A svéd lakberendezési óriást és a svéd húsgolyókat mindenki ismeri. Na de vajon tudjátok-e, hogy még miben jók északi barátaink? Bizony ám, a doromboló bársonytappancsosok gondos mentésében és szerető gazdikhoz juttatásában is jó példával szolgálnak. Munkájukban pedig július 8. óta én is aktívan részt veszek. Korábban a Noé Macskamentés tagjaként igyekeztem kevéske szabadidőmben besegíteni a hazai kóbor cicák otthonra találásában. De nyár elején sok-sok ingázást és hosszas szervezést követően kiköltöztem a páromhoz Svédországba, Stockholm egyik elővárosába, Södertäljébe. És mivel nálam minden út a cicákhoz vezet, a költözős dobozaim egy részét még ki se pakoltam, de már mentem a helyi cicaotthonba önkéntesnek jelentkezni. Azóta pedig heti egy vagy több napot töltök az otthonban attól függően, mennyit enged meg a munkám és az intenzív svédtanfolyam.

Az önkéntes munkámról és a svéd macskamentéssel kapcsolatos tapasztalataimról A MACSKA magazin (http://www.amacska.net/) szeptember-októberi számában részletesen írok „Macskavédelem másképpen – Svédországi tapasztalatok” címmel. Ajánlom szeretettel figyelmetekbe, és bízom benne, hogy tetszeni fog, sok érdekességet fogtok megtudni belőle. Ez az iromány kiegészíti a magazinban található cikket, hogy még többet megmutassak részleteiben a svédek macskamentő tevékenységéről, és még több képet láthassatok a cicaotthonaikról, mint amennyi a magazinba belefért. Egyébként a magazin november-decemberi száma is hamarosan megjelenik, benne a Noé Állatotthon szóvivőjének, Schneider Kingának és párjának történetével arról, hogy két alapvetően kutyás állatmentő szívét miként ejtette rabul egy aprócska fekete árva kiscica, Ketteske.

Mielőtt kiköltöztem Svédországba, többször voltam turistaként az országban, és természetesen nem maradhatott el a cicázás sem. Párommal először meglátogattuk a fővárosi intézményt (Stockholms Katthem), majd pedig a södertäljei cicaotthont (Södertälje Katthem) is, ahol most már önkéntes vagyok ugye. Mindkét helyen kedvesen fogadtak, elmondtam, hogy Magyarországról jöttem, a hazámban macskamentő önkéntes vagyok, és szeretnék körülnézni, tapasztalatot szerezni, hogy működik a macskamentés Svédországban. Miután kaptunk váltópapucsot vagy védőcipőt az utcai cipőnkre, mert nagyon ügyelnek a higiéniára, készséggel körbevezettek, és válaszoltak a működéssel, örökbefogadással, önkénteskedéssel, finanszírozással kapcsolatos összes kérdésemre.

A két otthon nagyon hasonló, persze a fővárosi nagyobb, több cicát tudnak elhelyezni. Teljesen elámultam, milyen modernek, tiszták és jól felszereltek az otthonok: iroda, mosdó, mosogatóhelyiség, mosókonyha, karantén és pompásan kialakított, tágas cica kennelek. Minden kennelben cicabútorok, emeletes fekhelyek, kipárnázott székek, játékok, alomtálcák és etetőtálak. És természetesen mindenhol patikatisztaság. Minden kennelre névtáblák függesztve a benne lakó cicák adataival. Gyönyörű bársonytappancsosok, kölykök, felnőttek, idősek, fiatalok, rövid- és hosszú szőrűek néznek ki bizakodva a kennelekből, vajon mikor jön el értük az álomgazdi. Persze szép és jó helyük van a cicaotthonban, de egy igazi otthont és egy szerető gazdit semmi nem pótolhat.

Stockholmi macskamentés

A hölgyet, aki körbevezetett minket, elmondta, hogy a munkát önkéntesek végzik, teljesen térítésmentesen. Ő maga már 10 éve önkéntes a stockholmi cicaotthonban, ami egyébként 1990-ben létesült, és hogy mennyi pozitív energiát ad neki a cicák szeretete. Nos, ezt én magam, és a Noé Macskamentés bármelyik önkéntese is alá tudja támasztani, hogy rengeteg szeretetet tudnak adni doromboló barátaink, és hogy ez valóban mennyire képes feltölteni az embert. Na de visszatérve Stockholmba, aki önkéntes szeretne lenni, annak a honlapjukon kell jelentkezni, majd elmenni egy személyes elbeszélgetésre az otthonba. Ezután pedig egy esti tanfolyamon felkészítik a cicaotthon körüli munkára, és kezdhet is. Interneten keresztül írják be magukat az önkéntesek, ki, mikor megy, és milyen feladatot tud vállalni.



Az otthon non-profit szervezet, egyéni adományokból, egyesületi tagdíjakból, cicaotthonos pólók és ajándéktárgyak eladásából, szponzoroktól kapott támogatásokból és az örökbeadott cicák „eladási árából” tartja fenn magát. Egy cica 1300 korona (kb. 45 500 forint) fejében fogadható örökbe. Svédországban teljesen alap, hogy a mentett cicákért, kutyákért fizetség jár az otthonnak, hiszen etették, almozták, gondozták, gyógyíttatták, ivartalanítatták és chipeztették a cicust, ami mind komoly pénzbe kerül. A gazdik pedig a cicák vételárának megfizetésével az otthon működését és így még több cica megmentését támogatják, valamint tudatosítják magukban, hogy egy állat anyagi felelősséget jelent. Az otthon egyesületének tagja bárki lehet, aki befizeti az otthon számlájára az éves tagdíjat, ami 300 svéd korona (kb. 10 500 forint) felnőtteknek, 18 év alattiaknak és nyugdíjasoknak pedig 200 korona (kb. 7000 Ft). A tagok részt vehetnek az éves közgyűlésen, megválaszthatják a vezetőség tagjait, valamint javaslatokat tehetnek az otthon működésével kapcsolatban.



A cicaotthonban összesen 75 férőhely van, legfeljebb ennyi cica tartózkodhat benn egyszerre. A nagyon kicsi, oltatlan kölykök és speciális gondoskodást igénylő cicák ideiglenes befogadóknál laknak, 12 hetesnél fiatalabb cica nem lehet az otthonban, csak családoknál. Heti 4 nyílt nap van, hétfő, szerda, péntek és vasárnap este 6-tól 8-ig lehet az otthont látogatni. A leendő gazdiknak kétszer kell meglátogatniuk a választott bársonytappancsost, ismerkedni vele, elbeszélgetni az otthon munkatársaival, mielőtt megkapják a cicát. Amennyiben a gazdijelöltet megfelelőnek találják, és a választott cicával is jól kijön, létrejöhet az örökbefogadás. Az örökbefogadás természetesen szerződés keretében és a cica árának megfizetése mellett valósulhat meg. A cicákat minden esetben chipezve, oltva és ivartalanítva adják örökbe, illetve kicsi kölykök esetében oltási- és ivartalanítási kötelezettséggel. A választott cicát minden esetben az otthon munkatársai fuvarozzák haza leendő otthonába, így személyesen is meggyőződhetnek róla, hogy a cica megfelelő helyre kerül. Sajnos azt nem kérdeztem meg, évi hány cicát juttatnak gazdához, és a honlapjukon sem találtam erről statisztikát, de egészen biztosan több száz cica talál új családra és otthonra általuk.



Södertäljei cicaotthon

Már a turistaként tett látogatáskor mondtam a minket kalauzoló hölgynek, hogy hamarosan ide költözöm, és akkor majd jelentkezek önkéntesnek. Mikor pedig elérkezett az idő, tárt karokkal fogadtak. Ki kellett tölteni egy nyomtatványt az adataimmal, hamarosan pedig felhívtak, melyik nap mehetek a betanító tréningre. Az otthon egyik régi és tapasztalt önkéntese elmondott mindent, hogy zajlik a cicák ellátása, a kennelek tisztítása, mit hol találok, kik a fő kontaktszemélyek, ha bármi kérdésem van. Azután együtt elláttuk a cicákat. Nagyon kedvesen és nyitottan fogadtak.



Később megtudtam, hogy a kb. 50 önkéntesük közül rajtam kívül mindenki svéd, én vagyok az egyetlen külföldi. Ez azért büszkeséggel tölt el, egyrészt, mert rengeteg külföldi él Svédországban, mégse megy senki cicaotthonba önkéntesnek, de én igen, és képviselem a külföldieket, másrészt pedig jó érzés, hogy befogadtak, mint külföldit. Ráadásul mikor néhány hete már dolgoztam az otthonban, az elnök asszony, Astrid meg is dicsért, hogy nagyon elégedettek a munkámmal, és remélik, sokáig velük és a cicákkal maradok. Ez kimondhatatlanul jól esett, hiszen kit ne tenne boldoggá, ha elismerik az igyekezetét és a munkáját.



A cicaotthont egyébként 2002-ben alapították. Egyszerre maximum 40 cicát képes befogadni. Önkéntes bárki lehet, aki jelentkezik, és részt vesz a betanító tréningen. A folyosón kifüggesztett beosztástáblázatba kell beírni, ki mikor tud menni. Amíg nem volt munkám és még nem jártam svédiskolába, reggelente jártam a cicákat ellátni minden hétfőn, szerdán és pénteken. De amióta dolgozok és iskolába járok, csak hétvégén tudok menni, esetleg hébe-hóba hét közben egy-egy napot. De olyankor alaposan megszeretgetek mindenkit, és elköszönök azoktól, akiknek a névtáblájára ki van írva a „foglalt” (bokad) felírat, hiszen nekik már megvan az álomotthon, és lehet, hogy mire legközelebb megyek, már nem lesznek ott, hanem valahol egy szerető gazdi ölében dorombolnak.



Évente átlagosan 200 cicát juttatnak gazdihoz. Hetente kétszer van nyílt nap, csütörtök este és vasárnap délután. Ilyenkor bárki benézhet, ismerkedhet a cicákkal. Aki örökbe szeretne fogadni egy kiválasztott cicát, vezetőségi engedéllyel bemehet a cicához a kennelbe ismerkedni vele. Azután ki kell töltenie egy nyomtatványt a választott cicára. Az érdeklődőt azután valamelyik vezetőségi tag személyesen is meglátogatja környezeti tanulmány céljából, hogy a cica valóban megfelelő helyre kerülne-e. Majd megszületik a döntés, hogy egy adott jelentkező megkaphatja-e a választott cicát, vagy több jelentkező esetén, kit találnak a legalkalmasabbnak. Ezt követi egy második látogatás a cicánál, hogy a leendő gazdi közelebbről is megismerje a választott cicát, üljön oda hozzá, beszéljen, játsszon vele.



Ha a gazdi már biztos a dolgában, létrejöhet az örökbefogadás, melynek formája természetesen itt is egy jogilag kötelező érvényű szerződés a gazda és a cicaotthon között. Az otthon garantálja, hogy az örökbeadott cica a szerződés létrejöttekor egészséges, ivartalanított, oltott, chipezett és féreghajtott. Kölyökcica esetén az ivartalanítást természetesen a gazda köteles elvégeztetni, valamint az oltási programot folytatni. A cicát a szerződés megkötése, valamint a vételár (itt 1200 korona, kb. 42 000 forint) megfizetése után lehet hazavinni megfelelő hordozóban.



Mivel a stockholmi otthonhoz hasonlóan szintén non-profit szervezetként működik, az otthonban önkéntesek végzik a munkát, a bevételi forrásuk is hasonlóképp tevődik össze: önkormányzati támogatás, szponzorok felajánlásai, magánszemélyek adományai, tagsági díj, cicák eladási ára. Az egyesületi éves tagdíj kevesebb, mint Stockholmban: 175 svéd korona (kb. 6 000 forint) felnőtteknek, 18 év alattiaknak és nyugdíjasoknak pedig 75 korona (kb. 2 600 Ft). Az egyesületnek jelenleg kb. 200 tagja van. A rendszer teljesen úgy működik, ahogy a stockholmi, a tagok szavazhatnak az éves közgyűlésen, és javaslatokat tehetnek a működéssel kapcsolatban.



Svéd állatvédelem általában

A világon Svédországnak van az egyik legszigorúbb állatjóléti törvénye. 2008. január 1-én a Svéd Mezőgazdasági Minisztérium (Jordbruksverket) kiadott egy átfogó iránymutatást, mely szabályozza a kutya- és macskatartás kereteit. A 2005 óta készülő törvény alaptétele, hogy az állatok számára biztosított legyen, hogy jól érezzék magukat, és természetesen viselkedhessenek. Részletesen leírja, milyen gyakran kell a kutyákat, macskákat etetni, illetve mozgást biztosítani számukra, mekkora és milyen élettér fogadható el számukra. Továbbá előírja, hogy legalább napi kétszer törődni kell az állattal, hogy szociális szükségleteik is ki legyenek elégítve.

A lakásban tartott állatok számára biztosítani kell ablakot, hogy természetes fényhez jussanak, valamint a kint tartott kutyák számára biztosítani kell napos és árnyékos helyet egyaránt, továbbá eső- és szélvédett helyet is. A részletes szabályozástól azt remélik, hogy az állatvédelmi hatóságok dolga egyszerűsödik az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmód kivizsgálásakor, hiszen van mire hivatkozni, ami részletesen leírja a megfelelő bánásmódot. Többnyire azok, akikről bebizonyosodik, hogy bűncselekményt követtek el állatok ellen, pénzbüntetést kapnak, de az sem példa nélküli, hogy letöltendő börtönbüntetésre ítélnek valakit.

Alapvetően jó élete van Svédországban a házi kedvenceknek, de sajnos még így is szükség van, cica- és kutyaotthonokra, mert azért ha nem is olyan tömegesen, mint Magyarországon, de vannak utcára kidobott kutyák és macskák, magukra hagyott felesleges szaporulatok. Szerencsére sok a lelkes önkéntes, a fiatal tiniktől a nyugdíjas nénikékig vegyesen minden korosztály képviseli magát az állatmentésben. Én személy szerint nagyon sokat tanulok a svédektől, és minden alkalommal boldogsággal tölt el, mennyire otthonos környezetben, lelkes és gondos önkéntesek által dédelgetve tölthetik hányattatott sorsú cicusok azt az átmeneti időszakot, míg eljön értük az álomgazdi.

Magyarországon is egyre többen válnak állatmentőkké, ezáltal a hazai szervezetek munkája is egyre hatékonyabb, a menhelyi körülmények fejlődnek. Bízom benne, hogy hamarosan már a magyar árva
cicák is olyan körülmények közt várhatnak végleges otthonra mint svéd társaik.

Szilvi