Macskamentés logo
English English Deutsch Deutsch

Gazdira váró cicákGazdira váró cicák Gazdira váró perzsa cicákGazdira váró perzsa cicák Gazdira váró maine coon cicákGazdira váró main coon cicák Közvetített cicákKözvetített cicák Elveszett/talált cicákElveszett/talált cicák Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a macskatartásrólTudnivalók a macskatartásról A hét cicájaA hét cicája MacsNaplóMacsNapló MacskanyelvMacskanyelv Történetek állatainkrólTörténetek állatainkról Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól FotóalbumFotóalbum LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Noé Támogatói KlubNoé Támogatói Klub
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Nem bátor az, csak vak-avagy egy ideiglenes gazdi merengései
2015.02.11.
Hátam mögött egy fárasztó munkanap. Zötykölődés a tömeges közlekedésen, nyúlós-nyálas az idő, fázom is. Leghőbb vágyam végre birtokon belülre kerülni. Otthon vár a szőrös banda, szép számmal csahosok és nyávogósok vegyesen. Bevallom, hiányoztak már napközben.

Ha sikerül tüzet csiholni a kazánban, akkor finom meleg is lesz hamarosan. Első és legfontosabb teendő természetesen az éhhalál szélén álló állományt elsősegélyben részesíteni – azaz a vacsoraosztás. Nemsokára már csak a hobbit felmenőkkel rendelkező macskák bizonygatják intenzíven, hogy egy vacsora nem vacsora, de ezt rutinosan figyelmen kívül hagyom.



Forró zuhany, majd bekucorodom a kanapéra egy bögre teával és az aktuálisan kedvenc regényemmel (ami valószínűleg örökké fog tartani, mert pár oldal után az álmosság szokott győzni). Már épp kezdek kellemesen relaxált állapotba ringatódni, amikor éktelen ordítás hallatszik.



Rohanás a fürdőbe. Belfi lóg a csempe tetején (ördög tudja milyen pókember technikával jutott fel odáig), ezerharminchárom karommal kapaszkodva a felső sor szélébe. És persze üvölt, mert ezeknél a modern csempéknél a lejutás valahogy mindig nehézkesebb, mint a felmászás… Miután újra levegőhöz jutok a röhögéstől, erősen megkísért a gondolat, hogy elszaladjak a fényképezőgépemért és dokumentáljam az eseményeket, de mégis inkább lesegítem a holtra vált Belfit, aki ezek után megvetően végigmér, majd közli, hogy minek pánikolok egyfolytában, simán le tudott volna ő jönni egyedül is…



Ezen elmerengek. Belfi vak. Így aztán az ember azt gondolná, hogy óvatosabb, megfontoltabb, mint látó társai. Például nem mászik fel szédítő magasságokba. De szedtem én már le őt szekrény tetejéről, függönyről, fogasról. Lehet, hogy valami tűzoltó gazdi kéne neki. De legalábbis legyen hosszú létrája. És humorérzéke…




Mire visszaérek, a kanapét hatan foglalták el, édesen szuszogva és dorombolva. Az aktuálisan kedvenc (és örökké tartó) regényemen ketten gömbölyödtek össze. Álmosan pislognak, hogy ne mászkáljak már annyit, pihenőidő van. Imádom mindegyiket.




A jó humorérzékkel és hosszú létrával rendelkező gazdijelöltek jelentkezését a macskamentes@noeallatotthon.hu e-mail címen várjuk.


Megosztom a Facebookon