Sziasztok, mi tesók vagyunk. Én Szása!

-Én pedig Kosztya!

-Igen, ő Kosztya, a tesóm! Mi nagyon jó cicák vagyunk, és nagyon jó testvérek, és az idegi gazdink azt mondta, hogy írjunk magunkról, mert akkor ránk is felfigyelnek.

-De Szás, rám már felfigyeltek! Én voltam a Noés cicák reklámarca amikor elfogyott a kajájuk! Emlékszel? Kosztya- elfogyott a Noés cicák kosztja!

-Ssss, Koszty, ne kotyogj bele! Most fogalmazok! Tehát:
A mi történetünk már akkor kezdődött amikor még meg sem születtünk. A mamink gazdija meghalt és szegény maminkat kipakolták az utcára. Aztán jött egy kandúr és lettünk mi.

-De Szás, én ezt nem értem, jött egy kandúr és lettünk mi?

-Ssss, Koszty, maradj már nyugton, így sosem írom meg: A mamink nagyon jó cica volt, vigyázott ránk hármunkra...

-Igen, mert volt egy tesónk Hédi, de ő már boldog gazdis cica.

-Igen, szóval a mamink nagyon vigyázott ránk, szeretett minket és mindig hozott finom kajcsit, mint az egyik lány is a környékről, aki vizet is hozott, meg dobozt és plédet, hogy kényelemben éljünk. Jaj, nagyon jó volt ott nekünk, nagyon vigyáztak ránk, és óvtak még a széltől is... csak kicsit veszélyes volt azért, mert mégis csak az utcán éltünk... De a mami mindenre megtanított minket. És amíg ő elment vadászni, hogy legyen mit ennünk, addig mi ott ültünk ahol a mami megparacsolta és vártuk vissza.

-Szás, nekem hiányzik a mami!

-Koszty, ha nem maradsz nyugton, nem fogom tudni ezt befejezni és életünk végéig az idegi maminknál fogunk lakni. Te nem szeretnél saját igazi ember-mamit? És saját igazi otthont? Saját játékokat?

-Jaaaj, de nagyon!

-Na, akkor most folytatom: szóval aztán elválasztottak minket a mamitól és orvoshoz vittek és utána meg egy szobába, aminek van egy ablaka is – az előtt nagyon jó ülni és nézelődni. Azt mondták, itt leszünk amíg nem jön gazdi értünk, meg azt is, hogy hamar tolongani fognak az emberek, mert olyan gyönyörűek vagyunk... De nem jöttek... senki nem jött...

-Mert nem vagyunk gyönyörűek?

-De, azok vagyunk kicsi Koszty! Nem tudom miért nem jöttek. Illetve értem eljött egy család, elvittek, de aztán egy hét után vissza is hoztak. Először azt mondták, hogy túl aktív vagyok. De idegi mami szerint csak egy kölyökcica, aki játékra vágyott. Meg azt is, hogy mindenhova felmegyek... Na igen, én igazi felfedező típus vagyok!

-Én is! Én is! Csak én félek picit... nagyon... a hirtelen mozdulatoktól, meg a nagy zajoktól... de én is szeretek kalandozni a lakásban!

-Meg még nagyon sok mindent szeretünk ám: finom falatokat, meg játékot, és finom falatokat, és a játékot azt nagyon! Említettem már a finom falatokat? Jaj meg a simogatást! Meg az ágyon fekvést és a simogatást együtt! És a ping-pong labdát! Hát az az egyik legjobb játék a világon!

-Meg ölben lenni!

-Persze, mert te ilyen kis mamakedvence vagy! De én vagány vagyok, úgyhogy én akkor hagyom hogy ölbevegyenek amikor én akarom! Szóval idegi mami azt mondta, hogy ha mi most bemutatkozunk, akkor majd eljön értünk az álomgazdi!

Úgyhogy kedves álomgazdi(k), szépen kérünk, nagyon siess, vagy siessetek, mert mi már nagyon szeretnénk egy igazi álomotthont, ahol vigyázol/vigyáztok majd rám, vagy ránk és minket csupa szeretet vesz majd körül. Tudjuk mind a ketten, hogy egy nap lehet, hogy el kell válnunk egymástól, de mi nagyon hiszünk abban, hogy csodálatos helyre kerülünk még ha külön-külön is, és csodás boldog éveink lesznek!

-Hiányozni fogsz Szás!

-Eleinte, kicsi Koszty, eleinte! Aztán majd úgy fognak téged is szeretni mint még senki soha, és eszedbe sem fogok már jutni. De ez mind így lesz jól!

-Akkor drága gazdijelölt, most én, Kosztya, külön kérlek, írj a noés lányoknak, írd meg, hogy minket szeretnél, vagy engem, vagy Szását! Itt van az imént-címük!

-E-mail cím, Koszty, e-mail cím! macskamentes@noeallatotthon.hu

-Ejnye Szása, Kosztya, hát mi ez a kupaktanács itt a számítógépnél?

-Semmi, semmi, idegi-mami, mi csak írunk az álomgazdijelöltnek, hogy jöjjön értünk!

-És azt is beleírtátok, hogy milyen kis nyuszik vagytok? Hogy lehet, hogy elő sem fogtok jönni az ágy alól, ha idejönnek? Hogy lehet hogy az új otthonotokban is hosszan elrejtőztök majd? Hogy az álomgazdinak végtelenül türelmesnek kell majd lennie? És hogy a ti szereteteket és bizalmatokat el kell nyernie mert nem adjátok csak úgy bárkinek?

-Igen, igen, írom ezt is! :( De azért remélem ez nem rettent majd el titeket, álomgazdikat!

Szása



Kosztya