Ansanté, kedveskéim, ansanté!

Lassan-lassan egy fél esztendeje, hogy elköltöztem tőletek, ezért gondoltam, írok néhány kedves sort, hogy örüljetek, és tudjátok, nem feledkeztem meg rólatok.

Először is, hálásan köszönöm, hogy gondomat viseltétek, bár igaz, még ma is a hideg kiráz, ha a menhelyen töltött napokra gondolok. Na, ne értsetek félre, láttam én, hogy mindent megtesztek a kényelemért, a többi cica vígan játszadozik is a kifutóban a sok játék meg házikó között, de ÉN, én ugye nem egy hétköznapi macska vagyok, hanem egy királylány, és semmi kedvem nem volt elvegyülni a plebsszel. Így inkább elbújtam a legeldugottabb házikó alatti legeslegmélyebb sarokba, és azt hiszem, ma is ott kuksolnék, ha az a copfos fiú fel nem fedezi, hogy hol bujkálok. Ezt akkor eléggé zokon vettem – ezúton is elnézéseteket kérem a modortalan viselkedésemért, de hát az idegeim…

Minden esetre akkor már ott állt az én barátnőm, aki hamarosan a karjába fogott, és rövid ismerkedés után haza is hozott. Az autóban összeszedtem magam, megigazítottam a toalettemet, és itthon már úgy léptem a szobába, ahogy az egy úrilányhoz illik: méltósággal körbenéztem a lakásban, majd újdonsült barátnőm ölébe telepedtem, és végre kialudtam az elmúlt napok megrázkódtatásait.

Meg kell mondanom, az első pillanattól kezdve remekül éreztük magunkat egymás társaságában, sokat beszélgettünk, és délutánonként együtt szunyókáltunk a kanapén.

Minden tökéletesen alakult, amíg egyszer csak – mongyő! – meg nem jelent egy férfi! Én persze nagyon toleráns vagyok, de amikor egyre többet időzött itt, sőt, még a barátnőm mellé is odafeküdt a kanapéra, akkor betelt a pohár! Azt tettem, amit egy ilyen kétségbeejtő helyzetben egy úrilány tehet: lepisiltem a nadrágját! Ez aztán olyan jól bevált, hogy ez után jól oda is pisiltem mindenhova!

Bevallom, ezekre az időkre ma már nem vagyok túl büszke, mert az én kedves barátnőm nagyon csalódott volt. Azt mondta, ő nem bánja, hogy folyton tiszta macskaszőr az összes ruhája, mert ez az ára annak, hogy ilyen gyönyörű bundám van. Azt sem, hogy kilyuggattam a körmömmel a kanapé karfáját, amire fél évig spórolt, mert ezzel jár, ha az embernek cicája van. Nem haragszik, amiért lehánytam a szőnyeget, mert tudja, hogy nem direkt csináltam, és azt is elviseli, ha hajnalban akad mondandóm, mert tudja, hogy királylány vagyok, és körülöttem forog a világ- ez van. De ez a pisilés dolog azért mégiscsak nemtelen és kicsinyes bosszú, ráadásul szerinte hiszti az egész.

Bár beletelt néhány hónapba, de végül beláttam, hogy igaza van, és azóta nem is pisilek sehova máshova, csak az alomtálkámba.

És képzeljétek, még ezt a szőrös fiatalembert is egészen megkedveltem – rájöttem, hogy bár a barátnőmtől jön a legtöbb simi és szeretgetést, a möjszillel lehet a legjobbakat játszani.

Persze, a barátnőmmel azóta is tartunk csajos programokat, fésülgeti a bundámat, és, ha ketten vagyunk itthon, Hugh Grant filmeket nézünk – ohh, az a férfi! Manyifík! Mindig megpróbálom elkapni őt a monitoron, de a barátnőm azt mondja, hogy ez lehetetlen, higgyem el neki, ha lehetséges lenne, ő már megtette volna.

Ó, még elmesélem nektek a legutóbbi kalandomat! Karácsonykor meglátogattuk a barátnőm családját. Képzeljétek el, egy teljesen új lakásban, egy teljesen új városban voltunk egy teljes hétig! És egy este hármasban – a barátnőmmel és a möjszillel elmentünk sétálni. Hát az csodálatos volt! Volt rajtam egy csinos kis póráz, de amikor a barátnőm letett, mondtam, hogy na ne szórakozzon velem, ugye nem gondolja, hogy én itt, a pórnép között fogok kószálni? Én ugyan meg nem mozdulok! Na de mikor visszavett a kezébe, már nagyon élveztem a dolgot, csak ámultam, hogy mennyi furcsaság van a világban. Mire hazaértünk, már olyan bátor voltam, hogy még azt a mitugrász szobakutyát is lerendeztem, hát most komolyan azt hiszi, hogy én majd „vele” fogok játszani? Háh! Még pedigréje sincs. Különben is erre tartom a möjszilt. Bocs, kutyuska, szelaví!

Szóval, kedveskéim, miattam ne aggódjatok, én remekül érzem itt magam, nektek pedig kívánom, hogy a többi bársonytalpúnak is sikerüljön egy ilyen kényelmes, meleg otthont találnotok.

Orevoár, drágáim, csókol benneteket:

Kloé (ex-Halley)