Húsvét vasárnap van. Noés rendezvényen vagyunk, sürgünk-forgunk, teszünk-veszünk, reggel óta intézkedünk. Várjuk a látogatókat, dugdossuk a gyerekeknek a tojásokat, hogy megtalálhassák egy kis ajándékért, felügyeljük őket, s közben rendületlenül főzzük az ínyenc kávét, forró csokit, rosszabb esetben, mikor épp beborul az ég, forró teát.
Egész nap talpon vagyunk, majd összepakolunk, elrakjuk a maradék cuccokat, s számot vetünk. Kis kasszánkban, melyben az adományokat gyűjtöttük a cicamentvényeinknek, 40 000 Ft lapul. Meglátom az összeget, s összeszorul a szívem. Pont annyi, mint Tapsi cicánk 1 napi kezelésének a költsége, egyetlen cicáé a 49-ből. Annak a Tapsinak, akinek nem sikerült. Annak a Tapsinak, aki nem sérülten, hanem látszólag egészséges kamasz cicaként érkezett hozzánk, s élte mindennapjait pár hónapig, mely alatt beoltottuk, ivartalaníttattuk, majd hirtelen lett rosszul, s 1 nap leforgása alatt ment el. Röntgen, antibiotikum, kezelés, a rendelőben töltött éjszaka. A laborvizsgálat eredménye csak akkor lett kész, mikor már a cica nem élt, de a számlán ott áll feketén-fehéren annak 26 000 Ft-os költsége. A kasszánkban az a 40 000 Ft lapul szinte, amit most raktunk bele. Tapsi kezelését pedig akkor is ki kell fizetni, ha ezzel nem sikerült őt megmenteni.Tapsi történetét
ITTelolvashatjátok.
Nemsokára indul a „kiscica szezon”, s mi itt állunk, szinte üres kasszával. Jönnek a kis nyamvadtkák, akik már bekerüléskor sem lesznek olyan jó állapotban, mint Tapsi, így annak tudatával vesszük be őket, hogy orvosi költségeink az egekig emelkedhetnek.
Hogy legyen? Már a kezdettekkor nemet kell mondanunk a segélykérésekre? Gondoljátok, hogy nekünk, akik mindent megteszünk az állatokért, szabadidőt, családot nem kímélve látjuk el a rosszabbnál rosszabb állapotban lévő cicákat, olyan jó érzés nemet mondani? Minden egyes „nem”-be lelkünk egy része belehal. De azokért, azért a 49 cicáért, akik már nálunk vannak, felelősséget vállaltunk. S Tapsi esete is mutatja, hogy a baj gyorsvonattal jön, s lecsap, bárhol, bármikor. Lyukas zsebeinkkel pedig kinek mondjunk nemet? Annak, akinek már egyszer igent mondtunk, belenéztük a szemébe, s megígértük neki, hogy innentől már csak jobb lesz?
Mi erőnkön felül is mindent megteszünk, hogy minél több kidobott, sérült árva cicának tudjunk segíteni, de varázsolni nem tudunk.
Ehhez Ti is kelletek!
Angyalok, segítsetek, hogy minél kevesebb „nem”-et kelljen kimondanunk.
Sajnos az utóbbi hónapokban nemcsak Tapsinak nem sikerült:
Bankszámla számunkra történő utalás során akár egy konkrét cicát is támogathatsz OTP 11710002- 20085016 (a cica nevét írd az utalás közleményébe), sőt, még virtuálisan is örökbefogadhatod.
Segítségeteket pedig nem győzzük megköszönni!
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.