Szeretnénk, ha ti is megismernétek azokat a kivételes embereket, akik nap mint nap velünk együtt küzdenek az állatokért, akár mint ideiglenes befogadók, támogatók vagy segítők, hisz sokféle módon lehet nekünk segíteni. 2013 áprilisának cicás önkéntese Pintér Attila, aki elsősorban ideiglenes befogadóként segíti munkánkat.

- Mióta és miért szereted az állatokat?

Gyerekkoromban kezdődött az állatok imádata - ahogy gondolom szinte mindenkinél. Az első állatom egy Robi nevű, kék hullámos papagáj volt, akit a pécsi állatkertben nyertem :) Kb. 10 éves lehettem. Nagyon szerettem, sokat reptettem a lakásban, szinte minden nap játszottam vele. Közben hörcsögökkel, majd halakkal is megpróbálkoztam, de rá kellett jönnöm, hogy én azokat az állatokat szeretem, akikkel van kontaktom :) Így lett végül kutyám, egy német juhász-foxi keverék kisfiú. Az egyik szomszéd találta meg őt és a testvéreit, az anyjukat ugyanis elgázolta egy autó. Maci (fekete-barna foltos, göndör szőrű volt) kb. két-három hónapos volt, amikor hozzánk került. Így tehát keményvonalas kutyás lettem. Úgy gondoltam, mint sok más gazdi, aki csak kutyát tart, hogy a kutya az egyetlen jó háziállat, a macskák pedig önzőek és csak azért vannak az emberrel, mert az enni ad nekik. Évekig éltem tehát ebben a hitben. Aztán Maci elment, és évekig nem volt állatom, leszámítva pár pintyet, akik túl közel nem kerültek hozzám. Majd úgy alakult, hogy közel egy évig vidéken éltem, ahol is az egyik ottani perzsa macskamama négy gyönyörű kiscicát szült: egy vörös perzsa és két fekete perzsa keverék kis srácot, és egy brit kék keverék kislányt. Először csak a vöröset akartuk megtartani, de őt sajnos alig két hónaposan elütötte egy autó. Nagyon szomorú voltam, sose felejtem el azt a napot, és a rémült kis tekintetét. Eltemettem, és megtartottam a másik hármat. Ez volt életem egyik legjobb döntése. Az egyik fekete perzsa Safranek lett, a kék kislány Szofi, ők 12 éve vannak velem, és imádom őket. A másik perzsa is sokáig élt velük, de most már édesanyám cicája, a jelleme miatt ez jobban is tetszik neki. Így lettem tehát keményvonalas macskás. Más állatom sokáig nem is volt. Ez tartott addig, ameddig egy verőfényes szombati napon elmentem a Noéba, ahol Piroska kitakarította velem a kenneleket, ami annyira megtetszett, hogy azóta is minél több szabad napom ott töltöm :D Na jó, nem csak ezért :) Ez már több, mint két éve volt, és hosszú évek után akkor kerültem ismét kapcsolatba kutyákkal. Rájöttem, hogy még mindig nagyon kedvelem őket, és jól is tudok velük bánni, valamint szerethetem egyszerre a kutyákat és a macskákat is. Sőt, ők is szerethetik egymást :)

Szóval ez volt a hosszú válasz a "mióta" kérdésre. Hogy miért? Nehéz ezt elmagyarázni, de megpróbálom - röviden :) Talán kezdem azzal, miért tetszett meg a Noé, miért mentem ki az első szombat után egyre többször. Mert az egész heti munka, stressz, tanulás és egyéb gondok után, mikor szombaton reggel megérkeztem oda, ezeket mind el tudtam engedni. Azért voltam ott, hogy pár állat jobban érezze magát, legalább addig, ameddig foglalkozom velük. Ez pedig nekem is segített, mert utána feltöltve tudtam kezdeni az újabb hetet. Az állatokban szerintem az a csodálatos, hogy teljesen őszinték. Egy kutyán és egy macskán is rögtön látod, hányadán állsz vele. Nem támad hátba minden jel nélkül, és nem csap be. Ha jól tudod olvasni a jelzéseit, és azokra megfelelően reagálsz, akkor megértitek egymást. És ha te is így viselkedsz vele, egy idő után olyan biztonságot tud adni mindkettőtöknek, hogy feltétel nélkül meg tudtok bízni egymásban.

- Miért és mikor csatlakoztál a Noé macskamentés csapatához?

Legelőször nem a Noéban kezdtem, hanem két évig voltam önkéntes egy másik állatotthonban, én vittem az ottani macskamentést. Ott kaptam életem egyik legnagyobb dicséretét, amire ma is emlékszem: "Milyen jól viszonyulnak hozzád a macskák". És valóban, sok cicát csak én tudtam megfogni. Majd magánjellegű dolgok miatt egy kis szünet következett, és 2011 nyarán mentem ki először a Noéba, ami ugye rögtön megfogott. Azonban az első hónapokban csak kutyákkal foglalkoztam. Illetve otthon macskáztam, a Noéban kutyáztam :)
A Macskamentő csapathoz így először 2011 végén csatlakoztam, mert a gazdátlan cicák megsegítéséből is ki szerettem volna venni a részem. Így történt, hogy ekkor fogadtam először be ideiglenes állatot, név szerint Fricit. Ő mindössze két hónapot volt nálam, mert hamar megtalálta az álomgazdit.

- Miért lettél ideiglenes befogadó és hány cica fordult meg nálad?

Ezt a kérdést sokan feltették már nekem. Azért lettem ideiglenes befogadó, és nem örökbe fogadtam pár állatot, mert úgy gondolom, így többüknek tudok segíteni. Nehéz persze - főleg hosszabb idő után -, elengedni egy-egy macskát vagy kutyát, de segít a tudat, hogy jó helyre kerülnek, én pedig egy újabb nehéz sorsú állatnak tudok segíteni.

Hány macska volt nálam? Igazából nem sok, úgy alakult ugyanis, hogy hosszabb időre cuccolnak be hozzám a cicák. Frici volt a kivétel a két hónapjával, utána jött Félix (Noés néven Cián), aki két évet töltött bent a menhelyen anélkül, hogy bárki kinézte volna magának. Nem csoda, mert ő mindenki elől elbújt. Úgyhogy hazahoztam szocializálni. Ennek lassan másfél éve, azonban most úgy tűnik, végre más is meglátta benne azt, amit én, mert háromszor volt már nála gazdijelölt, és nagyon remélem, hogy hamarosan begazdisodhat ő is :)
Mindenki kedvenc Tomi bácsija tavaly novemberben cuccolt be hozzám, hogy átvészelje a nagy hidegeket. Tomi hatalmas arc, és bár a többi állatommal nem keresi a kapcsolatot, nem is kerül velük konfliktusba, megtűri őket maga mellett. Az embereket viszont imádja, ha leülsz nálam, biztos lehetsz benne, hogy két perc múlva az öledben lesz :) Emellett van a két saját macskám, és mindig egy ideiglenes kutya is, most éppen Tofu, aki macskagyilkos hírében állt, és kezdetben nem volt éppen felhőtlen a kapcsolata a macskákkal, ahogy ezt a mellékelt képkockák is bizonyítják :) De idővel szépen megtanulta, hogy a falkában a helye szigorúan a macskák után van :)

- Mesélnél nekünk egy kicsit az első cicádról?

Az első cicáim a mostani cicáim is, Safranek és Szofi. Ők most áprilisban ünnepelték a 12. szülinapjukat. Mivel Safra fekete perzsa keverék, Szofi pedig brit kék keverék, mindig meglepetést okozok azzal, ha elmondom, hogy ők bizony testvérek :) És nem csak külsőben teljesen mások, de a személyiségük is egymás ellentéte. Safra egy örökösen rosszalkodó, ugráló és rohangáló, bátor és vakmerő cica, aki imád minden embert, hízeleg és dorombol az idegeneknek is, és minden más állattal is jó a viszonya (ő az első, akik bemutatok mindig az új jövevényeknek, mert mindig mindenkit elfogad). Szofi viszont egy igazi kis "hercegnő", mindig jól viselkedik, sosem csinál semmi rosszat, viszont az idegeneket nem kedveli, legyen az ember vagy állat: ő az utolsó, aki elfogadja az új cicát/kutyát.

- Miért szereted a Noé Macskamentés Csapatát?

Nagyon összetartó csapatról van szó, akik mind egy közös, jó ügyért végzik ezt a sziszifuszi munkát, teljesen önzetlenül. Ugyanakkor bulizni is tudnak, és értékelik az ilyen alkalmakra készített süteményeim :) Így aztán igazán örülök, hogy a csapat tagja lehetek.



Tomibácsival



Cián



Cunamival a Noén