Sérült cicával együtt élni nagy odafigyelést kíván a gazditól. Nagyon figyeljünk arra, hogy semmiképp ne bánjunk cicánkkal másképp, mint bármelyik egészséges társával! Sokan biztos felhördülnek most, mit is jelenthet ez? Hogy ne bánjunk másképp vele, mikor nyilvánvalóan nagyobb odafigyelést igényel?
Ez azonban tévedés. Kérdezzünk csak meg egy fogyatékos embert, szüksége van-e különleges bánásmódra? A válasz kivétel nélkül nem lesz, sőt semmire nem vágynak jobban, mint hogy velük is pont ugyanúgy viselkedjenek, mint egészséges társaikkal. A mozgássérült parkolókban a legritkább esetben láthatunk valóban mozgássérültet parkolni, ők szívesebben választják akár a legtávolabbi parkolót, hisz nem érzik magukat különbözőnek senkinél, ugyanúgy szeretnék élni életüket, mint bárki más. Nincs ez másképp az állatoknál sem, sőt, mivel őket inkább az ösztöneik, mint az érzelmeik irányítják, fel sem merül bennük, hogy bárminek másképp kellene történnie, mint eddig. Életösztönük erősebb annál, minthogy egy percig is az emberekre jellemző önsajnálatba süllyedjenek, fogyatékosságuk kialakulása után azonnal igyekeznek visszatérni az élet normális kerékvágásába – és ez gond nélkül sikerül is nekik.



A macskák érzékszervei eleve fejlettebbek, mint sok más fajé, így nem nehéz hozzászokniuk például látásuk részleges vagy akár teljes elvesztéséhez, hiszen bajszuk, szemöldökük és sok helyen megtalálható tapintó szőrük végén rendelkezésre álló érzékelőikkel szem nélkül is remekül feltérképezik életterüket és alkalmazkodnak ahhoz. Az is tévhit például, hogy a macska lát sötétben: igaz, hogy csak nagyon kicsi, de fény mindenképp kell neki a látáshoz. Hogy mégis remekül tájékozódik vaksötétben is, ezeknek a különleges tapintó szőröknek köszönhető. Vak cicák gazdái szerint külső szemlélő, de még a családtagok számára is teljesen észrevétlen maradhat ez a fogyatékosság, a cica ugyanolyan ügyesen használja az alomtálcát, találja meg az etetőhelyét és a gazdi ölét, mint látó társai. Nem tanácsos persze sűrűn áthelyezni két előbbit, de ezt a macskák egyébként sem szeretik túlzottan.



Egy végtag elvesztése már látványosabb fogyatékosság első látásra, de cicánk ehhez is sokkal hamarabb hozzászokik, mint mi, gazdái. Miért is ne? Három láb csak egy kicsivel kevesebb, mint négy, az egyensúlyozás, bárhova felugrálás, függönyön szaladgálás, gömbvillámként cikázás pont ugyanúgy megy így is, mint bármelyik rosszcsont kiscicának. Egy amputált hátsó lábbal az elrugaszkodás kicsit nehezebb, mint két egészségessel, hiányzó első lábbal pedig a leérkezés lehet problémásabb, de megfelelő cél (pl. finom falat) érdekében cicánk ezeket is a rá jellemző ruganyossággal, könnyedén megoldja.
A süketség jellemző lehet akár alkalmilag is, mint azt sok gazdi tapasztalhatta már. Azt viszont kevesen tudják talán, hogy a cicák a nyávogást csakis az emberrel való kommunikációra használják, egymás közt szinte kizárólag testbeszéddel értetik meg magukat. Könnyű belátni tehát, hogy a hallás sem tartozik feltétlenül azon érzékelések közé, amire mindenképpen szükségük lenne. A legtöbb állatszerető gazdi megtapasztalja hamar, hogy érzelmeinek hullámzására kedvence érzékenyen reagál, hiszen az állatok „hetedik érzéke” sokkal fejlettebb, mint egy átlagemberé.



Ha szomorúak, betegek vagyunk, cicánk hozzánk bújik, ha boldogok vagyunk, kicsattanó jókedvvel válaszol, ha valami miatt dühösek vagyunk rá, ő is dühös lesz, ha pedig nem komolyan vagyunk mérgesek, folytatja a rosszaságot. Mindebből az következik, hogy ő nem a szavainkra, hanem a valódi érzelmeinkre, kisugárzásunkra reagál. Ez lehet pozitív, magabiztos, vagy negatív, bizonytalan… a sajnálat biztosan nem tartozik az előbbi csoportba, miért közvetítenénk hát ezt felé? Sérült cicánknak a szereteten, törődésen, odafigyelésen kívül ugyanúgy nincs szüksége másra, mint egészséges társának.



A fizikai környezetet illetően azonban nekik 100%-os védelemre van szükségük, hiszen fogyatékosságuk megakadályozhatja őket abban, hogy ellenségeikkel elbánjanak. Legjobb tehát, ha ilyen cicát csak lakásban tartunk, ez azonban egy egészséges cicára is igaz, hiszen bársonytalpú kedvencünkre az utcán rengeteg veszély leselkedik: kutyák, autók, más macskák által terjesztett, védőoltással sem megelőzhető, gyógyíthatatlan vírusfertőzések. Hogy mennyire könnyű teljes életet biztosítani kedvencünknek lakásban is, Macska a lakásban c. cikkünkből kiderül.

Zsuzska

Testi Hibás Állatok Facebook Oldala