Helló. Utcacica vagyok, kissé utcai modorral. A nevem Kávé, amit a megtalálómtól kaptam.

Amikor idekerültem, megtartották, igaz, akkor még nem tudták, hogy mellettem nem igazán kell kávét fogyasztani, egyrészt azért, mert én a konyhapultra járok a tejhabosítóból inni. Meg azért sem, mert a csilláron is lógok, miközben a lakás másik felét lebontom, de csak megszokásból. Szóval ébren tartalak, minden más élénkítő nélkül is. Nagyjából még a következő két életedben is.

Kijövök a kutyákkal, vagyis nem kijövök, hanem belemegyek a szájukba és ráfonódok a karmaimmal a nyelvükre. Nem szeretik, de nem bántanak. Meg amúgy sem félek senkitől és semmitől. Az ideiglenes gazdim szerint ezért csak bolondbiztos helyre mehetek. A többi macskát próbálom igába hajtani, de nem nagyon hagyják, amúgy cuki vagyok mindenkivel, főleg akkor, amikor alszom. Azt meg úgy szoktam, hogy van ilyen Kávédaráló üzemmódom, a dorombolóm belepörög az éjszakába és olyan hangos, hogy nem lehet aludni a közelemben. Jó természetem van, szóval simán tudok kompromisszumot kötni, már ha az számomra előnyös, más pedig egyáltalán nem érdekel. Napjában többször hallom az ideiglenes befogadómtól, hogy meg akar főzni, de nem hinném, hogy be is váltja a fenyegetést macskalevesre, mert ahhoz túl szépnek születtem.



Csodálatosan fekete vagyok, aki meglát, az azt mondja, hogy úgy nézek ki, mint egy fekete párduc, csak kicsiben. Most még csak tíz hónapos kandúrka vagyok, és épp próbálok felnőni, hogy igazi párduc lehessek. Nem is értem, hogy miért nincs még rendes gazdám, vagy legalább olyan, aki nem akar megfőzni. Szép vagyok, okos vagyok (legalábbis a magamhoz és a rosszasághoz való eszem megvan), csodálatos vagyok, valami oknál fogva mégsem fogad engem senki örökbe. A kulcsszó itt az örökbe, mert nekem már semmi kedvem máshova menni ideiglenesbe, én akarok egy embert, aki teljesíti minden kívánságom, ami nem sok, csak annyi, hogy egész nap velem foglalkozzon, szeressen, adjon enni és éjszaka dorombolhassak a fülébe és ne haragudjon meg, ha gyakorolom a lakberendezést. Ja és szerezzen mellém legalább még egy kutyát vagy cicát, mert egyedül nem érzem jól magam.

Állítólag a viselkedésemmel időnként van egy kis probléma, de az embergyerekeket sem dobják ki, csak azért, mert rosszak. Főleg nem főzik meg őket! Szóval valaki sürgősen vigyen haza, ígérem, hogy életem végéig rossz leszek! Meg egyébként is, mit lehet kezdeni egy jó magaviseletű macskával? Na, ugye! Amúgy pedig minden disznóságomat hosszas bújással és dorombolással kompenzálom.



Szóval írjál arról levelet a NOÉ-nak, hogy engem akarsz, én megérdemlem. És az is lehet, hogy Te is macskamentes@noeallatotthon.hu