Sziasztok, én Felícia vagyok, de hívjatok csak Félcicának, mindjárt elárulom, hogy miért.

Az életem egy gyárudvarban kezdődött, ahol fél szemmel tengettem az életemet. Azt már megszoktam, hogy az egyik szememmel nem látok, de mikor a fülem is sebes lett, s elkezdett vérezni, az már nem volt olyan muris.



Kedves emberek rám találtak, s hipp-hopp egy orvosi rendelőben találtam magamat, ahol megműtöttek. Valami rosszindulatú daganatot találtak a fülecskémben, amit kioperáltak, majd egy ketrecbe tettek a Noé Állatotthonban.





Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy ideiglenes befogadó megsajnált, s magához vett. Cserébe én mikor megérkeztünk hozzá, le akartam kaszabolni a kutyáit (hát nem hallott ez a hírhedt kutya-macska viszonyról!!!), így szépen berakott engem a fürdőbe. Najó, ez ugyan nagyobb volt, mint a ketrec, de arról nem volt szó, hogy újra be leszek zárva, ezért úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha békén hagyom a büdösszájúakat. Mára már jónak mondható a viszonyunk…..na, ne rázd a fejed, idegi mami, oké, pontosítok!

Szóval, már nem akarom kikaparni a szemüket, ha nem jönnek hozzám túl közel, de megtanulták, hogy engem jobb elkerülni (hehe,én győztem!) Mivel az idegim roppant mód tud örülni annak, ha egy macska és egykutya jóban van (mondom én, hogy nem látta a Frakkot), így néha a már össze is bújok a kuttyokkal, s úgy alszunk. A többi cicával kb. ugyanez a helyzet.




Imádom, ha simogatnak, de ha éppen nincs hozzá kedvem, azt egyértelműen közlöm is, nehogy azt higgye az ember, hogy plüsscica vagyok! Egyszer láttam a vöröstől, hogy a mami hátán alszik, így egy éjszaka én is kipróbáltam, de ez a gyöszös úgy ébredt, hogy „jujj, de fáj a hátam”, így megkíméltem. Igen, szeretek enni, s ez egy picit meg is látszik rajtam, de nem nagyon ám, nehogy azt hidd!



Gyáros múltam meglátszik rajtam, mert mellettem akár bombát is robbanthatsz (de azért maradjunk inkább a porszívónál mondjuk), én ugyan nem bújok az ágy alá!
Imádom a zsinóros játékot, fél szemmel is lehet ám követni simán!



És most jön a svédcsavar, ami már nem is olyan vicces. A fülemnél újra találtak egy csomót, ami lassan ugyan, de nő. Én ebből mondjuk szinte semmit sem veszek észre, de mikor diagnosztizáltak, mindenki elkomorult. Rákos vagyok, de ez nem veszi el az életkedvemet, mert igenis szeretek élni!



Nem tudom, hogy mennyi van hátra belőle, napok, hónapok, évek, de nem is foglalkozok vele, hiszen jól érzem magam a bőrömben. Egyetlen egy dolgot szeretnék, ami még sosem volt, s amit nem szeretnék kihagyni, egy saját gazdit!Ígérem, hogy jó leszek, s ameddig csak tudok, veled leszek, de kérlek, légy az Álomgazdim, hogy elmondhassam, boldog gazdis cica vagyok. Csak ennyit kérek még……….



Felícia, alias Félcica