Szia kedves leendő Gazdi!

Először is engedd meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Ózon, nyolc hónapos, fekete-fehér bundájú, különleges mintázatú, csodaszép ámbra tekintetű, cicalány vagyok és a nevemhez híven úgy kellesz nekem, mint egy falat alutasakos….akarom mondani….levegő!
Akárcsak a többi sorstársamé, az én életem sem kezdődött egyszerűen: kidobott kis kóborcicaként róttam az utcákat. Egyszer ahogy mentem, mendegéltem, megláttam egy olyan kocsit, amilyet még soha!

Az volt ráírva, hogy „TAXI” az ajtaja nyitva volt, és csak úgy áradt a taxi nevű gépjárműből a meleg levegő. Egy bácsi is ült a taxiban a kormánynál. Úgy gondoltam, eljött az én időm, itt talán megmelegedhetek egy kicsit, ráadásul a gyomrom is korgott. Bűbájos cicakülsőmet bevetve elindultam a nyitott ajtó felé, és megpróbáltam haverkodni a bácsival, hátha beenged melegedni a szép autójába. A bácsi azonban valami úticélról, majd fizetésről kezdett beszélni, majd mikor megtudta, hogy nekem egy fillérem sincs, dühösen becsapta a kocsi ajtaját és villámsebesen elhajtott. Zavartan néztem körül a hömpölygő forgalomban, és attól féltem, hogy mindjárt, apró, bocimintás palacsintává lapít valami száguldozó, négykerekű, berregő jármű.

Az élet és a sors azonban sokadjára is kegyes volt hozzám: a közeledő kocsi lassított, megállt, egy fiatal pár szállt ki belőle és ők hoztak engem a Noé Állatotthonba.

Az otthon másik cicájával, barátnőmmel, Jankával kerültem hamarosan ideiglenes befogadóhoz, majd jött a jó hír, hogy végre nekem is lesz végleges szerető családom: Jankával együtt én is gazdisodom! Örültem is nagyon, de pár nap múlva hatalmas csalódás ért: még sokkal jobban fájt a szívem, mint akkor, amikor a taxis bácsi rám vágta az ajtót! Véglegesnek hitt családom ugyanis pár nap múlva meg kellett hogy váljon tőlem, mert a kicsinyke lakásukban nem tarthattak mindkettőnket.

Most tehát ismét itt a Noé Állatotthon gondozásában várom jelentkezésedet kedves végleges gazdi! Új idegi anyum lett nála megismerkedtem egy nagyon fess fiatal kandúrral, Eduarddal. Igazi úri fiú ő és hagyott nekem időt, hogy megszokjam az új környezetemet és őt is. Most már nagyon jó barátok vagyunk és szoktuk egymást mosdatni és puszilgatni vagy nagyokat tombolunk. Esetleg befogadhatnád őt is…

Nagyon várom, hogy jelentkezz, hidd el, bennem nem csalódhatsz, hiszen én tudom, hogy milyen a kiszolgáltatottság és a magány. Természetemet illetően végtelenül barátságos, bújós, szeretetéhes, dorombolós, kedves és kezes, jól szocializált, engedelmes cica vagyok. Minden apró jóságot, kedvességet nagyon tudok értékelni, és kamatos kamattal fizetem vissza azt. Mindez persze Eduárdra is igaz, csak rám jobban.

Az alábbi címen várom mielőbbi jelentkezésedet macskamentes@noeallatotthon.hu abban a reményben, hogy már nekem is igazi családdal töltött karácsonyom lehet! Ünnepélyesen megígérem, hogy viselkedni is tudó cica lévén a karácsonyfát és tartozékait békén hagyom, ajándék sem kell, hiszen Te leszel, kedves végleges gazdi a legnagyobb ajándék számomra! Illetve azért mégis kérnék egy valamit karácsonyra: Eduárdot és persze alutasakost ( ez ugye még egynek számít?)

Szeretettel várlak!

Ózon ja és persze Eduárd ( bár ez az ÉN gazdikereső levelem)