Kedves Olvasóink!

A mai alkalommal a világhódító Noés - pontosabban ex-Noés - cicákról olvashattok. Azokról a bársonytalpúakról, akik úgy döntöttek, hogy nekivágnak a nagyvilágnak. Gyanítható, hogy e döntés mögött valójában a gazdik állnak, de hogy ne rontsuk le a siccek önérzetét, ezt inkább ne is említsük meg. Ők úgy gondolták, hogy jól megpakolják a kis koffereiket cicafinomságokkal és bizony utazni fognak - a gazdi meg majd követi őket és természetesen beszámol majd nekünk az ő életükről messze-messze innen.

Első bejelentkezőnk egyenesen Norvégiából küldi nekünk és persze Nektek Frici és Dudi üdvözletét és kis beszámolóját. Külön felhívnám figyelmeteket az első mondatra, miszerint a cicák élvezik a napsütést… Értjük mi, Oslóban napsütés, nálunk pedig szürke ég és zuhé. :)

Sziasztok!!

Jól vagyunk, köszi, Frici és Dudi boldog hogy itt a tavasz, élvezik a napsütést. Frici így most már gyakrabban jut le a kertbe amit imád, Dudi pedig vándorol a lakás egyik feléből másikba attól függően, hogy éppen hol süt a nap.

Frici hihetetlenül ügyesen sétál pórázon, a férjem szerint félig kutya, de szerintem sokkal ügyesebb mint egyes kutyák :-) A múltkor is megszólított egy szomszéd csodálkozva hogy ilyet még nem látott, ő nem tudja rávenni a cicáit hogy elfogadják a hámot egyáltalán. Frici szegényke annyira szeret kint lenni, hogy mindent hajlandó megtenni azért hogy kivigyük. Amint meglátja hogy elővesszük a pórázt már rohan oda, hagyja hogy rátegyük a hámot és heves dorombolásba kezd. Sokszor dorombolva fut le a kapuhoz és csak később jut eszébe abbahagyni. Nagyon cuki, imádjuk :) Legközelebb úgy keresünk majd lakást hogy legyen neki valami kis védett terület legalább egy erkély ahova egyedül is kimehet, mert ez neki létkérdés amióta itt vagyunk Oslo-ban.

Sajnos az egészsége nem tudom milyen állapotban van, a veséje nem tökéletes. tegnap csináltam neki itthon vizelettesztet és úgy nézem hogy rengeteg fehérje van a vizeletében, holnap viszem orvoshoz. Remélem semmi komoly. Egyébként gyönyörűen néz ki, puha a szőre, tele van energiával, nem hiszem hogy nagyon beteg lenne.

A viselkedése elég összetett, vannak nagyon nehezen viselhető szokásai, például napközben folyamatosan ordít, kivéve amikor alszik. Ezzel valószínűleg azt akarja elérni hogy kivigyük. Éjjel szerencsére már kevesebbet ordít, de többször átmászik a fejünkön amikor alszunk. Most éppen szobatiszta... Ugyanakkor előnyére is változott, sokkal kedvesebb, bújósabb, igényli a kapcsolatot velünk. Ha az íróasztalnál ülök rendszeresen felmászik az ölembe és dorombol. Ez a régi vad, büszke Fricitől nagyon meglepő és megható újdonság. Valószínűleg nagyon hálás a sétáltatásért.





Szegény Dudusról nem is tudok sokat írni, mert ő annyira jó, hogy egyszerűen nincsenek "dolgai". Valószínűleg a világ legjobb cicája, soha semmi rosszat nem csinál, mindenben alkalmazkodik, együtt él velünk. Érti az embereket, szerintem félig ember. Soha még a legkisebb balesete nem volt a vécézéssel, soha fel nem ébresztett éjjel, mielőtt odajön simogatásért megnézi hogy tutira nem zavar-e. Hihetetlen egy állatka. Ezzel együtt nagyon boldognak látszik, neki nem kell több mint egy állandó hely és egy szerető család ahol biztonságban érezheti magát. Ő nem egy világhódító típus, mindegy neki hogy észak vagy dél, csak biztonság legyen :-) Nem akar kimenni egyáltalán, nagyon szereti ezt a lakást. Éjjel szeret velünk aludni az ágyban, a lábunknál :-) Ő is nagyon szépen néz ki, nagy puha szőre van és pont jó a súlya is.





Üdv.
Orsi

Málna története kalandosabb, legalábbis ha az utazásait nézzük. Először Amerika, aztán vissza, majd ismét elő a cicakoffert és irány Svájc.

Kedves Noés cicás csapat!

Szerintem már több mint egy éve nem jelentkeztem Málna cica hírekkel, úgyhogy most pótolom a lemaradást.

Mint legutóbb megírtam Málna cica Amerikába költözött velünk, amit nagyszerűen megszokott. Az utazás alatt nagyon ügyes volt, és a körülményekhez képest türelmes is. Ő volt az apartmanház sztárja, hiszen nem sokan láttak korábban macskát pórázon sétálni. Korábban kijárós cica volt, azonban kint ez még annyira sem biztonságos mint otthon volt, többek között a nagyszámú vadállat populáció miatt (sakálok, mosómedvék, medvék, pumák stb.).

Januárban újra Európába szólított minket a sors. Először haza indultunk, ahol három hónapot töltöttünk. Málna ezúttal kevésbé bírta jól az utazást. Ennek ellenére, minden rendben ment és köszönettel tartozunk a rendkívül állatbarát és empatikus légiutas-kísérőnknek. Mindent megtett annak érdekében, hogy amennyire lehet Málna is jól utazzon. Mindenkit csak bíztatni tudunk, hogy bátran vágjon bele a kalandokba és eszébe se jusson hátrahagyni a szőrös kedvenceket :).

Málna korábbi otthonában Anyukám vendégszeretét élvezte az átmeneti időszakban. Rettentően jó dolga volt, és rendesen el is lett kényeztetve. Azért döntöttünk e mellett a megoldás mellett, hogy ne kelljen idegen helyre költöznie erre a rövid időre. A héten megérkeztünk Svájcba. Szerencsére az út sokkal rövidebb volt, és Málna is rutinos utazóként példásan viselkedett. Mindenféle baleset nélkül elfogadta az új helyünket, és rögtön birtokba vette a legfontosabb bútordarabunkat, a kanapét :).

Most kezdi szokni a csak benti létet, lehetőleg a pórázos sétákat is elhagyjuk. Málna most volt hat éves, családtag és elképzelhetetlen, hogy nélküle költözzünk, bárhova is sodor minket az élet.

Minden Noés önkéntesnek ezúton küld Málna dorombolást, bújást.

Kitartás a munkátokhoz,
Alexandra





Némó cicánkról is kaptunk hírt, aki szintén svájci lakos. Az ő esetében beszéljenek inkább a képek, mert mint tudjuk, száz szónak is egy a vége - ez pedig a képeken látszik is - Némó gyönyörű, boldog és eleven.

Sziasztok,

Igen, ő költözött Svájcba velünk.
Köszönjük, nagyon jól van, játékos, eleven cica. A korábbi levélben írt linken van több kép is róla, a kezdeti csapzott állapottól (ahogy hozzánk került) a későbbi szép egészséges állapotig. Mivel az utóbbi néhány hónapban nem töltöttünk fel új képet róla, mellékelten küldök friss képet.

Üdvözlettel,
Dániel





És végül két, Svédország meghódítására törekvő cicusról ír a mi Szilvink, aki most leginkább odakint menti a cicákat:

Mamust és Beckyt 2010. nyarán fogadtam örökbe. Aztán egy évvel ezelőtt a magánéletem Svédországba szólított. Egyértelmű volt számomra, hogy a cicák is jönnek velem. Hosszas tervezés és szervezés után végül a repülős költözést választottam, ez volt a leggyorsabb és legpraktikusabb a cicusoknak. Közúton nagyon hosszú lett volna nekik. Persze a repülés során is jutott az izgalmakból, mert hiába voltam felkészült, arra nem számítottam, hogy 3 órás késéssel indul a gép Budapestről műszaki okok miatt, így lekéssük a csatlakozást Rigában.

Szerencsére volt még gép pár órával később Stockholmba. Két cicát nem tudtam a fedélzeten utaztatni magammal a súlykorlát miatt, így feladott csomagként utaztak egy szép nagy tágas ketrecben ketten. Budapesten délután 1-kor adtam le őket a check-innél, és végül majdnem 12 óra izgalom után éjjel fél 12-kor vehettem át őket Stockholmban. Rigában csak egy pillanatra láthattam őket, mikor lepakoltak a gépről. Miután a piros folyosón ellenőrizték az útleveleiket és chipjüket, kezdődhetett az új svéd életünk :-).

Kicsit stresszesek voltak a hosszú utazástól és az idegen környezettől, de néhány nap alatt feloldódtak, felfedezték az új lakást, kaptak szuper fa cicamászókát kis fali kuckókkal, amit mi készítettünk nekik a párommal. Voltunk svéd állatorvosnál, kötöttünk nekik cicabiztosítást. Az idő legnagyobb részét a lakásban töltik játékkal, alvással vagy az ölünkben dorombolva. De néha pórázon kivisszük Mamust sétálni az erdőbe vagy a tengerpartra. Becky inkább szobacica, eszében sincs kimenni sétálni, inkább csak az ablakból szemléli a kinti világot, "ugatja" a madarakat. Mamus megtanult egy trükköt páromtól: ha a játékpatkányát feldobjuk a legmagasabb fali cicakuckóba, észvesztve és nyávogva felmászik a mászókán,és lehozza a patkányt, leteszi a földre, aztán kéri, hogy dobjuk fel megint. Persze a játék mindig addig tart, ameddig a kisasszony akarja, és csak akkor hajlandó lehozni a patkányt, ha előtte ő kérte, hogy játsszunk. Hiába, macskából van ;-)!

Két külön személyiség és temperamentum a két cica, de egymással a kergetőzős és bunyózós játékok mellett nagyon jól kijönnek, mi pedig boldogok vagyunk, hogy az életünk részei, és dorombolásukkal, szeretetükkel az élet bármilyen nehézségén átsegítenek.

Puszi,
Szilvi

Mamus









Becky







Láthatjátok, hogy bár ha nem is mindig zökkenőmentes a költözés, a kis négylábú barátaink minden esetben meghálálják, hogy nem hagytuk őket hátra. Amennyiben a jövőben Titeket is máshova szólítana az élet, bátran vigyétek magatokkal kedvenceiteket - de az alapos felkészülésről sose feledkezzetek meg! Részletesen utána kell érdeklődni, hogy melyik országba mik az elvárások, hogyan tudjátok oda kiszállítani a cicust, hogy megkíméljétek magatokat és kedvenceteket az esetleges kellemetlenségtől.

Ha esetleg ezt olvasva jut eszetekbe, hogy a Ti ex-Noés cicátok is kisebb-nagyobb cicakoffert megpakolva költözött Veletek a világ bármely pontjára, akkor ragadjatok billentyűzetet és írjátok meg nekünk kalandjait, hogy ők is bekerülhessenek a Világjáró Noés cicák rovatunkba. :)

Zsuzsi