Kip-kop, mau mau, sznif-sznif... zavarhatok? Bejöhetek? Vagy csak benézhetek?

Szervusz, kedves olvasóm, csak egy kicsit tartanálak fel. Bemutatkoznék – ismét, újra – hátha most felfigyel rám valaki... Én Szása vagyok, de hívhatsz Szásnak vagy Szásenkának vagy ha sziszegsz nekem, akkor is felfigyelek Rád. És te rám. Remélem a levelem után már igen. Régóta vagyok Noés, tudom, hogy mit kell tenni, azért, hogy gazdit fogjak, csak kicsit félénk vagyok és hát... na, szóval értem még nem igazán jöttek gazdik. De most összegyűjtöm a bátorságomat és megpróbálom. Már nem vagyok ám olyan kis nyikhaj kölyök cicc – nem mászom függönyre, nem rágok szét mindent. Én kérem szépen nagyon is jól nevelt vagyok és okos is persze, reggel például mindig maúzom, ha éhes vagyok, hogy tudd, hogy éhes vagyok!



Olyan vagyok, mint Lenin cicája... nem hallottatok még róla? Úgy hívták hogy Leum... és mivel ő is folyton olyan hangokat adott ki mint én ő volt Lenin mauzó Leuma... én kinek leszek majd a mauzó Szásája? Ugye a tiéd, mert te ugye jelentkezni fogsz értem?



Tudom én, hogy nem vagyok nagyon bátor, meg igazából bátor se, de például ha éhes vagyok, meg ha épp olyanom van akkor nagyon szeretem ha simogatnak... a buksimat, meg a hasamat, sőt még a farkincámat is :) Aztán meg, ha van lézerfényed, akkor meg is tudok feledkezni arról, hogy picit félek, mert azt muszáj levadászni, nem? De így vagyok a jutalomfalatokkal is ám... Látod, azért lehet hozzám közeledni... csak azért én nem vagyok könnyű eset... én nem adom csak úgy magamat meg a szeretetemet... de meg lehet nyerni, és akkor az olyan mint a főnyeremény! Szóval, ha Jackpotot szeretnél, akkor mindenképp válassz engem :)



Na de most, hogy így felbátorodtam, térjünk vissza ahhoz, amit én szeretek: játszani például nagyon, meg ágyon feküdni, meg melegben lenni, (meg ha simogattathatnékom van akkor azt is ha simogatsz). Aztán nagyon szeretek bujkálni a gitártokban, meg elfeküdni rajta. A pocimat is nagyon szeretem. Nem, nem a simogatásra gondoltam éppen, hanem az evésre. Tudod, van az a sok finom falat szószban, meg mártásban, meg zselében és azokat nagyon szeretem. Veszel nekem majd ilyeneket? Ugye veszel?



Tudod, ha majd eljössz meglátogatni, akkor lehet, hogy nem leszek bátor... lehet, hogy el fogok bújni, lehet, hogy soká fogok előmerészkedni. Lehet, hogy csak elszaladok majd melletted, de távolról tudsz majd figyelni és majd én is nézlek téged! Hatalmas, nagy szemekkel, olyan szemekkel, akik szinte el sem hiszik, hogy ezeket a szemeket jött valaki megnézni, hogy e szempár tulajdonosát szeretnék hazavinni és saját cicájukként a családba fogadni.



Tudod, én tényleg nem vagyok bátor, nekem tényleg kell majd idő, hogy feloldódjak, de kérlek, szépen kérlek, adj esélyt nekem! Mindenki az egyből doromboló kiscicákat keresi és én is úgy szeretnék ilyen lenni! És próbálkozom is, látod, még levelet is írok, hogy felfigyelj rám, de kérlek, légy türelmes és elszánt! Én nagyon jó cicád leszek majd, nagyon hű cicád, és nagyon foglak szeretni, kérlek, csak légy kitartó!



Tudod mit? Nem kell nekem finom falat, jó bármilyen egyszerű kajcsi, és nem kell nekem sok játék, elég egy kis játékegér! Egy dolog kell csak nekem: hogy legyen türelmed hozzám! Lesz, ugye? És engem fogsz választani, ugye? És soha nem fogsz megválni tőlem, ugye?
Én csak ennyit kérek...
Értem jössz, ugye?

Szása