Emlékeztek még Batyura? Ő volt az a kiskandúr, akit egy táskába zárva lazán kihajítottak a menhelyhez vezető úton. Boldoguljon, ahogy tud. Oldja meg. Mondjuk rágja ki magát… Batyu szerencséjére, mi nem kötöttünk útilaput a talpára, még csak hamuba sült pogácsát és vándorbotot sem adtunk neki, hanem gondozásunkba vettük.

Batyuról hamarosan kiderült, hogy bájos, kedves, játékos fiúcska. Annak ellenére, hogy csak úgy kidobták, egyetlen panaszszava sem volt. Ideiglenes befogadóhoz került, egy csomó másik macska és kutya közé, de ez ellen sem tiltakozott. A szent tasakos és mágikus mennyei száraztáp osztásakor sem ordított – mint minden más rendes macska – hogy ki ne maradjon a sorból. Hm. Ez azért már kezdett gyanús lenni…

Lassanként úgy tűnt, hogy minden valószínűség szerint egy valódi Néma Leventével van dolgunk! Erre persze mindenkit elfogott a sárga irigység az ideiglenes befogadók között, „én is néma makkát akarok, én is, én is…!!!”, megindult az alkudozás, „adok egy háromlábút, meg egy félfülűt érte; becserélem három sánta kutyára meg egy sivatagi rókára”, stb., stb.

Mindenesetre, akinek volt már dolga cserfes macskával, az tudja, hogy micsoda kincs van (nincs) Batyu torkában! Úgyhogy várjuk a lelkes jelentkezőket, akik imádják a csodálatosan doromboló bársonytalpúakat, de nem feltétlenül szeretnének hajnali 6-kor arra ébredni, hogy valaki három és fél centiről fülsiketítően az arcukba nyávog, a reggelit követelve...

“A csöndet szeretem, meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derű és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Szeressük egymást! Isten arra rendelt.”

(Heltai Jenő: A néma levente)

Lapzártánk után érkezett a hír, hogy csoda történt, ma reggel Batyu megszólalt! Na, nem csilingelően, csobogó patakocska módjára, hanem amúgy rendesen, macskához méltóan, mint akit élve nyúznak...


Batyuért jelentkezni a macskamentes@noeallatotthon.hu e-mail címen lehet. Köszönjük!