Kedves Noésok!

A Ti Márványotokról szeretnék írni Nektek néhány sort. 2010. július 30-án fogadtam őt örökbe. Hazavittük, megfürdettük, ezután napokig nem mert a fürdőszoba közelébe jönni. A Tigris nevet adtuk neki, becenevei száma korlátlan, pl. gyakran elhangzik Édeskistigrincsem :). A bolháit gyorsan sikerült kiirtani, a férgessége nehezebben volt kezelhető, és nagyon sokáig hasmenése volt. Aztán (hála a nagyon gondos állatorvosunknak és a máig adagolt probiotikumnak) ezen is túlestünk. Ekkorra már igazán nagyon jó kapcsolatban voltunk, Tigris gyakorlatilag percekre hagy csak magamra, nagyon igényli a közelségem. Bár ez most, hogy megkamaszodott, kicsit alábbhagyott. Aztán jött a derült égből villámcsapás : szeptember elején Tigriske egyik napról a másikra nem tudott lábra állni, nem evett, nem ivott, éjjel rohantam vele a kórházba. Aztán a vérvizsgálat megállapította, hogy rettenet a vérképe, alig van fehérvérsejtje, és jelzést mutatott a teszt az AIDS-re. Kontroll két hónap múlva... A két hónap maga volt a pokol, állandó rettegés. Tigris közben kapta a VERTI-t, bérescseppet és valami paszta állagú vitamint is, amiért bolondul. És tegnap kiderült, hogy vaklárma volt, Tigris egészséges, mint a makk - szeptemberben csak benyelt valamit -, ráadásul a házi kezelésnek köszönhetően úgy néz ki, mint egy vitamingolyó :) Játékos, bár kicsit lusta, és gyönyörű szép macsek. Ezt a mellékelt három kép is alátámasztja :) És imádjuk.

Köszönjük őt Nektek, köszönjük hogy megmentettétek, és nekünk adtátok!

Anna