Sziasztok nénik és bácsik, az idegi anyum azt mondta, hogy írjak nektek mert ő is meg én is szomorúak vagyunk, hogy még nem jött el értem az álmosgazdi. Vagy valami hasonló, a gazdi az biztos. Bár nagyon szeretjük egymást, de az ideginél az állandós gazdi egy macskabajusznyival még jobb lenne.

Én már három hónapos cica vagyok, az már felnőtt. Na jó, majdnem felnőtt. Jó, jó, majd nemsoká felnőtt leszek… Ne feszegessük már ezt a kérdést, oké?



Szóval még egész kicsik voltunk, amikor a tesóimmal együtt kitettek minket egy cserépben a Noé elé. Nem nagyon értek a kertészkedéshez, de azért elég rövidlátó lehet, aki nem tud megkülönböztetni pár kiscicát egy növénytől. Meg amúgy is, a cicának nincs keresnivalója a cserépben, egyszerűen nem arra találták ki. Hogy mégis mire? Hát azt én pontosan meg tudom mondani: lab-dá-zás-ra. De kérésre mást is szívesen pofozok. Pl. Travist azt a széplelkű hófehér kis bárányfelhőt, akit pár napja hozott haza idegianyu. Háááát ő is ilyen utcagyerek, mint én, de egyáltalán nem olyan kemény. Pedig én lány vagyok, ő meg fiú.



De a nagy keménységben azért néha eszembe jut az igazi anyukám és ilyenkor elszontyolodom. (De hülye szó, nem tudom, ki találta ki, tuti nem macska volt.) Szóval inkább úgy mondanám, hogy olyankor azt érzem, hogy jó volna odabújni valakihez. Na, ilyenkor befúrom magam idegimami könyökhajlatába és dagasztok meg megpróbálok szopizni is egy kicsit, mint a régi szép időkben. Cucc az persze nem jön. Valami konstrukciós hiba lehet. Próbálgattam Travis fülével is ezt a dolgot, de sajnos annak is csak egy kis fülzsír lett az eredménye, az meg nekem is van, nem kell a Travisé. De idegimamit ez sem érte váratlanul, állandóan konzerveket rak a tányéromba, meg most már szárazat is, szerinte az is finom. Hát ja, mert sosem kóstolta a mamám tejét…



A tesóm is velünk élt egy darabig, de ő már elköltözött az új családjához. Eljöttek érte, és sajnos nem volt hely még nekem is, mert ott, ahová a tesóm ment, már van egy Noés cica. Pedig méretre nem vagyok nagy. De megértettem, elég okos vagyok már. Most itt bevallom, így utólag, hogy kicsit irigyeltem ezért.
De hát én sem vagyok kutya, szóval én is szép vagyok, meg okos, meg bájos, meg irtóra tudok dorombolni is, szóval szerintem én is megérdemelném, hogy eljöjjön az én álmosgazdim. Aki szeretni fog engem és kényeztetni és családtagnak tekint, akinek én leszek napjai bearanyozója. (Ezt a könyvespolcon olvastam, amikor oda másztam be aludni.) Szóval ha valaki érdeklődne egy ilyen bearanyozás után, akkor jelentkezzen a macskamentes@noeallatotthon.hu címen én már nagyon várom.

Ja és PÖTTYÖS a pocakom, ezt idegimami mondta, hogy ki ne felejtsem!



puszi
Gigi

Már gazdis!