Kacatka halálra rémülve, macskanáthásan, legyengülve került gondozásunkba. Eleinte kint a Noén a karantén részlegben, egy ketrecben kapott helyet, ahol mozdulatlanul, félénken bekucorodva a fekhelyére várta, hogy most mi fog vele történni. Enni is csak titokban mert, ha ember volt a közelben, akkor inkább csak nézte a hamit, de belekóstolni sem volt hajlandó. Mivel az emberen kívül minden más élőlénnyel remekül kijön, igazi nagycsaládba került ideiglenesen. Kacatka tartós albérlőnek bizonyult, jöttek mentek körülötte az ideiglenes kutyák cicák, de rajta eddig senki szeme nem akadt meg. Igaz nem is nagyon ajánlgattuk, hiszen kitartóan kuksolt a csigaházában, és semmi jelét nem adta annak, hogy vágyna az emberek közelségére. Eddig. Mondom EDDIG. Mert úgy tűnik közel másfél év után végre megtört a jég. Ideiglenes befogadójának bejegyzései következnek:

04.08. Kacatka tényleg megváltozott. Ma dokinál jártunk. Megérezte, hogy el akarom kapni kaja közben, így felugrott az ablakba, s onnan simán levettem, s hordozóba raktam. Igaz, ott egyből maga alá kakilt a félelemtől, de ez legyen a legkevesebb. Még nyávogni is volt bátorsága a hordiból. A rendelőben simán beoltották, nem értették, mit tartottam én kiselőadást arról, hogy milyen nehéz eset. Nem fújt, nem karmolt, nem esett neki senkinek, nem kellett kergetni, hanem mintamacska volt. Kaptunk szemcseppet is, mert kicsit be volt gyulladva a szeme.
Most azért vérig van sértve, nem áll velem szóba, s még vacsorázni sem jött elő, de remélem, hamar megbékél.
Közel 1 éve van nálam, azért jó látni a haladást.

06.03. Kacatka sittre került. El kellett ma megint vinnem dokihoz, ahogy abbahagytuk a szemcseppet, újra bedurrant neki, pedig tegnap már szebb volt. Mivel naponta kétszer kell kennem a szemét egy órán belül kétféle szemkenőccsel, muszáj volt a ketrecbe raknom, mert nem bírnám elkapni.

06.04. Kacatka végre kiköltözött az alomból az ágyikóba, s a szeme is szebb, pedig a másik szemcseppet csak ma tudtam átvenni, mert úgy kellett megrendelni a gyógyszertárba. De egy hetet akkor is ki kell bírnia, hogy most aztán tényleg rendbe jöjjön! Egyelőre jól tűr mindent, dorombol, bújik, ha benyúlok hozzá.

06.17. Igaz, hogy Kacatkát már majd egy hete kiengedtem a ketrecből, de ő a szekrény tetejére deportálta magát, s ott gubbasztott szinte egész nap, még a hamit is oda kérte, nem jött nyávogva a vacsiosztásnál, hogy ő aztán mostazonnal éhen hal. És mindemellett még azzal is paráztatott, hogy ha netán le is jött onnan, laposkúszásban közlekedett, mikor bent voltunk a házban, még a kutyák előtt is, pedig aztán velük soha semmi baja nem volt. A szőre sem fénylett úgy, ahogy szokott.
De ma mikor hazajöttem, végre az ágyon fogadott, ahogy sokszor szokott!!!!!!!! És a szőre is fényesebb, s dorombolással jutalmazta a negyedórás simit, és még mindig ott mosakszik, s nem vonult el :)))))
A szeme sokkal szebb, remélem, most már megnyugodott a minikandúr, s teljesen helyrejön végre!

06.22. Kacatka nemcsak hogy meggyógyult, de megtört nála a jég!
A hétvégén olyan áttörés volt nála, hogy alig hittem a szememnek: hozzám bújt, egyértelműen hozzám dörgölőzött!!!!! Először csak mellé ültem, s simogattam, ő dorombolt. Aztán elkezdte mozgatni a fejét, majd ahogy féloldalra dőlve simiztem, ő bebújt a vállamhoz. Kicsit arrébb feküdtem, de ő jött utánam, s fúrta hozzám a fejecskéjét! Mindezt egy órán keresztül!
Vele kapcsolatban mindig is azt mondtam, hogy látványosan nem igényli az embert. Ha elkaptam egy-egy simire, azt úgy elviselte, meg dorombolt is nekem, hogy örüljek, de nem láttam azt, hogy ezt igényelné. Most igenis igényelte!
Mindemellett annyira leköltözött a szekrény tetejéről, hogy mellettem alszik! És elalvás előtt megcsókolgatom, amit a bő egy év alatt sosem viselt eddig.
És eddig ha két kézzel simogattam, a második kéztől mindig megijedt, míg ma már két kezembe fogtam a pofiját! És igenis úgy simogatom, hogy nem nézem, mikor csap oda, mert látom rajta, hogy esze ágában sincs.

07.13. Nem egy ember kérdezi meg tőlem mostanában, mikor meglátja Kacatkát, hogy "jééé, új cicád van?" Megdöbbenve hallják a választ, hogy "Neeeem, ő már lassan másfél éve nálam van!" Kaci sosem mutatta meg magát, max a távolodó hátsóját kaphatták egy pillanatra az idegenek, fel sem fogva azt , hogy az egy cicához tartozik, s már el is bújt. Akiket ismert, azoknál maximum elöl maradt, s még a simit is tűrte, de idegenekkel abszolút nem haverkodott. Eddig! Most bárki simogathatja, ő ugyan nem mozdul, nem bújik el, még akkor sem közelítenek hozzá, s ha eleget kedveskednek neki, dorombolás a jutalmuk.

Szerk.megj.: ha a kedves olvasó figyelmesen nézi a képeket észreveheti, hogy Kacatka szeme egyiken sem látszik. Bár korábban esett már szó szemcseppezésről, ha valakiben mégis felmerülne a gyanú, nevezetesen, hogy Kacinak
nincs is szeme, álljon itt az alábbi kép bizonyságul, ideiglenes befogadója külön kérésére:

Az álomgazdi jelentkezését a macskamentes@noeallatottjon.hu e-mail címen várjuk.

Többi cicánkhoz hasonlóan Kacatkát is lehet támogatni bankszámla számunkra történő utalással OTP 11710002- 20085016 (a cica nevét írd az utalás közleményébe), sőt, akár virtuálisan is örökbefogadhatod.