Szóval minden rendben, a kedvük jó, a pórázos séták Vilma részéről is kezdenek elfogadottak lenni. (Nellike már április végén is vevő erre.)

Röviden:

Köszönünk mindent, jól vagyunk!

Vilma, Nelli, Csilla, László



Megosztom a Facebookon