Sziasztok Angyalok!

Azt mondta az idegimami, hogy be kell itt mutatkoznom nektek, és hírt adni magamról. Nos, engem Maxinak hívnak, fiatal már ivartalan fiúcska vagyok én. Most még nem látszik rajtam, de tutira nagy-nagy kandúr leszek! Legalábbis az szeretnék lenni. Már egyszer nyilvánosságra hoztak a lányok, amikor bekerültem. Azóta nagyon sok minden történt velem.

Volt ez a sok, csomó sérülésem, mert találkoztam egy autóval. A kórházból ideiglenes befogadókhoz költöztem, ahol több kétlábú (szám szerint kettő) és több olyan szőrös is van, mint én. Mindenfélék. Betegek, egészségesek, kisebbek, nagyobbak, négylábúak és háromlábú, lányok és fiú. Szóval idekerültem, egy ketrecben voltam, az volt az én szállásom. Nagyon fura volt minden, hiszen eddig én az utcán tengtem-lengtem. Először is örültem, hogy élek! Aztán nagyon furi volt, hogy mindig van kaja. Kipróbáltam, hogy megettem gyorsan, erre újra ott volt. Aztán mikor már nem aludtam annyit, kifigyeltem, hogy az egyik kétlábú gondoskodik a kajapótlásról. Az is szokatlan volt, hogy egy helyre kellett kakilnom, pisilnem, és hogy ez a hely minden nap tisztává vált, persze ezt is a kétlábú biztosítja nekem.



Nekem, értem csinál valaki, valamit? Őrület, hihetetlen számomra! A tévé bevallom nagyon tetszik, bár itt esténként valami Linda nevű csajszi sikítozik benne, de még azzal együtt is szeretem nézni! Múlthéten voltunk újra az orvosnál. Nagyon féltem. Amikor idegimami kivett a hordozóból úgy bújtam a nyakába, hogy ha lett volna ott egy kis zseb, vagy ilyesmi tutira belefértem volna! Szerencsére csak a varratokat szedte ki a doktorbácsi, és megnézte az állkapcsomat, amire azt mondta, hogy szépen illeszkedik a harapásom, és hogy 2 hónap múlva kiveszi a drótot. Jajjj, hát előre félek, mert ez a bácsi olyan nagy és mély hangú, hogy rendesen félek tőle…tudjátok az utcán sok mindent megtanultam és most még annyira fura, hogy az ember nem bánt, vagy nem mindig bánt, és enni ad, és gondoskodik rólam, és szeret, és a keze az tud simogatni is…ezt még meg kell szoknom!



Idegimami szerint tündérbogyóvirág vagyok én! Na, hát ez nem tudom mit jelent, de imádom amikor olyan vékony hangon szól hozzám, akkor bármi is történhet én megyek hozzá! Eleinte minden zajtól tartottam. Ahogy recseg a lábuk alatt a parketta, ahogy elmennek az ablak előtt, amikor nyílik az ajtó, a kulcs zörgése..de mára már ismerem ezeket a hangokat, így már nem rohanok eszeveszetten az ágy alá, vagy a biztonságot nyújtó ketrecbe. A többi cicával is jól kijövök, persze néha-néha haragszom rájuk és néha ők is rám, de alapjában véve jókat kergetőzünk. Szeretem a labdát is pofozni, meg a zoknit, meg tulajdonképpen bármit, amiben látok egy kis fantáziát. Szeretek az ágyban feküdni, szeretek az ölükben törleszkedni. Azt mondják nagyon kedves vagyok, nem tudom, én ilyen vagyok.
Sokat emlegetik a gazdi szót..nem tudom mit jelent, de ha azt, hogy mindig van kaja, tiszta a wc, kedvesen szólnak hozzám, simogatnak, kényeztetnek, gondoskodnak rólam felelőséggel, akkor azt már nagyon-nagyon akarom!



A cicáért emailben lehet jelentkezni a macskamentes@noeallatotthon.hu címen.

Már gazdis!