Vándorcirkuszunk mellékállású, de roppant elhivatott állatszelidítőt keres! De ne gondoljátok, hogy cuki kölyökcicák pocakját kell simogatni! Nem kérem, itt igazi extrém sportról lesz szó, valódi oroszlánszelídítőkre van szükségünk.
Az ideális jelölt nem ijed meg a saját árnyékától, talpraesett, végtelenül türelmes, kitartó és nem mellékesen igazi macskabolond. Született macskasuttogók előnyben! Aki vállalkozik a feladatra, annak komolyan fel kell kötnie a fehérneműjét, ugyanis a mi kis házi oroszlánjaink szelídítése lesz a feladat.



Van ugyanis bársonytalpú vadcicáinknak egy olyan csoportja, akik bársonytalpaikat kevésbé mutogatják, konkrétan csak egy remegő bajuszvég látszik belőlük, esetleg egy riadtan villogó szempár. Számunkra azonban nincs lehetetlen, hiszen nem egy ilyen kis nyúlmacskából lett már igazi ölbebújós, dorombolós házikedvenc.



Az a fránya idő viszont megint ellenünk dolgozik. Nagyon sok cicát látunk mostanában el, így a vadorzókra sajnos kevesebb idő marad.
Reméljük, hogy ti is szeretitek a kihívásokat és segítségünkre lennétek ebben a feladatban. Első körben csak üldögélni kellene a kifutóban mellettük (mondjuk, nem árt, ha van egy jó regényetek kéznél és érdemes egy indián nyaras napot választani a kellemes környezethez), hogy szokják az ember közelségét. Sokat kell hozzájuk beszélni szelíden, megnyugtatóan – alkalmasint ők is be fognak szólni időnként. A szelídítésben segítségünkre lehet a macskafélék ösztönös kíváncsisága; érdemes valami madzaggal, cicajátékkal, vagy akár egy fűszállal óvatosan játszogatni, mintha csak magunkat akarnánk szórakoztatni; valami finomat eszegetni, egy-egy falatot kis dobozba rejteni, amit egyre közelebb teszünk magunkhoz, aztán „elejteni” egy falat finomságot, szintén magunkhoz egyre közelebb. Aki már látta az E.T. című filmet, az tudja, hogy mire gondolok. A hangsúly mindig a fokozatosságon és a sok türelmen van.



Hagyni kell őket a saját tempójukban oldódni, szelídülni és hagyni kell, hogy ők kezdeményezzék a közeledést. Ha a falatkát egy idő után már a kezünkből fogadják el, érdemes egy kézszagoltatással próbálkozni (csak tartani az ujjunkat, a cica közelítsen), majd óvatos simogatással is lehet, először csak egy ujjal, kézfejjel.



Ha mindez már megvan, akkor a minioroszlánok tüzes karikán átugratása már csak gyerekjáték lesz…

És hogy kikről is van szó:

Vadcica
Aki már 11 (!) éve a menhely lakója. 1 éves cicaként került be hozzánk. Nem olyan régen beköltöztettük a „Faházas” cicakifutóba, ahol sok barátságos cicatársa segítségével már elkezdett nyitni az idegenek felé is. De azért még bőven rászorul egy türelmes támogatóra, aki megszelídíti. Hátha öreg korára családba költözhet.


Poci
7 éve menhelylakó. Vele is tettünk egy próbát, beköltözött gazdikeresőink közé Vadcicával együtt. Poci jóval félénkebb, nagyon ritkán látni. Nyugodt hétköznapokon viszont már a többiekkel eszik gondozói jelenlétében.


Vinnie
Vinnienk az elmúlt négy évben kézhez szelidült. Gondozóit elfogadta teljesen. Idegenekkel viszont elég bizalmatlan, így ráfér egy kis fülbe suttogás. A varjak kifutójában éldegél néhány társával.


Turbó
Aki szintén a varjak kifutójában lakik. Ő teljesen vad. Sok sok türelemre, és szeretetre lenne szüksége!



Csiperke
Na Csiperke egy lehetetlen küldetés. Cafrang cicánk emlékére elnevezett kifutónk lakója már 3 éve. Általában csak egy fekete fehér villanást látunk belőle. Vannak gondozók, akik megközelíthetik, de hozzáérni képtelenség. De mi hisszük, hogy őt is ki lehet hámozni a gubójából.


Kaktusz
Nem véletlenül kapta a nevét. Bekerülésekor annyira vad volt, hogy a kevésbé elszánt vagy tapasztalt önkéntesek ketrecen keresztül etették. Vénséges vén, méltóságteljes cica. Aki köszöni szépen, nem kér belőlünk. Nem bújik el, de 1-2 embert kivéve nem enged közel senkit. Ő is a Cafi kifutó lakója.


Tipli
Tiplinek van, hogy hetekig a színét sem látjuk, annyira fél az emberi jelenléttől. A Faházas kifutóban él, éjszaka surran-setten, amikor senki sem látja.


Cicafi
Bekerülésekor rúgott, harapott, karmolt, köpött. Nem volt egyszerű megbirkózni vele. Mostanra sokat csillapodott, de szüksége lenne egy rendszeres beszélgetőpartnerre, lelki társra, akinek végre kiönthetné a lelkét. A Cafi kifutóban lehet megtalálni.


Nikita
Egészen friss szerzeményünk, februárban került gondozásunkba. Hát szóval ő sem véletlenül kapta nevét. Gyönyörű, ezüst cirmos cica, aki szépen lassan elkezdett kinyílni. Kellene neki még egy kis segítség! Ő is a Cafi kifutóban lakik.


Amazon
Márciusban került be hozzánk. Elgázolták, magára hagyták ezt a fiatal vadóc cicalányt. Nálunk az orvosok összeszerelték, de a lelkét nem sikerült meggyógyítanunk. Aztán közbe szólt a szerelem. Amazon fülig belehabarodott Kristóf cicába, a vörös vagányba. Folyamatosan a nyomában van, ostromolja. Ez a tevékenység annyira lefoglalta a kisasszonyt, hogy elfelejtett tőlünk rettegni. Már csak egy egész pici lökés hiányzik neki ahhoz, hogy az ő hatalmas szíve is meggyógyuljon.


Szirom
Szirom Cirom cicánk lánya. Cirom maga a megtestesült bűbáj. Azonnal ölbe mászik, kedveskedik, szeret. Szirom viszont teljesen összeroppant menhelyre kerülésekor. Anyja szöges ellentéteként a faházban álló karosszék alatt tölti azt az időt, amíg emberek vannak körülötte. A Macskávézók során előkerülő jutalomfalat dömping őt is előcsalogatta, így valószínűleg hozzá a hasán keresztül vezet az út.


Várjuk a jelentkezéseteket, önkénteseink segítségetekre lesznek a cicakifutónál. De jelentkezhettek emailben is a macskamentes@noeallatotthon.hu címen.