Most kivételesen a saját „hangomon” szeretnék szólni hozzátok. Szeretném nektek bemutatni MÉZIt! Többen ismerhetitek már, hiszen a facebook oldalunkon már hírt adtunk róla. Most azonban közelebbről is szeretném veletek megismertetni őt.
Mézi kb. 6 hónapos, teknőctarka lány cicus, aki bejelentés alapján került a gondozásunkba. Jólelkű emberek találtak rá egy út szélén nyílt combcsonttöréssel!! Piszok fájdalmakon mehetett keresztül ez a csöppség. Amilyen gyorsan csak lehetett, fogadta őt állatorvosunk. Valószínű, hogy autó ütötte el. A vizsgálatok más problémát nem mutattak. November elején megműtötték Mézit, implantátumot helyeztek a lábába. Ennyit a tényekről tárgyilagosan. Meg kell valljam, hogy szerelmes lettem ebbe a tüneményes kislányba!
De ne szaladjunk ennyire előre. Hogy is került hozzánk ideiglenesen? Novemberben is - mint szinte mindig – totál teltházzal üzemeltünk. Láttam, mikor beérkezett az orvoshoz, tudtam, mikor műtik. Csak nézegettem a fényképét és arra gondoltam, milyen jó is lenne, ha nálunk rehabilitálódhatna, hiszen erre vagyunk berendezkedve. Ekkor a saját cicáink mellett 7 ideiglenes lakott nálunk. Vívódtam, hogy nem lesz-e sok? Bár kiscica szezonban volt már 17 is! De nem engedhetem, hogy kikerüljön a menhelyre, hiszen még kicsi is, meg friss műtétes is, ott nincsen 24 órás felügyelet, meg hát az egy menhely. Mennyivel jobb lenne neki a finom meleg lakásban, családban! Sikerült rábeszélnem (na, nem nagyon kellett noszogatnom) Ákit (a férjemet) is, szóltam Timinek (a macsmentés egyik vezetőjének), hogy jöhet, megbeszéltük, mikor mehetek érte. Nagyon vártam!
Végre eljött a nap, hát barátaimmal, Lócival és Mercivel autóba ültünk és elmentünk érte. Bementünk, a lányok már előkészítették őt. Kérdeztem a dokit, hogy milyen Mézi? Milyen természetű? Boda doki csak mosolyogva nézett rám, és elmesélte az előző éjszakákat, mikor a lakásból lerohant a kórházba, mert iszonyatos hangzavarra ébredt. Mézi volt az egymaga, mint egy őrült, ki akart törni a ketrecből. Ekkor már gyorsan becsempészték az én hordozómba, nehogy meggondoljam magam. Húha, gondoltam, ebből mi lesz? Ráadásul nagy-nagy kötés volt a lábán, tehát egyértelműen ketrec! Már készítettem magam a nemalvásra, persze Ákinak egy szót sem szóltam. Hazaértünk, Mézit bevarázsoltam a ketrecbe. Csend volt. Éjszaka is. Másnap is. Azóta is. Szoktam is mondani a rendelőben, hogy ezek szerint velük volt baja Mézemnek, mert nálunk mintagyerek :)!
Hetente jártunk kötözésre, amit csak bódításban tudtak elvégezni. Valószínű (az én teóriám), a mérhetetlen fájdalom miatt tiltakozott annyira, mikor a lábához értek. Észrevettem, hogy remeg, mint egy kocsonya. Mivel nem ismertük előtte, meg kell várni, míg a lábából eltávolítják az implantátumot. Bár egyértelműen idegrendszeri tüneteket produkál. Az elején emiatt félre is értettem őt. Bevallom őszintén tartottam tőle. Aztán megértettem. Meg sem fordul a fejében, hogy odakapjon, vagy bármilyen kárt tegyen bennem! Csak a rángások miatt félreérthető. Azóta nagy a szerelem köztünk. Hihetetlen értelem van a szemében. Néha szoktam azt érezni egy-egy macseknál, hogy éppen csak az hiányzik, hogy beszélni tudjon. Mézinél is ezt érzem! Nagyon okos, kedves, csupa szív kislány! A fejembe vettem, hogy a legjobb gazdit fogom neki megkeresni! A legeslegjobbat!
Pénteken eltávolítják a lábából az implantátumot, tehát megkezdődik az aktív gazdikeresés! Amilyen gyönyörű, és amilyen jellem, biztosan sokaknak meg fog tetszeni, ezért ha javasolhatom, már most jelentkezzen rá, aki őt szeretné örökbefogadni a macskamentes@noeallatotthon.hu mail címen! Várjuk a hódolókat :)
Kata
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.