Szeretnék bemutatni nektek egy kistündér cicalányt, Tüskeböki Vakegeret, de mivel ö maga igencsak kurtácska, maradjunk röviden a Tüsinél. Igen, valóban, minden kölyökmacska egy angyalbőrbe bújt kisördög és annyira bájosak, hogy nem lehet rájuk haragudni, bármilyen csintalanságot is követnek el. De Tüsi még ezen kívül is egy külön kategória.
Tüsi ugyanis tényleg vakegér, ami sajnálatot válthatna ki belőlünk – egészen addig, amíg meg nem ismerjük őnagyságát. Amikor ugyanis keresztülviharzik a szobán, bakugrásokkal és szélsebesen, akkor kizárólag egy dolog jut azonnal az eszünkbe: biztos, hogy tényleg nem lát??? Én sem akartam elhinni, ugyanis abszolút zavarba ejtő magabiztossággal és vagánysággal közlekedik, kiosztja az útjába kerülő macskákat és kutyákat és már rohan is tovább. Oké, oké, később előfordult, hogy nekifutásból tigrisbukfenccel rávetődött a kezem – árnyékára, de abszolút meg tudta magyarázni, hogy ezt tulajdonképpen eleve így tervezte el… A földön kinyújtott lábamat is jó alaposan megszaglászta, mondván, hogy ez a bútordarab eddig nem volt itt és különben is, minek folyton új cuccokat behurcolni, meg átrendezni a lakást?!!!

Átrohan balról jobbra, aztán osonkodik jobbról balra, egyfolytában jön-megy és intézkedik. Mostanában néha már van ideje némi simogatásra is, de csak ha bokros teendői éppen engedik. Amúgy pedig annyira cuki, hogy nem tudtam levenni róla a szememet! Icipici, koromfekete, vak. A természet csodája, hogy ő így tökéletes. Aki elhajította és magára hagyta, nem tudja milyen kincset dobott el magától. Tüsi az alkalmazkodás és életrevalóság, egy fekete nózijú, fekete tappancsú, apró szőrgombócban. Engem teljesen magával ragadott és hinni szeretném, hogy a csoda folytatódhat: Tüsi saját otthonra, szerető gazdira találhat. A csodák hónapja van. Advent. Várjunk hát.

A macskamentes@noeallatotthon.hu e-mail címen várjuk az álomgazdi jelentkezését.

További képek