Trallala, trallala, pritty, pretty prütty… már megint mi vagyunk azok. Illetve még mindig. Mert gazdi egy fia szál se akadt. Mondhatnánk úgy is, hogy gazdiból kevesebb van, mint Micimackónál a teli csupor mézből. Azt meg hát tudjuk ugyebár…

Ilyenek voltunk...

A lényeg, hogy mi meg közben cseperedünk, már nem vagyunk annyira tejfelesszájúak, de azért persze még mindig bőven a zöldfülű korban járunk. Az ideiglenes gazdink szerint csodálatosan szépek lettünk és igaz, hogy ő elfogult, mert imád minket, de ez nekem egy teljesen objektív megállapításnak tűnik. Mér, nem?! De! Na, azér´!!!

Ilyenek lettünk...

A napok szélsebesen telnek, dolgosan, minden percünk be van osztva. Az első és legfontosabb persze a bunyó, melynek tárgya természetesen az ősi kérdés: ki a legnagyobb kandúr a határban (nyílván én, bár valamiért ezt Karibi vonakodik elismerni, úgyhogy még dolgozunk a témán). Azután ott van még a vadászat. Iszonyatosan sok egér van itt, ahol most kecózunk, szóval igazi jószolgálati munkát végzünk azzal, hogy nem hagyjuk őket túlszaporodni. Van köztük csíkos, színes, csillámos, csörgős farkú, hát hiába, van munkánk elég (Karibi meg persze inkább a labdákat vadássza le, hiába ismételtem el már vagy százszor, hogy azok nem olyan kártékonyak a lakásban, mint a plüssegerek. És nem is olyan szaporák).

Bermuda

A jól végzett munka után pedig édes a pihenés, és itt jönnek a gondok. Ezért is ragadtam ismét tollat, mert tényleg nagyon kéne már nekünk is egy saját gazdi. Komoly problémák vannak, és sajnos egyre kevésbé vagyok megelégedve az itteni személyzettel. A pihenés egyetlen elképzelhető módja ugyanis úgy néz ki, hogy közben valaki állandóan simogat, az ölébe vesz, és azt ismételgeti, hogy én vagyok a világ legszebb, legügyesebb, legokosabb kandúrkája (jó, Karibinek is lehet valamit dünnyögni, de nyílván nem ennyire szépeket!).

Karibi

Az ideiglenes gazdink meg mostában állandóan gagyi kifogásokat talál ki, hogy neki rengeteg a munkája, meg a sok rohanás, blablabla… Hát most mondjátok meg! Nem igaz, hogy nincs délutánonként röpke 3-4 órája az én fülemet vakargatni! Még dorombolok is hozzá veszettül, egy szava sem lehet. Pfff, ízlések és nők – csak jól le ne pofozzam egyszer!
Szóval ez a nagy helyzet. Teljesen ridegtartáson vagyunk, épp csak röptében hozzánk vág néhány bókot, egy kis cirógatás, és kész. Haladéktalanul ki kell, hogy mentsetek innen! És jó lenne együtt, mert tényleg nem volt még időm Karibi fejébe verni, hogy én vagyok a főnök!


Bermuda és Karibi
macskamentes@noeallatotthon.hu