Akinek van macskája, vagy volt már valaha, nyilvánvalóan tudja, hogy a mi kis bársonytalpú izgő-mozgó barátaink nagyban különböznek a többi háziállatunktól.

Míg a kutyák, hörcsögök, csibék, halak és egyéb állataink általában a saját területükön, a földön (akváriumban, terráriumban, kalickában) mozognak, s ezáltal meghatározhatjuk a mozgásterüket, addig cicabarátaink a mi esetleges elképzeléseinkre fittyet hányva fel fognak menni olyan helyekre is, ahova mi nem szeretnénk. Egészen addig, amíg csak a konyhapulton dzsesszel „a kis mocsok”, és kiszolgálja magát a vasárnapi ebédünkből, maximum bosszúságra ad nekünk okot, ellenben sajnos egy emberi élettérben sok olyan hely is van, amely már komoly veszélyt is jelenthet rá.

Vegyük számba, hogy egy okos macskatartó, ha mondjuk egy emeletes ház lakásában lakik, mi az, amire érdemes elég szigorúan odafigyelnie, ha nyugodtan szeretne aludni éjjelente, vagy elmenni otthonról, anélkül, hogy attól kellene aggódni, hogy éppen merre kalandozik Cirmospajtás. Úgy gondoltuk, hogy egy cikksorozat keretein belül összeszedjük nektek azokat a rizikóforrásokat, amelyeket az okos macskatartó mindenképpen bekalkulál a macskával való együtt élésébe.

Az első és legfontosabb lecke: ABLAKOK

Előbb utóbb, ahogy halad előre a korral, és kamaszkorú lesz a cicamica, mint minden normális társa, elkezdi felfedezni a teret felfelé, és lefelé is. Tehát amint képes lesz akkorát ugrani, hogy megcélozza az ablakpárkányunkat, és onnan fog folytonosan kifelé kukkolni a külvilágba. Lesi a madarakat, a bogarakat, meg a lent a fűben sétáltatott kutyákat. Szerencsésebb esetben épp tél van, és az összes ablakunk zárva van.



Viszont el fog jönni a fűtésszezon vége, illetve a tavasz, majd a nyári kánikula, amikor – hacsak nem rendelkezünk légkondicionáló berendezéssel – el kell majd döntenünk, hogy vagy kinyitjuk az ablakot, vagy megfőlünk a saját levünkben. A mi cicapajtásunk persze nem szívesen hagyna fel a jó szokásával, hogy a külvilágot bámulja, ezért ekkor már okozhat fejtörést az, hogy miként óvjuk meg a macskánkat az ablakból való kieséstől. Persze erre sokszor hallhatunk más emberektől olyan válaszokat, hogy „a macska nem esik csak úgy le magától, rengetegszer látom őket kinn ülni az ablakban a nyolcadik emeleten, és nem ugrik le” vagy, hogy „ha kiesik is, a talpára esik, nem lesz semmi baja”. Na mármost szögezzük le: Cirmospajtásunk valóban jól felszerelt lengéscsillapítókkal rendelkezik, illetőleg valóban megpróbál minden esetben talpra érkezni. Már amikor sikerül neki.

Cserébe nem mindig sikerül ám! Vegyük figyelembe, hogy a macska a saját távolságán belül ugrik, és esik. Mi elhisszük, hogy két méter magasból, mondjuk egy fáról képes a talpára esni, de az ő szerkezetük sincs kiképezve egy több emeletnyi (több tíz méternyi) zuhanásra. És sajnos, ahogyan a szomorú példák mutatják, mivel kisállataink nem szuperhősök, nem képesek repülni, vagy ilyen mértékben lefékezni magukat zuhanás közben, már egy kisebb távolságú zuhanás (mondjuk a második emeletről), is elég komoly sérülésekkel járhat nekik. Aki pedig mondjuk, a hatodikról zuhan ki, jó eséllyel nem éli túl. Ha a cica kiesik és túl is éli, általában egy-két lába (!!!) bánja (ami akár amputációhoz is vezethet), eltörik az állkapcsa, a gerince, vagy agyrázkódást kaphat.

Dorka a 3. emeletről esett ki mert gazdájának melege volt, így a 4 hónapos kiscica mellett kinyitotta az ablakot! 2 lába tört el!



Ez a kiscica a 9. emeletről zuhant a mélybe! Történetét itt olvashatjátok.



Sajnos kiábrándító, de még ha ez is a helyzet is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy kedvencünk egyáltalán túlélte a zuhanást… viszont ránk majd vár a következő sokk, amikor orvoshoz visszük kis kedvencünket, és mivel sajnos a kisállat-társadalombiztosítást még nem találták fel, a műtétek végén a doktor a kezünkbe fogja nyomni a számlát, amely ilyen esetekben több hónapra is gallyra verhet egy jobban menő költségvetést is. Nem is beszélve, hogy innentől kezdve felkészülhetünk egy több hónapon át tartó „ketrecnyugalmas” rehabilitációs időszakról, amikor fokozott figyelemmel kell cicánkat ellátnunk, hogy maradéktalanul felépülhessen. Abban a csodálatos esetben, ha a cicánk kiesett, de az Isteni gondviselés nem engedte, hogy baja essen, akkor is fennáll a veszély arra, hogy annyira bepánikol az állat, hogy mire utána rohanunk (ha egyáltalán észrevesszük azonnal) és leérünk érte az utcára, elszalad, be egy bokor alá, vagy világgá, és soha többé nem találjuk meg.

Hogyan óvhatjuk meg a cicáinkat az ablakon való kiesés veszélyétől?

Több megoldás is létezik. Az első, ami talán a legprofibbnak mondható, a macskaháló felszereltetése. A kisállattartási cikkeket, vagy barkácsárukat forgalmazó boltokban általában rendre találhatunk is ilyet, több méretben, több féle színben, kifejezetten macskahálóként árult cicabiztos hálókat. Ennek a felszerelése azért nem a legegyszerűbb feladat, ahhoz, hogy valóban biztonságos legyen, célszerűbb egy szakemberrel megcsináltatni, vagy ha a ház Ura ügyes barkácsmester, akkor ő is felszerelheti.



Ott van még a szúnyogháló is. A szúnyogháló több funkciós, kettő az egyben termék, hiszen nem csak cirmosainkat tartja benn a lakásban, hanem az ízeltlábú vérszívókat kinn, a nagy nyári melegben. A szúnyoghálónál hangsúlyoznunk kell, hogy több féle szúnyogháló létezik a piacon. Van olyan, amit pár száz forintért méretre vágva megkapunk, és öntapadós matricával felnyomható az ablakra. Ezzel csak az a gond, hogy körülbelül annyira strapabíró, hogy egy masszívabb szúnyog, jobb napján keresztül repül rajta, így arra végképp nincs kapacitása, hogy elbírjon egy több kilós macskával, ha Ő éppen úgy gondolja, milyen jó lenne felkapaszkodni erre a kis hálószerű izére itt az ablakon. Erre figyeljünk oda! Egy rosszul megválasztott, rossz minőségű szúnyogháló, sokszor még annál is veszélyesebb, ha nincs semmi az ablakon!



Cicák esetében érdemes egy masszívabb darabot választanunk, a legjobb a fémháló, csirkeháló, de lehet kapni erősebb műanyagból készülteket is. Ha kicsivel több pénzünk van, érdemes szakemberrel kerettel együtt felszereltetni az ablakra, ebben az esetben is csak a pénztárcánk szabhat határt. Ha otthoni felszerelést választjuk, akkor is érdemes olyasvalakire bízni, aki jól ért az ilyesmihez (nem kell túlkombinálni a dolgot, én egyedül is megoldottam, pedig nőből vagyok, és nem hívtam ki senkit, még a párom se volt itthon!). Egy masszív szúnyogháló is tökéletesen megfelel annak a célnak, hogy a cicánkat továbbra is nyugodtan hagyhassuk az ablakban nézelődni.



Ha teraszunk van, arra ugyanezek a szabályok érvényesek: ebben az esetben el kell döntenünk, hogy a cica kimehet - e vagy sem. Ha úgy döntünk, kiengedjük, akkor minden esetben szereljünk hálót! Ha nem mehet ki a cica (az is egy megoldás, nem fog belehalni, ha így döntünk, hiszen gondolni kell azon családtagjainkra is, akik mondjuk, nem szeretnének egy rácsos teraszon üldögélni), akkor elégséges lehet egy otthon összebarkácsolt ajtókeretbe illeszthető/rögzíthető, szúnyoghálós fakeret, mellyel megakadályozzuk a kifelé közlekedést (például nálunk is ilyen van).



Ha valamilyen okból kifolyólag egyik megoldás sem kivitelezhető, mert vagy albérletben lakunk, ahol nem engednek változtatni, vagy épp nincs elég pénz, vagy bármi más is az indok, abban az esetben különösen körültekintően kell eljárnunk. Nem győzöm hangsúlyozni: a cicának nincsenek szárnyai! Nem szuperhős! Nincs beépített ejtőernyője, sem légzsák a hasán! Cserébe a macskánk egy állat, amelynek vannak ÖSZTÖNEI.

Hiába mérte fel helyesen a távolságot, és hiába tudja, mennyire van magasan, elég egy arrafelé repülő madár, bogár vagy denevér, hogy csak egy pillanatra is megfelejtkezzen önmagáról! Elég csak pár percre egyedül hagynunk őket, hogy a baj megtörténjen… Ha nincs az ablakon védelem, akkor a cicát minden esetben csukjuk ki az éppen szellőztetendő szobából! Az se baj, ha elzárjuk addig a másik szobába, kibírja azt a fél órát, egyet, amíg a vasárnapi főzés szagát kereszthuzattal kiűzzük a lakásból!

A bukó ablak is csak félmegoldást jelent, hiszen annak is fel tud a cirmos ugrani a tetejére, sőt ami még ennél is borzasztóbb, ha beleragad a bukóablak oldalsó résébe, abban az esetben még meg is fulladhat! Ő azt hiszi, át tud menni, beszorul, megijed, és addig vergődik, amíg végül már levegőt sem kap, és mire hazaérünk a munkából, valami borzasztó tragédiával kell szembesülnünk!



Higgyétek el, tapasztalt macskás révén, mi macskamentők, tudjuk, mennyire oda kell figyelnünk rájuk, a macskák óvatos állatok, de a baj sajnos nagyon gyorsan és könnyen megtörténhet!

Köszöntem a figyelmet, hamarosan jövünk a további leckékkel!

Juci