Kedves Noés Pótanyáim!

Lassan fél éve, hogy elköltöztem és köszönöm kérdésetek, jól vagyok! A számomra kirendelt emberpéldányok megfelelően funkcionálnak, nagyjából megfelelő arányban etetnek és szeretnek, bár néha jöhetne több tasakos és beláthatnák végre, hogy sosem leszek ölbemacska, akkor sem, ha már tíz percet is kibírok néha szeretgetésből.

Van néhány buta szabályuk is, például elég morcik, ha szétszedem a szemetest ilyenkor beülök a "macskabúslakodóba" (macskahordó - Kacér egyik kedvenc helye, amit nem igazán értünk) és úgy teszek, mintha végiggondolnám a csínytevéseimet. Egyszer elvittek valami zöld ruhás bácsihoz is, aki még a fülembe is bekukucskált, a többit ne is részletezzük... Azt legalább végre megértették, hogy nem szeretek labdázni, viszont minden más madzagon húzott játékot imádok ezt hangosan követelni is szoktam. A játékaimat mindig gondosan karban tartom, rendszeresen megmosdatom őket a mókázás után, mert ugye rend a lelke mindennek.

Rosszalkodni nem nagyon szoktam, higgyék csak azt, hogy egy földre szállt angyal vagyok, ami egyébként igaz is! Például nagyon szépen használom az almot, nem ugrok fel a konyhapultra és rám lehet bízni akár a csirkemell filét is, nem nyúlok hozzá, még a karácsonyfát sem bontottam le. Amikor a zöld ruhás szemcseppet írt nekem, akkor sem téptem le senkinek az arcát, inkább hagytam, hogy csöpögtessenek a szemembe, mert ettől olyan nagyon örültek a nyomorultak, hogy még jutifalatot is adtak, na gondoltam akkor legyen meg az örömük! Reggel néha megszánom őket, ilyenkor tartunk "szeretet perceket", hagyom hogy simizzenek, sőt még dorombolok is hozzá.

No most megyek, visszaülök az ablakba és kitervelem hogyan kaphatnék el egy olyan kis csipogó tollast. Küldök pár képet és puszilom a régi pajtikat.

Köszönök mindent!

Kacér