Nevem Marcus Tullius Cicero és barátság ide vagy oda, ragaszkodnék is hozzá, hogy a teljes nevemen szólítsatok.

Bár az ideiglenes gazdim azt mondja, hogy ez így túl hosszú és mire végig ordítja az egészet, már rég a következő csintalanságba fogtam. Úgyhogy neki, de kizárólag neki megengedtem, hogy bizonyos kivételes alkalmakkor Cicerónak szólítson.

Amúgy igazán nem értem, hogy szerénységemhez hasonlatos kivételes elme kapcsán hogy lehet egyáltalán ilyen földhözragadt és profán dolgokról említést tenni, mint a rosszalkodás. Az alapvető probléma abban leledzik, hogy a környezetem nem érti meg: az ihlet különleges pillanatait szerény hajlékomban vendégül látni ó mily becses, eltékozolni eme nemes ajándékot botorság volna hát. Ah, a Múzsa engem oly órán látogat meg, midőn testem s lelkem egyaránt az alkotás magasztos lényegét befogadni kész…

És ahogy azt már nagyrabecsült kollégám is megmondta: „Mens sana in corpore sano”. Az én olvasatomban pedig, az ép testben ép lélek mindenképpen a napi rendszeres és alapos testmozgással kezdődik. Úgyhogy ami céltalan fel és alá rohangászásnak tűnik, az valójában kimagasló filozófiai, irodalmi és esztétikai munkásságom részét képezi. Igen, a labda is kell hozzá. Igen, néha a legjobb alkotások úgy születnek, ha leversz egy vázát. Igen, a függönyre mászás és a virágföld kipacsmagolása kifejezetten hozzátartoznak a sztoikus iskola tanaihoz! Te meg csak ne legyél szkeptikus!



Most hogy már mindannyian tisztában vagytok boszorkányos szónoki tehetségemmel és filozófiai nagyságommal, elárulhatom egyetlenegy gyengémet is: valóságos hedonista módjára imádom a kényeztetést. Az értekezéseim és védőbeszédeim írásának szentelt órák után igazán remek elheverni és csodálóim körében élvezni a szorgos munka jól megérdemelt gyümölcsét. A csodálat kifejezésére pedig évszázadok óta a hasvakargatás és a finom falatok a legmegfelelőbb eszköz.
Nevem Marcus Tullius Cicero és barátság ide vagy oda, ragaszkodnék is hozzá, hogy a teljes nevemen szólítsatok.



Sajnos az ideiglenes gazdimnál már a teljes könyvtáron átrágtam magam, a rohangászós útvonalakat is betéve tudom, úgyhogy az alkotói válság sötét réme kísért. Így aztán esedékes lenne egy új vitapartner kiválasztása, egyrészt, hogy az idegim idegei is kisimulhassanak (na, hát nem bírja már ezt a folyamatos szellemi kihívást), másrészt az inspiráló környezet engem is korszakalkotó tettekre sarkallna.

Mottóm, egyben kedvenc idézetem, nyilván saját magamtól, ki mástól?! „Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után”. Ebben a szellemben várom jelentkezésedet a macskamentes@noeallatotthon.hu címen.