Sziasztok, Borisz vagyok. Eredetileg nem így hívtak, de ahogy a családom megvált tőlem, én úgy váltam meg a nevemtől, s lettem Borisz. Az történt, hogy a Mamim elkezdett hízni, s egyre többet járt orvoshoz, meg is ijedtem kicsit, de az megnyugtató volt, hogy mindig mosolyogva jöttek haza, majd elmesélték nekem, hogy kétlábú tesóm lesz, ugyanis a Mami terhes. Én úgy örültem, s vártam, mi fog kijönni abból a nagy pocakból, néha odafeküdtem, s doromboltam a pocaklakónak, s elképzeltem, milyen lesz ha kibújik onnan, s mekkorákat fogunk játszani, s ott fogok majd őrködni a kiságy mellett, mert ő lesz az én testvérkém.



Egyik nap, mikor hazajöttek az orvostól, nem voltak túl vidámak. Azt mondták, Mami veszélyeztetett terhes, amit én nem nagyon értettem, csak azt láttam, hogy szomorúak. Mentem, hogy megvigasztalom őket, mire ők betettek a hordozóba, s pár röpke pillanat alatt egy ketrecben találtam magamat a Noén. Hát, ha azt jelenti a veszélyeztetett terhesség, hogy egy ketrecbe kell élnem, akkor ez tényleg nem jó dolog. Egy darabig reménykedtem, hogy értem jönnek, ha elmúlik ez a veszélyeztetett terhesség, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog megtörténni.
Szerencsémre jött egy lány, valami ideiglenes befogadó féle, aki kedvesen rám köszönt, majd közölte, vele fogok menni, újra lakásban élhetek. Reméltem, hogy a lakás az lesz, ahol régen is voltam, de ez nem így történt, bár azért nem panaszkodom. Lett egy csomó haverom, még olyan büdösszájú ugató izék is, akik azt hiszik, az a házőrzés, ha néha vakkantanak egyet a nagyvilágba. Míg ők alszanak, én ülök az ablakpárkányon, s lesben állok, figyelem, hogy mi történik odakint, nézem a madarakat, érdeklődve nézem a hóesést, olyan jó bentről, a meleg lakásból nézelődni kifelé, de csak nézelődni, én ugyan ki nem vágyom!



Nemrég kaptunk egy hatalmas macskabútort, amire azt mondta az idegi mamim, hogy tök jó, mert én is tudom használni, mert jó magas kaparófák vannak rajta, én meg ugyebár nyakigláb vagyok! Halljátok, nyakigláb! Engem itt sértegetnek kérem szépen! Nagyon hálás vagyok, amiért szabadon lehetek, nem egy szűk ketrecben, mindig szépen megköszönöm a hamit, mielőtt nekiállnék falatozni, mindig hozzábújok az idegi mami kezéhez, ezzel is jelezvén, hogy köszönöm, hogy befogadtál, mikor azok, akik egy életre ígérték hogy felelősek lesznek értem, eldobtak maguktól.



Ha van köztetek olyan, aki nem fog engem eldobni, bármi is történjen, s ígéri, hogy nem találom magamat újra egyik pillanatról a másikra egy ketrecben, az kérem írjon a macskamentes@noeallatotthon.hu mail címre egy bemutatkozó levélkét, mert én bár már egyszer csalódtam, de a Noé visszaadta a hitemet az emberekben, s tudom, hogy van ott kint valaki, az ablakon kívül, akinek hűségesen dorombolhatnék az idők végezetéig!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Borisz

Már gazdis!