Köztudott, hogy egy cica térben és időben lényegesen kevesebb elvárást támaszt egy leendő gazdi felé, mint egy kutya. Nincs szüksége hatalmas kertre és napi három óra sétára, amiből legalább egyhez csipásan és morcosan kelünk fel reggel hatkor, és nem kell iskolába járatnunk ahhoz, hogy megtanulja, hogy a papucs nem kielégítő táplálék a számára. Ugyanakkor óriási tévedés azt gondolni, hogy a macska lakásban tartása kimerül az almos- és etetőtálak, valamint a fekvőhely kérdésében.

Először is azt tanácsolom minden leendő cicagazdinak, hogy még az örökbefogadás előtt gondolkodjon el azon, hogy milyen módokon érintheti őt, a családját és a lakását a jövőbeni békés (vagy időnként békétlen) együttélés. Az alábbi cikk azoknak szól, akik hozzám hasonlóan a „csak bent” tartást preferálják, és azzal értenek egyet, mivel a cica kertben való tartását sem nem pártolom, se nem értek hozzá.
Na tehát, ha végigzongoráztuk, hogy egy esetleges allergiát hogyan kezeljünk, hogy meg tudjuk-e bocsátani a kis szőrösnek, ha játékból bekottázza a kezünket, illetőleg felkészültnek érezzük magunkat arra, hogy felnőtt módon kezeljük a cicára időnként rátörő, sokszor beláthatatlan ideig tartó áriázást, akkor nekikezdhetünk a lakás felkészítésének is.

Először is le kell szögeznünk, hogy egy macska MINDENHOVA felugrik nagyjából két méteres magasságig, kiváltképp, ha megvan mind a négy lába, de még egy háromlábú állatka esetében is hiba azt gondolni, hogy problémát okoz neki bevenni a konyhapultot. Éppen ezért jó, ha rászoktatjuk magunkat, hogy mostantól nem hagyjuk elöl a konyhakést, felügyelet nélkül a pult szélén a főzésre váró nyershúst, illetve biztonságba helyezzük a herendi készletünket is, mielőtt a cica segítségével jobblétre szenderülnének a kukában, szomorú szilánkok formájában. Ezen kívül pedig fájó szívvel mondjunk búcsút az olyan „spontán” romantikus akcióknak, hogy apró mécsesekkel vesszük körül a rózsaszirmokkal borított franciaágyat.



Cica-tartozékok és élet a lakásban

A belelkesült gazdi hajlamos lehet a jövevény érkezésekor azonnal teherautóval megtámadni a legközelebbi kisállatfelszerelési üzletet, de ezt nem ajánlom senkinek, mivel komoly eséllyel fog otthagyni a szükségesnél háromszor több pénzt a kasszánál. Amíg nem ismerjük ki a cica szokásait (ami legjobb esetben is 2-3 nap), semmi egyébre nem lesz szükségünk, mint a hordozókosárra, amiben elhozzuk, tálkákra, amikből enni fog, és egy almostálra, ahol a dolgát végezheti (hosszúszőrű cica esetében alapfelszereltség lesz még egy strapabíró fésű is). Vásároljuk meg neki az első adag ennivalót és almot, de a cicabútor és játék részlegnél mindenképp fogjuk vissza magunkat. Első körben házilag előállított játékokkal próbálkozzunk, hogy lássuk, mire bukik a kis bundás: galacsinba gyűrt alufóliával (tehát apró, zörgős játékokkal) vagy zsinór végére kötött, himbálózó tárgyakkal (ehhez mi is kellünk) játszik szívesebben, ezután visszamehetünk az üzletbe, és válogathatunk a műegerek és szalagos játékok között, elejét véve ezzel annak, hogy hirtelen felindulásból a teljes készletet felvásároljuk még a cicával való találkozás előtt.
Ha mindez megvan, és mindennek megfelelő helyet találtunk, jöhetnek a parák, avagy mit fog művelni a macska a lakásunkkal? Nos, fog vele művelni dolgokat, itt pedig máris képbe jön a nevelés kérdése. Először is, a macskára halmozottan igaz, hogy utólag fegyelmezni értelmetlen, így számíthatunk rá, hogy a „bűncselekmény” elkövetése után 3 órával már lövése sem lesz arról, tulajdonképpen miért szidtuk le, ezért igyekezzünk az első napokban a nyomában járni, figyelni a tevékenykedéseit, és azonnal jelezni felé, ha valami olyat csinál, amit a jövőben nem szeretnénk, ha megismétlődne. A szobatisztaság kérdése az esetek 99%-ában fel sem merül egy 2 hónapnál idősebb cicánál. A kicsiket vagy az anyjuk tanítja meg a használatára, vagy nekünk kell (ez sem embert próbáló feladat), az idősebbeknek pedig elég 1 alkalommal megmutatni, hol a vécé: a cicának ugyanis akkora igénye van a higiéniára, hogy csak akkor fogja máshol végezni a dolgát, ha az almot nem találja elég tisztának. Ha nem takarítjuk megfelelően, vessünk magunkra, ha a macska ezek után szívesebben pisil a tiszta ágyneműre.



Bútorok és berendezési tárgyak

Megpróbálkozhatunk vele, hogy a cicust kompatibilissé tegyük az organza függönyünkkel és a bőrkanapénkkal, de jó, ha tudjuk, hogy még egy szófogadó cicával is előfordul, hogy véletlenül akad bele a karma az említett kiegészítőkbe. Ha azt látjuk, hogy előszeretettel üldögél az ablakban, hagyjunk neki helyet a függöny széthúzásával, így minimális az esélye, hogy fel- vagy lefele jövet kárt tesz benne; a kényes anyagú kanapé esetében pedig kezdjünk barátkozni egy csinos ágytakaró gondolatával. Figyeljük meg, hogy milyen gyakorisággal és sebességgel próbálkozik bútoraink tetején, és ha szükséges, találjunk más helyet a könnyen mozdítható törékeny tárgyaknak. Nagyon fontos tudni, hogy a cica soha nem rongál meg semmit „brahiból”. Ha kaparni kezdi az ágy szélét, szüksége van egy kaparófára (ami akár házilag is előállítható egy asztallábra tekert erős spárga segítségével), ha pedig látszólag ok nélkül kezdi el leküldeni az apró tárgyakat a polcról, legyünk vele tisztában, hogy figyelemfelkeltésből csinálja, magyarán unatkozik, és szüksége van egy kis játékra, méghozzá velünk.



Cicabiztonság

A lakás a cica birodalma, ezért ha igazán szerető és jófej gazdik akarunk lenni, ne korlátozzuk őt uralma gyakorlásában. Tapasztalatból azt mondom, bőven elegendő őt leszoktatni a konyhapultról, mivel az számára veszélyes közeg, illetve megtanítani neki, hogy a nyíló ajtón át ne szaladjon azonnal szélnek, míg mi bebalettozunk nyolc szatyorral a fülünkön a konyhába. Mivel folyton keresni fogja annak lehetőségét, hogy a birodalmat minél magasabb pontról tudja a felügyelete alatt tartani, kompromisszumos megoldásként jobban járunk, ha szabaddá tesszük neki az utat a magaslatok felé (például nem rakjuk tele vázákkal a szekrény tetejét).
A nyitott ablakra vonatkozó tanácsokat mindenkinek szíve joga megfogadni vagy elutasítani. Aki azt mondja, hogy „de hát a macska nem olyan hülye, hogy kiugorjon” az vegye számításba, hogy a cica ösztönlény, így még tele pocakkal sem várhatjuk tőle, hogy figyelmen kívül hagyjon egy arra szálló madarat, arról nem beszélve, hogy akár véletlenül is lecsúszhat egy párkány széléről, ha valamitől megijed. Ha nem tudunk lemondani a gyakori ablaknyitogatásról, szereljünk fel minden ablakot erős szúnyoghálóval (amit egyébként macskahálónak hívnak), így nyugodtan alhatunk és biztonságban tudhatjuk a cicánkat nyitott ablak mellett akár akkor is, ha nem vagyunk otthon.



Fegyelmezési módszerek (na persze…)

Miután kiolvastunk 4 macskák tartásával foglalkozó szakkönyvet, gyorsan felejtsük el az ott olvasottaknak legalább a felét. Hacsak nem akarunk bohócot csinálni magunkból a család és a szomszédok előtt, jegyezzük meg, hogy kiabálással nem sokra megyünk, valamint iktassuk ki a fegyvertárunkból a vízi pisztolyt, mint fegyelmező eszközt, mert 10ből 9 esetben a legtöbb, amit elérhetünk vele, hogy szétáztatjuk a parkettát, a macska meg a sarokban röhög a markába a saját rosszalkodása fölötti örömtől ittasan. Mégis, akkor hogyan lehet bármit elérni a cicánál? 17 éves macskatartási tapasztalataim alapján azt mondom, kevés módszer van a macska fegyelmezésére, de azért nem reménytelen.
1. A „szállj magadba” módszer – ha rosszat csinál, fogjuk meg, tegyük be a fürdőszobába, magyarázzuk el neki, hogy miért kell elgondolkodnia a tettein, és csukjuk rá az ajtót egy órára. Hatása: pár óra nyugalom és jó esetben néhány napig nem fog megismétlődni a rosszalkodás.
2. Vacsoramegvonás – kegyetlenül hangzik, de működik. Sorozatos rosszalkodás esetén hasznos, ha 1-2 napig megvonjuk a cicától a finomabb falatokat, és mindössze vizet és száraztápot hagyunk neki elöl. Hatása: a cica egy kis sértődés után láthatóan kezesebb lesz, hirtelen mindent el fog követni, hogy a kedvünkben járjon, mivel tisztában van vele, hogy mi jelentjük a kaját.
3. Fizikai fegyelmezés – nem ajánlom túl gyakran, mivel nem cél, hogy a macska féljen a kezünktől. Elsősorban olyankor alkalmazzuk, ha olyan rosszaságot követett el, ami őrá nézve veszélyes, például konyhapulton mászkálás, miközben ég a gázrózsa, vagy forró konvektorra való felugrás, lakásból való kiszökés.
4.A „gyerünk hajat mosni” – módszer. Olyankor alkalmazzuk, amikor elviselhetetlenül rossz a gyerek, és nagyon nagyon nagyon rosszat csinált, és főleg sokszor és sokáig. A tetten ért cicát a grabancánál fogva elkapjuk, jó magyarhoz méltóan cifrán és hosszan káromkodva kikísérjük a fürdőszobába, szabad kezünkkel megnyitjuk a hideg vizes csapot és (ügyelve arra, hogy a fülébe ne menjen) megmossuk a cica haját (nem csak cirmos cica haj esetében alkalmazható). A művelet elég, ha 3-4 másodpercig tart, hatása a tapasztalataim szerint igen hosszútávú. Tartogassuk ezt a csodafegyvert talonban, ne lőjjük el túl gyakran, mert akkor elveszíti a fegyelmező erejét.

Végezetül…

Minden állat egy külön individuum, ezért igyekezzünk a saját állatkánknál kitapasztalni, mit miért csinál, és hogyan tudunk közös nevezőre jutni vele. Mindenekelőtt pedig vegyük tudomásul és fogadjuk el, hogy egy ilyen csodálatos, öntudatos, kecses és hihetetlenül szépséges állat befogadásával egy csupán félig háziasított faj egy tagját vesszük gondozásunkba, akinek elsődleges célja nem a mi kiszolgálásunk, hanem saját akaratának érvényre juttatása, ezért a legtöbbet akkor tudjuk kihozni a vele való kapcsolatunkból, ha családtagként, és nem a lakás szőrös tartozékaként kezeljük őt.

Ági